Magányosan halt meg a körülrajongott Tolnay Klári

Tolnay Klári volt a nő­ideál, a tökéletes, kifinomult szépség, aki egy kis faluból, a Nógrád megyei Mohorából elindulva lett a leghíresebb színésznő. Tolnay Klári júliusban lett volna 108 esztendős. Az ő életében valóban minden benne volt, ami a XX. századot különlegessé, fájdalmassá vagy szerethetővé tette.

„Tündér volt, okos volt, intelligens, elképesztően nagy tudású és szeretnivaló…”

Benkő Péter mondta ezt Tolnay Kláriról, akivel az 1967-ben készült, nagy sikerű filmben, A koppányi aga testamentumában játszott együtt, s anya-fiúként alakítottak emlékezeteset. A színésznő akkor már az ország egyik legnépszerűbb művésze volt, évtizedes pályafutással a háta mögött.

Pedig a Nógrád megyei Mohorán egy szép nagy földbirtokon felnövő ifjú Tolnay Klári kezdetben apácának készült. Aztán mégiscsak kergette az álmait... híres színésznő lett belőle. Egyetlen gyermeke, Zsuzsanna a férjétől, a híres rendezőtől, Ráthonyi Ákostól született 1940-ben. De a házasságuk zátonyra futott, s Tolnay Klári életében később két híres férfi játszott főszerepet: Márai Sándor, a zseniális író és Darvas Iván, a különleges tehetségű színész.

– Az utolsó éveiben, amikor már magányosan élt, szinte csak Samu, a sofőr maradt mellette. Ő intézett mindent helyette, ha kellett, kiautózott Bécsbe, hogy keresztrejtvényt hozzon neki. Klári imádta a rejtvényeket, a másik szenvedélye pedig a pa­sziánsz volt. Imádni való nő volt, de boldogtalan– ezt a zseniális Pásztor Erzsi mondta lapunknak, aki annak idején a Fészekalja című Gyurkovics Tibor-darabban játszhatott először Tolnay Klárival. – Színészként, művészként mindent elért, a szakma, a közönség a lába előtt hevert, de magánemberként boldogtalanságra ítéltetett. Márai Sándor, Darvas Iván, Mensáros László... férfiak, akik mellette lehettek. Aztán inkább a magányt választotta, és tett néhány sikertelen kísérletet. Majd jött a betegség, és én együtt játszottam vele az utolsó darabjában a Madách Kamarában. Akkor már sovány volt és fizikálisan is szenvedett. Pedig még Bécsből is jöttek miatta nézők…

A lakásában is próbáltak

A színészkollégák, akiknek megadatott, hogy közelről is ismerhessék ezt a különleges szépségű és tehetségű művészt, csak az elismerés hangján beszélnek róla. Lőte Attila a Madáchban játszott együtt a kor nagyasszonyával.

– Soha nem felejtem el Csehov Cseresznyéskertjét Ádám Ottó rendezésében. Életem egyik meghatározó darabja és pillanata volt az, két év debreceni szolgálat után pályakezdőként léphettem a Madách színpadára, Tolnay Klári partnereként. Évekig játszottunk együtt, hol itt, hol tévéjátékban, hol a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ötvenfokos hőségben, amikor még ő bátorított bennünket: „gyerekek, türelem, mindjárt több levegőhöz jutunk, ha kimegyünk a nézők elé!” Egyszer egy hatszemélyes angol krimit játszottunk, és úgy készültünk fel rá, hogy az ő lakásában próbálhattunk. Mindene volt a színház és a színjátszás – mesélte Lőte Attila.

A magánéleti drámák nemcsak a szerelmi csalódások és a magány miatt jelentkeztek az életében. Egyetlen gyermeke, akit bizony sokszor elhanyagolt a színészmesterség miatt, később Bécsbe költözött. Így aztán szinte belemenekült a munkába. Majd a legenda szerint 1998. október 27-én elszívta az utolsó szál cigarettáját, lefeküdt, majd átaludta magát a mennyországba. 84 esztendősen hunyt el a kétszeres Kossuth-díjas színésznő.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.