Meglepő vallomás: pénz kellett, ezért született a Sárika és társai – Megvetette Szörényi Levente a nagy slágereit

Mivel a hatalom elképzeléseibe nem fért bele a beatzene, muszájból készültek el ezek a „nyálas, hülye dalok”.

Csak a megélhetés érdekében születettek az Illés könnyedebb slágerei? Ezt állítja legalábbis egy az Állambiztonsági Szervezetek Történeti Levéltára Facebook-oldalán napokban közzétett jelentés, amelyben egy „Sipos Péter” fedőnevű ügynök azt írta, hogy az Illés legendás zeneszerzője, Szörényi Levente szerint a zenekar bizonyos szerzeményei azért születettek, mert azokkal lehetett csak pénzt keresni.

„Valamiből élni is kell és pénzt pedig csak a limonádéért adnak” – szerepel a mondat Szörényi Leventének tulajdonítva a jelentésben, amely az Új Ember című katolikus lap szerkesztőségében készült, egy később meg nem jelent Szörényi interjú készítéséről szóló beszélgetés levonata. Ebből egyértelműen az tűnik ki, hogy a zenekar és Szörényi Levente munkásságának bizonyos része muszájból készült, ilyen volt például a „Sárika” című dal, amely 1969-ben az egyik legnagyobb sláger volt Magyarországon. Finoman fogalmazva mégsem Szörényi kedvence.

– A Sárikát soha nem szerettem. Egyébként az a bátyám dala papíron, de valójában Bródy írta magának – árulta el a legendás szerző, aki valóban nehezebben barátkozott meg azokkal a dalokkal, amelyek zeneileg messzebb álltak az ő által inkább kedvelt beatstílustól.

Én tényleg nem szerettem ezeket a nyálas, hülye dalainkat, de persze én is írtam azért egy-két olyat, de ezeket nem nevezném meg. De legalább ebből a jelentésből most kiderül, hogy én nem nagyképű voltam, mert akkor sokszor vádoltak ezzel, hanem igényes. Én egyszerűen a tehetségtelen és az önmegvalósító embereket nem bírom elviselni függetlenül attól, hogy rákényszerítenek az együttműködésre

– magyarázta Szörényi Levente. De vajon ez volt az ára annak, hogy teret kapjanak Szörényi komolyabb szerzeményei is?

– Ezt így kijelenteni azért durva, de az tény, hogy volt a zenekaron belül egy hallgatólagos megállapodás. Azt is fontos azonban kiemelni, hogy ha teljesen megadom magam ezeknek a típusú daloknak, és ha a Sárikát és a hasonló dalokat első helyre tettem volna, akkor nem írom meg az István, a királyt – folytatta a zeneszerző, aki szerint a hatalom elképzeléseibe egyszerűen nehezen fért bele a beatzene.

– Ez a stílus a Beatlesszel az élen 1964-től meghatározta a kultúrát az egész világon és ugyan mi reagáltunk erre, de az elvtársak nem szerették volna annak idején befogadni ezt a műfajt. Nekik volt egy elképzelésünk: a szocialista embertípus és a tánczene mint kísérőjelenség. Azért az, mert a tánczenében nincs lázadás, a beatzenében meg van. Annak idején, ha lefogott valaki egy akkordot a gitáron, már önmagában lázadás volt, nem az, hogy még énekel is! – magyarázta Szörényi, aki szerint egy időben valóságos szitokszónak számított a beatmozgalom. A zenész egyébként a rendszerváltás után amint lehetett, kikérte a nevéhez kapcsolódó jelentéseket, ám egészen más céllal, mint a kollégái.

– A családomról kerestem információkat, hogy hogyan kerültünk Ausztriából, ahol én születtem, újra Magyarországra. Ehhez képest Fogarasit meg Vikidált kaptam – utalt azokra a zenészekre Szörényi, akikről később kiderült, hogy ügynökként jelentettek.

További bulvár hírekért keresse fel a Blikk.hu oldalát.