Magyar siker: Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat

„Apokaliptikus terror közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző és látnoki műveiért” Krasznahorkai László magyar író kapja idén az 2025-ös irodalmi Nobel-díjat - közölte a Svéd Királyi Tudományos Akadémia csütörtökön Stockholmban.

"Krasznahorkai 1954-ben született Gyulán, Magyarország délkeleti részén, a román határ közelében. Innen, ebből a periférikus, elhagyatott vidéki világból nő ki első regénye, a Sátántangó (1985), amely nemcsak hazájában, de nemzetközi szinten is áttörést hozott számára. A történet egy tönkrement kollektív gazdaság maradék lakóiról szól, akik remény és bizonyosság nélkül tengődnek, mígnem két halottnak hitt férfi visszatér, s ezzel megbolygatják az állóvizet. A két figura egyszerre próféta és szélhámos, a remény és az önáltatás megszemélyesítői. A Sátántangó az apokalipszis és a groteszk remény közti lebegés műve, amelyből Tarr Béla készített monumentális filmadaptációt 1994-ben.

Krasznahorkai második nagyregénye, Az ellenállás melankóliája (1989) tovább mélyíti ezt a víziót. Egy kisvárosba érkező kísérteties cirkusz kaotikus erőket szabadít fel, s az események végül anarchiába és diktatúrába torkollnak. A groteszk, látomásos világképet Susan Sontag „az apokalipszis mesterének” nevezte, utalva Krasznahorkai különleges képességére, ahogyan a civilizáció összeomlását a mindennapok valóságába ágyazza.

A Háború és háború (1999) új szintre emeli ezt a kozmikus víziót. Főhőse, a budapesti levéltáros Korin egy ősi kézirat hatására New Yorkba utazik, hogy a világ közepére jusson legalább egyszer életében. A műben Krasznahorkai prózája már teljesen kibontakozik: végtelenül hömpölygő, vesszőkkel tagolt mondatai hipnotikus ritmust teremtenek.

Ezt követi a Báró Wenckheim hazatér (2016), amely mintegy összegzése és ironikus parafrázisa korábbi apokaliptikus eposzainak. A tönkrement arisztokrata, Wenckheim báró, éveket töltve száműzetésben Argentínában, visszatér Magyarországra, hogy újra megtalálja ifjúkori szerelmét, ám az útja félreértések, groteszk helyzetek és társadalmi szatíra sorozata lesz. A regény végül tragikomikus látomássá válik a hazatérésről és az emberi hiábavalóságról.

A kvintett ötödik darabja, Herscht 07769: Florian Herscht Bach-regénye (2021), már Németországban játszódik. A kis türingiai városka realisztikus környezetében is ott lappang a káosz: gyilkosságok, lázadások, pusztulás. Mindez Johann Sebastian Bach örökségének árnyékában zajlik, ahol a zene és az erőszak egymás tükörképei. A főhős, Herscht, egy gyermeki tisztaságú „szent bolond”, aki végül ráébred, hogy épp azokban bízik, akik a pusztulás forrásai

Krasznahorkai így a közép-európai epikus hagyomány - Kafka, Musil, Bernhard - folytatója, aki az abszurd, a groteszk és a filozófiai mélység mesteri elegyét hozza létre. Ugyanakkor művészete más irányba is nyit: Kelet, főként Japán és Kína felé fordul.

A Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003) meditatív, lírai regény Kyoto közelében, a „titkos kert” kereséséről. E mű mintegy előjátéka a monumentális Seiobo járt odalent (2008) kötetnek, amely tizenhét történetet tartalmaz, Fibonacci-sorrendbe rendezve. A könyv a szépség és a művészi teremtés titkát kutatja különböző korokon és kultúrákon át. Krasznahorkai itt a művészet születésének szent pillanatait ragadja meg, legtöbbször „mellékszereplők” szemén keresztül: őrök, munkások, tanítványok, akik nem is értik, milyen csoda részesei.

A sokrétű életmű záróköveként ott a Aprómunka egy palotáért (2018), egy Manhattanben játszódó, őrült és szellemes kisregény, amely Herman Melville szellemeit idézi. A megszállottság, az utánzás és az ellenállás paradoxonáról szól, egyszerre ironikus és melankolikus.

Krasznahorkai prózája egyszersmind sötét és megváltó, filozofikus és zenei. A világ vége és a megvilágosodás nála mindig ugyanannak az útnak a két oldala" - fogalmaz Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke a díjazott életműve kapcsán.