Megkapták a nagykorúság kitűzőit a Kölcsey Ferenc Főgimnázium végzősei

Új hagyomány alapjait tették le csütörtök délután a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban: az öt osztály 139 maturandusát egy családias hangulatú ünnepély keretében avatták nagykorúvá.

A végzősökhöz elsőként Pataki Enikő, a tanintézmény igazgatónője szólt. „Iskolánk első nagykorúsítási ünnepélyén vagyunk ma itt, mely nem véletlenül került megrendezésre épp április 11-én, a magyar költészet napján, az érzelmeket legszebben megszólaltató magyar vers ünnepén. Hiszen ez ma számunkra a lélek ünnepe.

Kedves tizenkettedikesek, ez a nap elsősorban rólatok szól. Tizenkét évvel ezelőtt elkezdett utatok lassan a végéhez közeledik, és lezárul életetek egy nagyon fontos szakasza. Ez az utolsó iskolai évetek, pár hónap és valami visszavonhatatlanul megváltozik. S bár lehet, sokszor éreztétek nyűgnek az iskolai hétköznapok rutinját, az elkövetkezendő hónapok, napok során egyre inkább felértékelődnek az apróságok is számotokra: a csengő hangja, a szünet öröme, a társaitok jelenléte, az osztályterem otthonossága. Egyre jobban érezni fogjátok mindennek a hangulatát” – mondta az igazgatónő. Pataki Enikő hangsúlyozta, noha most ez az iskolai szakasz lezárul, viszont a tanulásnak még koránt sincs vége: fiatal felnőttként meg kell tanulniuk döntéseket hozni, és a meghozott döntésekért felelősséget vállalni. Hozzátette: a ma átadásra kerülő maturandusi kitűző annak a jelképe, hogy viselője eddig becsülettel helytállt és elvégezte feladatát, ezentúl pedig minden végzősnek azon kell munkálkodnia, hogy megtalálja a saját, boldogsághoz vezető útját.

Az igazgatónő után Kereskényi Gábor polgármester mondott ünnepi beszédet. „Ünnep ez a mai nap, igazi ajándék nektek, diákoknak, és nekünk, felnőtteknek is. Ma életetek egyik legszebb, legértékesebb és legizgalmasabb időszaka zárul le, hiszen felnőttekké avatnak benneteket, ami azt is jelenti, hogy hamarosan elhagyjátok a fészket, amelyben oly értékes éveket töltöttetek. A Kölcseyben számtalan inspiráló élmény lehetett a tietek – mondom ezt meggyőződésből, hiszen én is kölcseys diákként érettségiztem. Ahogy rátok nézek, látom, milyen sokszínű évfolyam vagytok, és biztos valamennyien tehetségesek és mostantól felnőttek. Mit jelent az, ha valaki nagykorú? Elsősorban azt, hogy felelősséget vállal a tetteiért és döntéseiért. Higgyétek el, a jövő az iskolapadban kezdődik. Ki fog derülni, ki mit kezd a batyujában gyűjtögetett útravalóval, és kiderül az is, hogy milyen jövőt tud majd abból építeni a maga és a közössége számára” – fejtette ki Kereskényi Gábor.

A diákok felé megfogalmazott üzenetében a polgármester hangsúlyozta, immár felnőttként a végzősök nem csak önmagukért, hanem közösségükért is felelősséggel tartoznak, e felelősségvállalás pedig kellő erőt ad majd ahhoz, hogy megvigyázzák a kulturális és épített örökségünket is.

Kereskényi egy Szent-Györgyi Albert-idézetből kiindulva így folytatta: „A ma iskolája a közösség jelene, és magában hordozza a korábbi generációk értékeit. Korábbi nemzedék nélkül nincsen ma, nincs minőségi iskola, minőségi iskola nélkül pedig nincs jövőbeni nemzedék. És valódi felnőtté válás sincs.” A polgármester zárásként azt kívánta a végzősöknek, hogy törekedjenek a valódi felnőtt életre és váljanak mindannyian közösségünk büszkeségévé.

Kereskényi Gábor az ünnepi beszédet követőn minden végzős osztálynak emlékoklevelet nyújtott át.

Az esemény második felében a tizenegyedik osztályos diákok előadására került sor, melynek összeállításában Pataki Enikő, Fórizs-Kiss Imola és Nevezi Dobosi Csilla pedagógusok vettek részt. A zenés-verses műsor után az osztályfőnökök, azaz Sárándi Annamária, Forgács István, Szabó Emese, Csorján Árpád, illetve Maier Arnold feltűzték a diákok szíve fölé a nagykorúságot jelképező kitűzőt, az ünnepély utolsó mozzanataként pedig a végzősök egy közös táncot adtak elő. A felkészülésben Kispál Nándor táncművész, az iskola egykori diákja segítette őket.