Mi lett vele? Szilágyi Tibor vallomása harminc év házasság után a feleségéről

Augusztus 28-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját Szilágyi Tibor. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész a Blikknek elárulta, a jeles napot szűk családi körben szeretné tölteni, kifejezett kérése volt, hogy idén ne szervezzenek neki nagy meglepetés-partit. A döntés okáról és a terveiről a Vasárnapi Blikknek adott interjúban mesélt.

Hogy áll a kerek születésnapokhoz?

Az utolsó tíz éve volt, akkor egy remek ünneplésben volt részem. A hetvenedik születésnapomra ugyanis nagy meglepetés-partit szervezett számomra a család és a barátok. Egy étterem különtermét bérelték ki az alkalomra, nem is tudtam az egészről, csak amikor beléptem. Egy évig készültek erre az estére, volt fotókból rendezett kiállítás is, nagyon megható volt. A mostani kereket még nem töltöttem be, de nem hiszem, hogy érzetre olyan nagyon más lenne, mint az előtte álló nap. A kor ugyanis nem érdem, hanem szerencse.

Most is lesz nagy meglepetés-buli?

Nem, ugyanis kifejezetten azt kértem, idén ne legyen ilyen, csak egy koccintás szűk családi körben.

Elárulja, miért?

Mert azt a tíz évvel ezelőttit nehéz lenne túlszárnyalni, és nem is szeretném, annyira jó volt.

Említette, hogy a kor tulajdonképpen szerencse, ön szerencsésnek érzi magát?

Nagyon, hiszen több mint harminc éve boldog családban élhetek, és a mai napig hívnak a koromnak megfelelő szerepekre.

Láthatjuk az idei évadban is színpadon?

Egyelőre még sok minden képlékeny, de két futó darabban is játszom a veszprémi Petőfi Színházban, az egyik szerepem Stephen Hawking: A mindenség elmélete című darabban az Idő címmel van három jelenetem, de játszom az Esőember című darabban is. Emellett vár még rám valami, de erről most még nem szeretnék többet elárulni, csak annyit, hogy épp a nyolcvanadik születésnapommal van összefüggésben.

Van olyan szerep, amit nem vállalna el?

Ebben is szerencsés vagyok, mert általában, amik megtalálnak, azok kifejezetten nekem való szerepek. Rengeteg csodálatos szerepet eljátszhattam és a szakma legnagyobbjaival állhattam színpadon. Ráadásul ennyi idősen kész csoda, hogy megtanul az ember nagy szerepeket. Ez lesz az 58. szezonom, több mint kétszáz szerep van a hátam mögött, ami azért nagyon nagy szó.

A rendezéssel nem kacérkodik?

Ha felkérnek, rendezek, de remek rendezők vannak, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak, így én is maradok inkább a színészetnél.

A pandémia alatt naplót írt, tervezi, hogy könyv formában is kiadja?

Az írással még kezdő színész koromban kacérkodtam, akkor írtam egy színdarabot, sőt azóta három könyvet is írtam, de alapvetően nem vagyok író. Ez is inkább csak egy naplószerűség inkább, mint napló, és hogy lesz-e ebből bármi, amit a nagyközönség is láthat majd, azt nem tudom. Leginkább a színházról, a színházzal kapcsolatos gondolataimról írtam.

Nemrég ünnepelték a harmincadik házassági évfordulójukat a feleségével, Annával. Volt idén nyáron amolyan második nászút?

Nem utaztunk most sehová, csak a kenesei társasházunkba. A viccet félretéve, egyelőre nem utaztunk, majd talán később. De több mint harminc év után is csodaként éljük meg egymást, a kapcsolatunkat, ennél jobb ünneplés nem is kell. Magát a harmincadik évfordulónkat egyébként természetesen megünnepeltük, télen szoktunk ebből az alkalomból egy Mikulásbulit rendezni, ahol mindig vicces vetélkedőket is szervezünk a barátokkal.

Legutóbb elmesélte, hogy fogadott lánya, Orsi kislányának csak „bohócként” emlegeti magát. Hogy szólítja az unokája azóta?

Igen, de akkor még nem nagyon tudott beszélni. Azért megmaradt ez a kis Franciskában, azóta a bohócból Bogyó lett, úgyhogy így szólít. Fantasztikus, tüneményes kislány.

Tervezi, hogy a nyolcadik iksz után visszavesz a tempóból és kevesebb szerepet vállal?

Azt gondolom, az nagy hiba lenne, hiszen nagyon sok nekem szóló szerep talál meg, amiket örömmel játszom. A színház korosztályokra épül, és persze volt olyan szerep, amit hetvenötször játszottam, aztán kiöregedtem belőle. Ezek természetes dolgok. Az embernek kritikával kell néznie magát, én pedig sosem hazudtam sem szebbnek, sem jobbnak magam, mint amilyen vagyok. Az egészségem a koromnak megfelelő, a munkakedvem pedig szerencsére nem csappant.

Van azért álomszerepe, amit eljátszana vagy amiről úgy érzi, kimaradt, de még szívesen játszaná?

Sosem akartam magamra szerepet osztani, nincs is álomszerepem. Ebben is nagyon szerencsés vagyok, hiszen sok remek és hatalmas szerepet játszhattam, amik közül számos találkozott a közönség és a kritikusok tetszésével is. Ezt is egy csodaként fogom fel, Schiller Don Carlosának Fülöp királyát például több mint százszor játszottam.

Azért ha kívánhatna egy jótündértől, mi lenne az?

Hogy az egészségem maradjon is a koromnak megfelelő, és mindenki a családból még sokáig tudjon együtt lenni ilyen boldogságban, mint most.

További sztárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.