„Mesével kerek a világ.” A magyar népmese napja a 6-os Számú Napköziotthon Varázskastély Tagóvodában


A magyar népmese értékeit szeretnénk hangsúlyozni évek óta a 6-os Számú Napköziotthonos Óvoda VARÁZSKASTÉLY tagóvodában. Fontosnak tartjuk, hogy a rohanó világunkban egyre nagyobb teret kapjon az igazi, tiszta forrásból származó, élőszóval elmesélt népmese.
A Varázskastély óvodában, szeptember utolsó hetében a magyar népmeséké volt a főszerep. A Napsugár csoport óvodásai részt vettek a "Nagy Népmese kihívásban", amelynek során négy népmesével ismekedtek meg, rajzolták le, illetve játszották el a hallott népmeséket.
Szeptember 30-án végre eljött a nagy nap, amikor végre méltóképpen megünnepelhettük ezt a nemes napot. Miután magunkra öltöttük a népviseleti ruhánkat, élő mesemondással indult a nap. Óvodánk egyik volt kisóvodása (most Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanulója) mesélt nekünk e napon, egy Mátyás királyról szóló népmesét "A tök és a négy ökör" címmel, amit nagy izgalommal fogadtak a gyerekek.
A mese végén, ahogy a szegény ember a tarisznyában hamuba sült pogácsát vitt magával, úgy a gyerekek is kaphattak ebből a finomságból. Majd a mese feldolgozása után szép, magyar népmesés kitűzővel ajándékozta meg őket a Mesemondó lány.
De ezzel még nem ért véget a nap, ugyanis az ovisok azt a feladatot kapták, hogy készítsék el a mesében szereplő tököt. A szülők jóvoltából kapott tököket kellet varázslatos tökökké alakítani, amit a gyerekek meg is tettek. Csodás alkotások születtek, amik most az óvoda folyósóját díszitik.
Természetesen nem maradhatott el a mulatság sem! Népi gyermekjátékokkal és néptánccal zártuk ezt az izgalmas napot.
Mindenki jól szórakozott, s bizonyára sokan várják a következő Népmese napját.
A mesére mindenkinek szüksége van, korra való tekintet nélkül. A mesét hallgató és a mesélő között egy olyan erős emberi kötődés jön létre, amely révén sok probléma megoldhatóvá válik. A számítógépek uralta jelenkor mindennapjaiban a gyermekek elidegenednek egymástól, a szeretteiktől, sőt önmaguktól is. A mese ezzel szemben közelebb hozza egymáshoz az embereket. Mesét hallgatni mindenki szeret, DE mesélni is nagyon élvezetes dolog. Próbálják ki bátran, és egy csodának lesznek a részesei.
Óvodavezető: Óvodapedagógusok:
NUSZER NOÉMI TEPFENHART BORBÁLA
BOTOS ENIKŐ
A TÖK ÉS A NÉGY ÖKÖR
Hol volt, hol nem volt, Mátyás király idejében éldegélt egy szegény ember és a felesége. Volt két sovány tehénkéje, azokkal dolgozta a földecskéjét. Ott dolgozott minden nap kora reggeltől késő estig. Reggel mikor elindult, a felesége a tarisznyájába csomagolt neki egy kis hamuba sült pogácsát, amit aztán kint a szántóföldön megevett.
Egyik reggel amikor a szegényember kiment a földre, csodák-csodája, látja, hogy ott termett egy hatalmas disznótök. Gyönyörűszép sárga héja volt és mosolygós arcocskája. Súlyra megvolt egymázsás. Hát, hogy ennyire különösen nagy tök termett a szegény ember földjén, elhatározta, hogy elviszi ajándékba Mátyás királynak. El is indult vele, a tököcske meg egész úton mosolygott és nevettgélt.
Mátyás király örült az ajándéknak.
-Tudod mit te szegény ember, ha már ilyen szép ajándékot hoztál nekem cserébe és is megjutalmazlak egy marék pénzzel.
-Köszonom felséges királyom ! –mondta a szegény ember és azzal nagy boldogan hazaindult.
Másnap a szegény ember elment a vásárba és vett két szép ökröt a pénzen amit kapott, s boldogan hazavitte.
Következő nap meglátta a gazdag szomszédja, aki nem túl jó ember, irigy volt és kapzsi, hogy a szegényember két szép ökörrel szánt, s a teheneit otthon pihenteti, mindjárt megkérdezte:
- Mondja szomszéd? Miből vette kend ezt a két szép ökröt?
- Hát, nem loptam az árát! - felelte a szegény ember, s elbeszélte, miként ajándékozta meg Mátyás királyt a tökkel. Tőle kapta az ökrök árát.
Gondolta magában a gazdag ember: - Hej, ha ez a szegény szomszéd azért az egy tökért ekkora ajándékot kapott, mekkora ajándékot kapok én, ha elviszem neki a két, szép címeres ökrömet?!
El is indult s beállított a királyhoz, hogy ő ajándékot hozott, elhozta a legszebb ökreit. Mátyás király átlátott a szitán, de nem mutatta. Megmustrálta az ökröket, s azt mondta:
- Igen szép állatok. Ilyen szépet még nem is láttam.
Akkor a király megmutatta a gazdagnak az óriás tököt, s azt kérdezte:
- Hát ilyent kend látott-e? Ekkora, csuda disznótököt?
- Nem, soha nem láttam - felelte a gazdag ember.
- No, ha nem látott, akkor legyen a kendé! - mondta Mátyás király, s elbocsájtotta a megszégyenített kapzsit.
A gazdag ember nagyon megszégyellte magát, s megfogadta, hogy innentől kezdve sosem lesz kapzsi és nagyravágyó.