Megtartotta őszi pádisi csillagtúráját az EKE - Képgaléria

Az elmúlt hétvégén az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári szervezetének tagjai megszervezték az idei csillagtúrát a Bihar megyei Pádison. A kirándulásról a szervezet tagja, Fóri Orsolya számol be az alábbiakban.

Minden utazást háromszor élünk meg. Először amikor megtervezzük, aztán amikor megvalósítjuk, majd pedig amikor visszaemlékszünk rá.

Erre a kirándulásra biztosan újra és újra emlékezni fogok, mert számomra a családdal az első volt Pádisra és a Glavoi rétre. Sok éve rajta volt a listánkon, de mindig egybeesett valami más kiruccanással. Idén sem volt ez másként, de Máko barátunk szerencsére még időben felvetette, hogy jó lenne részt venni.

A hosszúra kerekedett beszámolómból is sejthetitek, hogy annyi élménnyel gazdagabban tértünk haza, ami miatt érdemes volt újra gondolni az úti célt.

Hamar kupaktanácsot tartottunk a családdal és kisakkoztuk az átszervezést, mondván, hogy valószínűleg ez lenne az utolsó alkalom a nyár végeztével, hogy sátorozzunk, ráadásul Pádison.

És hogy mennyire jól döntöttünk, az rögtön a megérkezésünk pillanatában kiderült. Amint lekanyarodtunk a fő útról a Glavoi rétre, elénk tárult az a gyönyörű tisztás és a magas fenyvesek, amit eddig csak képeken csodálhattam.

Éppen időben érkeztünk, hogy még világosban gyorsan felállítsuk a hétvégi családi kuckónkat és csapjunk egy sétát a réten. Lassan érkeztek a többiek is, együtt jó ízűen megvacsoráztunk, hisz a friss levegőn, az ízek is gazdagabbak, amihez társult a csodás kilátás is.

Ránk esteledve megmutatták fényeiket a csillagok és miután megvolt a másnapi programtervezet, voltak akik átsétáltak a Ponor-rétre még több csillaglesre.

A korai ébresztő tekintetében sokan visszavonultunk, hogy egy kiadósat aludjunk az újabb hosszú és kalandokkal teletűzdelt nap előtt. Szűkség is volt a pihenésre, mivel szombatra virradva három túra is indult párhuzamosan.

Az egyik rövidebb családos, kalandvágyó gyerekekkel. Őket az Elveszett Világba kalauzolták a Ponor réten át, ahol a misztikus erdős részen, égig érő fenyvesek tornyosultak felettük. Ezen a részen található a legtöbb zsomboly, melyek a föld alatt összeköttetésben vannak egymással és mélységükben egy patak csordogál. A gyerekek ágakon keresztül, néhol bújva, néhol kúszva-mászva segítették egymást. Ahol a patak eltűnik visszafordultak a köves útra, a sátorhely felé, így téve meg a betervezett 13 km-t és 400 méternyi szintkülönbséget.

Visszaérkezve lelkesen láttak hozzá a bográcsozáshoz, amit Máko barátunk jóvoltából és Imola szorgos otthoni előkészületeinek köszönhetően, mindenki jó ízűen fogyasztott az esti tábortűznél.

A másik, kicsit több kihívással ígérkező túra a Galbena körúton volt. Itt is jutott ki a csúszás-mászásból, láncokon kapaszkodókból, de valamivel nagyobb szintkülönbségen, mint a rövidebbik túrán.

A Glavoi rétről indultunk, kis de annál lelkesebb csapatunkkal. A körút páratlan kilátást ígért a tájra, némi kihívás ellenében, a Galbena-szurdokon keresztül. Itt acélsodronyokon és láncokon kapaszkodva vágtunk át a szoroson.

Voltunk páran akik mezítláb, a patak jéghideg vízében, csúszós sziklákon és szúrós kavicsokon keresztül lépkedve váltottuk ki a még csúszósabb láncok egy szakaszát. Bár szó szerint csípet a hideg víz és annál is jobban szúrtak az apró kavicsok. Felpezsdülve folytattuk utunk, hisz itt még csak a felénél jártunk a 20 kilométeresre tervezett túránknak, amit közel 7 óra alatt sikerült teljesítenünk, a rétről indulva több mint 900 méteres szintkülönbséget elérve. Ezt egy közepesen nehéz túrának tartottam, bár sok technikai szakasza van.

A patak szurdokából felkapaszkodva elénk tárult egy fátyol szerű vízesés, de ez nem az a híres "Menyasszony fátyla" ami 30 méterről hullik alá. Amihez mi érkeztünk, sokkal kisebb, de káprázatos látványt nyújt a sziklák tetejére érve. Innen aztán beereszkedtünk egy közepesen mély barlang nyílásába, ahol átkúszva a hegy gyomrán kiértünk a másik oldalra. Picit megpihentünk, nasiztunk és várt ránk egy hosszú, néhol igen monoton kapaszkodó. A tetejére érve kárpótolt a fáradságos mászásért a balkonokról nyíló szakadékok mélysége. Végigsétálva és sok fotó készítése után ereszkedtünk vissza a völgybe.
 

Leérve, a többiekhez csatlakozva tartottuk a nagy élménybeszámolókat, közben azon tanakodva, hogy a harmadik, egyben a legtöbb veszélyt rejtő expedíció két bátor kalandora vajon hol tarthat.

Tudtuk, hogy nehéz kihívások elé néznek, a Szegyes völgybe (Valea Seacā), ahogy Nagy Lehel túravezető fogalmazott: „őrült társával”. Kellett is egy csipetnyi őrültség a hosszú és nehéz besorolású túrához.
 

Reggel 6-kor indultak a Rozsda-hasadék irányába, érintve a Jégbarlangot, majd a Flórarétet. Elérve a Rozsda-hasadékot, kimásztak a szorosból.
 

Szerencsére, úgy mint mindannyiunkkal, kegyes volt velük is az időjárás, hisz eső esetén gyorsan gyűl fel a víz és hosszabb kerülőre lett volna szükség. Mivel nem így alakult, a tervek szerint a Flórarétről át érve a Sárga szoros (Cheile Galbene) bejáratánál elértek a Szegyes völgybe, a patakhoz. Innen kezdődtek aztán az igazi megpróbáltatások.

Át a patak mentén, kiszáradt vízesések sziklafalán kellett kapaszkodniuk felfelé. Néhol 3-4 m-es falakat megkerülve, majd újra vissza ereszkedve a patak medrébe. Ott várt rájuk egy 6 kilométeres baktató, amit 2 órán át, köveken és aljnövényzeteken keresztül sikerült megtenniük.

Ariesenbe érve várt rájuk egy kiadós ebéd, amiből erőt gyűjthettek az utuk további szakaszához. A piros csíkkal jelölt kirándulóösvényen, a köves úton, medveürülékekkel tarkítva, visszaértek a Glavoi rétre, 14 órás kalandjukról. 23 kilométert megtéve,1700 méteres szintkülönbségen felfedezték a Szegyes völgyet felfelé mászva, ami rendkívüli teljesítmény, tekintve, hogy még kötélen leereszkedve is kockázatos vállalkozás. Dehát „Bátraké a szerencse” és ők szerencsésen megérkeztek a táborunkba.
 

Vasárnap reggel egy gyors reggelizés és sátorbontás után elindultunk a Glavoi rétről.

Első szakaszban autókkal, a pádisi letérő irányába tartottunk, majd gyalog indultunk útnak egy rövidebb túrával zárni a szép hétvégét. A Boga kilátó felé beszélgettünk régi és új barátainkkal, miközben fürkésztük a néhol felbukkanó gombákat. A kilátóhoz érve együtt csodáltuk a táj szépségét, majd eltelve vele, visszafelé vettük az irányt a völgybe. Sietősen haladtunk, hisz már előre lerendeltük a sokak által áhított palacsintát. Némi időzés után jóllakottan pedig indultunk haza.
 

Köszönet a túravezetőinknek, jövünk még.

Túravezetők: Bartha Botond-Zsolt, Nagy Lehel, Lajtos Arnold

Fotók: sokan

Lejegyezte: Fóri Orsolya