Megváltoztatta az életét a szereplőknek a Légy jó mindhalálig - Rejtelmek a kulisszák mögül. Interjú

A szeptember végi bemutató óta töretlen sikerrel játsszák a szatmárnémeti színházban Móricz Zsigmond-Kocsák Tibor-Miklós Tibor Légy jó mindhalálig musicaljét. Nagy Reginát a darab rendezőjét  kérdeztük arról, hogy milyen hatással volt a gyerekszereplők életére és mennyire volt nehéz összehozni egy ilyen előadást.

Szatmár.ro: Olyan lett a darab, mint amilyennek megálmodta?
Nagy Regina: Mindenképp. A musicalt nagyon könnyednek gondolják, de amúgy egy nagyon nehéz műfaj, könnyű elcsúszni vele. Sikerült úgy megvalósítanom, ahogy azt megálmodtam. Nem akartam felülni az olcsó megoldásokra: gyerekszereplők, akik felmondják a szöveget, és ennyi. Közölni szerettem volna valamit. Ezért is került bele a felnőtt szerepe, ami eredetileg nincs a darabban, ezért is tettem bele az előadás elejére a Móricz-idézeteket, amely ugyancsak nincsenek benne. A gyermeki tisztaságot szerettem volna kihangsúlyozni, amire a felnőttek rányomják az akaratukat, s ezzel sérüléseket okozhatnak a gyermeki lélekben. Vigyázniuk kell, hogyan viselkednek a gyerekekkel, mennyire veszik emberszámba, milyen irányba befolyásolhatják őket.

Szatmár.ro: Miért pont erre a darabra esett a választás?
Nagy Regina: Már három évvel ezelőtt is terveztük, hogy színre visszük ezt a musicalt, de közbe jött a Covid-járvány és halósztódott, s végül is most sikerült. Fontos szempont a darabválasztásnál, hogy kinek szól, mely rétegeket mozgat meg, ki mennyire találja meg benne önnön kérdéseit, problémáit, s a Légy jó mindhalálig pedig pont ilyen darab, szinte mindenkit megragad, megérint.

Szatmár.ro: Sokan jelentkeztek a felhívásra, mennyire volt könnyű gyerekeket toborozni a darabhoz?
Nagy Regina: Ijesztően és meglepően kevesen jelentkeztek. Úgy gondoltuk, hogy egy magyar kultúrával rendelkező várost, ahol hagyománya van a színháznak, és szeretnek bennünket, jobban megmozgatja egy ilyen felkérés, s többen jelentkeznek majd. Végül is a kiválasztott, 11 és 14 év közötti gyerekek négy iskolájából kerültek ki. Ebből is levontuk a tanulságot, s úgy gondoljuk, hogy ezen dolgoznunk kell a jövőben. Közelebb hozni, nemcsak a gyermekeket, hiszen a bábszínház révén megvan a kapcsolódási lépcső a színházhoz, hanem kicsit lebontani a távolságtartást a tanintézmények és színház között, közelebbi kapcsolatot kiépíteni.

Szatmár.ro: Mennyire volt nehéz gyermekekkel dolgozni?
Nagy Regina: Tizenhét gyermekszerep van a darabban, de mivel Nyilas Misit kettős szereposztásban játsszuk, összesen tizennyolc gyerekszereplőnk van. Nagyon távolról indultunk. Mikor a koreográfussal először elkezdtünk dolgozni a gyerekekkel voltak pillanatok, mikor egész kicsit megijedtem, hogy ebből mi sül ki. Rengeteg munka van benne mindenki részéről. Az év elején volt a szereplőkeresés, májustól kezdődtek a próbák, s szinte végig intenzíven gyakoroltunk. Először az alapokat igyekeztünk megtanítani a gyerekeknek, színpadi jelenlétet, mozgást, hangképzést. Arra felkészítettük, hogyha elvétik a szerepüket előadás közben, akkor ne akadjanak meg, lépjenek tovább. Személy szerint nagyon szeretek gyermekekkel dolgozni, hiszen ők rendkívül lelkesek, soha nem fáradnak, feltétel nélkül hisznek a darabban, a játékban. Rá tudnak csodálkozni számunkra egyértelmű dolgokra. Mind különböző egyéniség, de olyan jó látni mindegyiknek a csillogást a szemében, ahogy a tökéletesre törekednek. A bemutató utáni euforikus állapot pedig leírhatatlan volt, ezekért a pillanatokért érdemes élni.

Szatmár.ro: Mennyire voltak lelkesek a gyermekek a próbák során, voltak-e hullámvölgyek?
Nagy Regina: Biztos voltak egyénileg hullámvölgyek, de mire a színházba értek mi már nem vettünk észre belőle semmit. A próbák megkezdése utáni második hónapban volt egy választóvonal. Ekkor már tisztában lehettek a gyermekek, hogy mivel állnak szemben, hogy ez mekkora terhet jelent számukra, s ekkor választhattak: jönnek tovább vagy abbahagyják. Senki nem adta fel közben, akikkel elindultuk, azok maradtak végig.

Szatmár.ro: Milyen hatással volt a gyerekek életére? Döntött-e valamelyikük úgy már most, hogy színész lesz?
Nagy Regina: Szerintem mindenki életére hatással volt. Mikor megtudták ismerőseim, hogy mibe vágom bele a fejszémet, mindenki kételkedett, kérdezték tőlem, hogy biztos vagyok a dolgomba. Hiszen tizenhét gyerekkel kell dolgoznom majd, akik amatőrök voltak addig, s szinte végig színpadon lesznek. Nem kis feladat volt, de már akkor nem voltak kétségeim. Nemcsak a gyermekek lettek híresebbek a darab által - volt olyan előadás pl. a nagyváradi, ahol autogramot is kértek tőlük a végén -, de még engem is sokkal többen ismernek fel. A gyermekeknek persze irtózatosan jó, felemelő érzés, hogy híresek lettek, hogy mások felnéznek rájuk. Ezért is volt erről több beszélgetésünk velük, s még gyermekpszichológust is bevontuk, hogy ezt a megfelelőképpen tudják kezelni, ne szálljanak el, ne éljenek vissza vele. Például kedvességgel és jó szándékkal sokkal többet érhetnek el. Szerintem a  viselkedésükben is egy pozitív változás történt. A bemutató óta már nincsenek folyamatosan próbák, s nagyon hiányoznak a gyerekek. S persze volt olyan gyerek, aki a mostani szereplése miatt döntötte el, hogy színész szeretne majd lenni.

Nyilas Misi szerepét Schvarczkopf Tamás és Jankó Szép Tamás alakítja, a főbb felnőttszerepekben Gaál Gyula, Péter Attila Zsolt, Bodea Gál Tibor, Frumen Gergő, Diószegi Attila, Varga Sándor, Szabó János Szilárd, Poszet Nándor, László Zita, Laczkó Tekla, Budizsa Evelyn, Méhes Kati, Bogár Barbara, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt és Zákány Mihály látható. Gyerekszereplők: Csúcs Dávid, Butean Daniel, Frigy Péter, Gătina Márk Albert, Jakab Ádám, Kárpinszki Benedek, Kovács Szofia, Lengyel Szilárd, Nagy Máté, Nagy Regina, Németi Nóra, Pap Máté, Sebő Kata, Szabó Bence, Tempfli Hanna és Váradi Milán. A díszlettervező Fornvald Gréti, a jelmeztervező Bandura Emese, a zenei vezető Manfrédi Annamária, a koreográfus Gabriela Tănase és Szabó Franciska.