Mága Zoltán nélkül nem kezdte el a misét Ferenc pápa - Az 50 éves hegedűvirtuóz történetei

Közel száz országban játszott, hegedült államfőknek, pápáknak és világsztároknak, megtöltötte a legnagyobb koncerttermeket. Pedig a most 50 éves művész útja nem volt kikövezve a világsikerig, édesapja fél évig kuporgatott, hogy egy jobb vonót megvehessen a fiának.

Zenészcsaládba született; emiatt könnyebb volt sikereket elérni vagy rögös volt az út, amíg eljutott oda, ahol ma tart?

– Édesapám nagybőgős volt. Kisgyermekként mindig figyeltem, hogy muzsikál a zenésztársaival. A legjobban a prímás tetszett, mert elől állt, és játszhattak bármilyen jól a többiek, a sikert mindig ő aratta le, éppen ezért elhatároztam, hogy én is az leszek. Édesapám ennek nagyon örült, és mindenben támogatott, mert úgy gondolta, hogy fiatal zenészként sokkal nagyobb lehetőségem lesz kitörni a szegénységből, továbbá a tanulás révén, kitartó szorgalommal és sok-sok gyakorlással érvényesülni tudok majd az életben. Nem volt könnyű, de hálás vagyok a szüleimnek, mert megmutatták, hogy ha valaki becsületesen, tisztességesen tanul, szorgalmas, akkor mindegy, hogy milyen a származása, a bőrszíne, egyforma eséllyel tud indulni az életben. Számomra nagyon sok lemondással, rengeteg gyakorlással és tanulással járt már az is, hogy a Rajkó Zenekarba bekerülhessek alig 13 évesen, onnantól pedig folyamatosan képzem magamat. Természetesen mindig akadtak nehézségek, volt amikor úgy gondoltam, hogy inkább feladom, de volt bennem hit, akarat és szerettem volna megszolgálni szüleim jóságát, hogy ne okozzak nekik csalódást. Ma pedig a közönségem iránti tiszteletből is kötelességemnek érzem, hogy mindig valami újat tudjak adni, és igazodjak a mai kor kihívásaihoz, a változásokhoz, egyúttal megőrizve és tovább adva a kultúránkat és annak gyökereit.

Hatéves korában kapta az első hegedűjét; onnantól kezdve eldöntötte, érezte, hogy ezen a hangszeren szeretne játszani vagy voltak más irányú próbálkozásai is?

– Édesapám a taníttatásomra nagyon sokat áldozott. A saját zenészfizetése nem volt elég a tandíjamra, ezért mellette beállt segédmunkásnak, hogy előteremtse a taníttatásom költségeit. A mai napig hálás vagyok az áldozatvállalásáért. Kezdetben én is, mint minden kisgyerek más vágyakkal indultam az életnek. Szerettem volna focista lenni, később orvos, vagy ügyvéd, hogy segíteni tudjak az embereken, de a zene magával sodort, és így alakult az életem, amit nem bántam meg.

A cikk folytatásáért keresd fel a blikk.hu oldalát.