Magiszteri vizsgát tett végzősök átadása egyházi szogálatra Kolozsváron

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben kibocsátó istentiszteleten kértek áldást 23 ifjú lelkipásztor életére és szolgálatára.

Kolumbán Vilmos rektor 2022. június 26-án délelőtt, az ünnepi istentiszteleten bejelentette: a 2021/2022-es tanév júniusi vizsgaidőszakában 15 Erdélyi Református Egyházkerülethez, 8 Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó ifjú zárta le teológiai tanulmányait és tett magiszteri záróvizsgát. Ezek között két szatmári ifjú is volt: Vajda Szabolcs ombodi- és Varga Tamás mikolai fiatal, akik a Németiben illetve Szamosnegyed fogják elkezdeni segédlelkészi szolgálatukat.

A kibocsátó istentiszteleten Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett Igét: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” (1Jn 5,13-15)

Az igehirdetést követően ugyancsak az ifjak felé szólva hangsúlyozta, az egyházi szolgák tiszte, hogy: A tudatlanokat tanítsák, a késedelmeskedőket vagy aluszékonyakat az Úr útjaiban való haladásra intsék és szorgalmazzák, a csüggedőket pedig megvigasztalják és erősítsék és övezzék fel a Sátán kísértései ellen. Továbbá a bűnösöket feddjék, a tévelygőket útba igazítsák, az elesetteket felemeljék, az ellentmondókat  meggyőzzék, végre a farkasokat az Úr aklából elűzzék, a bűnösöket és bűnöket bölcsen és komolyan megróják, és el ne nézzék s el ne hallgassák a bűnt. Egyszersmind azonban a sákramentumokat kiszolgáltassák, az azokkal való helyes élést ajánlják, és az azokban való részesedésre józan tanítással mindenkit előkészítsenek. A hívőket szent egységben megőrizzék, a viszálykodásokat megakadályozzák, a tudatlanokat a keresztyénségben oktassák, a szegények szükségleteit a gyülekezetnek ajánlják, a betegeket és különféle megpróbáltatásokkal terhelteket meglátogassák, oktassák, és az élet útján megtartsák. Ezenkívül pedig nyilvános imádkozásokat, szükség idején könyörgéseket tartsanak böjtöléssel, azaz szent önmegtartóztatással és buzgón ügyeljenek mindarra, ami az egyház nyugalmára, békességére és javára szolgál. Hogy pedig az egyház szolgája mindezt annál helyesebben és könnyebben tehesse, különösen megkívántatik tőle, hogy félje az Istent, buzgó legyen imádkozásban, a Szentírást olvassa, mindenkor és mindenekben éber legyen, és feddhetetlen élettel tündököljék mindenki előtt.”

Kolumbán Vilmos rektor köszöntésében figyelmeztetett és bátorított: „a teológus nevet és életmódot, amelyet itt, e falak között viseltetek, soha meg ne tagadjátok. Ez a név állandó kötelezettséget ró reátok. De ne feledjétek, hogy Isten, aki kiválaszt, elhív és megbíz, hűséges önmagához és ígéreteihez: ő áll mellettetek, sokkal inkább, mint földi szüleitek, és azok, akik titeket nagyon szeretnek. Ezért az ő szavaival bíztatunk titeket: Legyetek bátrak és erősek. Igéje el ne távozzék szátokból, hanem gondolkodjatok arról éjjel és nappal; őrizzétek meg azt, és cselekedjetek rendelkezései szerint. Mert amely napon megszűntök ilyen teológusoknak lenni, elvesztitek a belső elhivatást a lelkipásztori szolgálatra. Kérünk tehát titeket, hogy teológus lélekkel járjatok a szolgálat útján. Hűséggel munkálkodjatok az Anyaszentegyház szőlőjében: mindenben arra törekedjetek, hogy Istent szolgáljátok, azért, hogy terjedjen az ő országa és az ő nyájából senki el ne vesszen, sőt gyarapodjék az.

A végzős teológusok Isten, az Anyaszentegyház elöljárói és a gyülekezet színe előtt tették le a fogadalmat hangos szóval: „Én, ígérem és fogadom, hogy Isten Igéje, valamint hitvallásaink szerint elkötelezem magamat Egyházam szolgálatára; és lelkipásztori kötelezettségeimet, úgy, amiként azokat egyházi törvényeink, a Szentírás és hitvallásaink tanítása szerint előírják, mindenben hű és alázatos lélekkel kívánom betölteni; és a szolgálatra magamat szent fogadással már most elkötelezem.”

Az ifjak nevében köszönetet mondott Ambrus Mózes: „Mit hagyunk itt, amikor becsukódik mögöttünk a szobánk ajtaja, a teológia kapuja? Kézzelfogható formában egy tablót. Egy tablót, amelyen ez az igevers áll: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek.” Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom: hat évre volt szükségünk ahhoz, hogy valóban megértsük, mit is jelent ez a mondat. Hat évvel ezelőtt félelemmel, izgalommal, mérhetetlen kíváncsisággal léptük át a Protestáns Teológiai Intézet küszöbét. Némelyek gyermekkoruk óta ide vágytak, másoknak hirtelen ötlet nyomán került a jelentkezése az egyetemi titkárság asztalára. Amikor körülnéztünk, idegen embereket láttunk, akik olyan vidékekről érkeztek, melyekről addig azt sem tudtuk, hogy léteznek. Nem mi választottunk évfolyamtársakat. De már akkor éreztük, hogy ezek az új ismeretségek, a kibontakozó barátságok életre szólóak lesznek, hiszen szolgatársként egymásra kell majd támaszkodnunk, és együtt kell hirdetnünk Isten országának eljövetelét. Együtt tanultunk meg egyenes háttal felmenni a szószékre, együtt találgattuk, hogy egy-egy héber szót hogyan kell kiolvasni, együtt lepődtünk meg azon, hogy Mózes öt könyvét talán nem is Mózes írta. Mindeközben szerelmek és barátságok szövődtek, és egyre inkább megtapasztaltuk, megbizonyosodtunk arról, hogy nem a véletlen folytán kell együtt megélnünk ezeket a pillanatokat. … Tablónkat egy fa díszíti. A fának erős gyökérzetre van szüksége, hogy vihar idején is életben maradjon. A számadás ezen pontján kell hálát adnunk Istennek azért, hogy szüleink végig mellettünk voltak, bíztattak és támogattak, fáradhatatlanul imádkoztak értünk. Hálásak vagyunk azért, hogy bíztak bennünk, hitték, hogy gyermekeik Isten szolgálatának kell szentelniük életüket. Ők teremtették meg a biztos hátteret. Annak idején fogadalmat tettek, hogy gyermekeiket, minket Isten szeretetére nevelnek. És most itt állunk, készen arra, hogy Isten szeretetét, amelyet megtapasztaltunk, másoknak is hirdessük. Nem a mi érdemünk ez, hanem szüleink keresztségünkkor tett ígéretének beteljesülése, annak legbiztosabb jele.”

A 23 ifjú lelkipásztor szolgálatáért imádkozzanak az olvasók is! A teológiai tanulmányi kötelezettségei­teknek eleget tettetek, ez alkalommal átadásra kerültek az egyházi szolgálatra, hogy azt segédlelkészként kezdjék el: Az Erdélyi Református Egyházkerületből: Ambrus Mózes, Andrási Zoltán – Sándor, Baciu Marius – Alexandru, Balogh Dávid, Dósa Anett-Beáta, Fodor Éva – Annamária, Gerendi Győző, Majos Zoltán, Mikloș Tamás, Orbán Attila, Szabó László-Loránd, Tatár László, Varga Árpád –Péter, Veress Eszter Orsolya, Zoltan Mihály – Szabolcs. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületből: Alföldi-Lakatoș György, Bálint Szilárd, Juhos Barnabás-Attila, Lacatos Nándor, Mátis Szidónia, Szabó Gabriella, Vajda Szabolcs, Varga Tamás Sándor.