Legyetek olyan emberek, akik a cselekvő szeretet tüzével formálják a világot! Ballagás a Hám János Líceumban - KÉPGALÉRIA

Különleges nap volt a szerdai a szatmári Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum végzősei számára, hiszen utoljára járták végig az iskola csendes folyosóit, amelyek négy vagy akár több éven át tanúi voltak nevetésüknek, kérdéseiknek, csendes elmélkedéseiknek. A szerdai ballagás nem csupán egy tanulmányi korszak lezárása volt – sokkal inkább egy belső útravaló átvétele: hitből, emberségből, közösségből. Az ünnepi pillanatokban egyszerre volt jelen a hála a megtett útért és a várakozás az előttük álló ismeretlen felé.

Az ünnepség első mozzanataként a végzős diákok énekszóval vonultak át iskolájuktól a székesegyházig, mely előtt megkoszorúzták Hám János püspök szobrát. Ezt követően, osztályfőnökeik vezetésével bevonultak a templomba. Miután elfoglalták ülőhelyeiket, a ballagási ünnepség a hagyományos zászlóátadással vette kezdetét.

A vendégeket – s kiváltképp a ballagókat – először Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte, majd Mayer Nándor spirituális atya hirdetett igét. „Kedves diákok! Ahogy most búcsúztok, egy korszak zárul le bennetek, de valami új is születik. A mai napon nemcsak egy iskolát hagytok el, hanem egy életformát is. És amikor elindultok, nem kell mindent tudnotok – de fontos, hogy tudjátok, mi tart meg titeket" - mondta el az atya, aki meg is nevezte, hogy mi lehet a diákok biztos életének három pillére: kapcsolat az Istennel, kapcsolat önmagukkal és kapcsolat a világgal.

A tizenegyedikesek és tizenkettedikesek búcsúbeszéde után Ádámkó István, a Hám János Líceum igazgatója köszöntötte a megjelenteket: diákokat, szülőket, meghívott vendégeket.

„Azt gondolom, hogy egy felekezeti iskola ballagási ünnepsége több, mint egy egyszerű ceremónia. Ez egy lelki mérföldkő, egy hálaadó ünnep, amelyben igyekszünk megerősíteni benneteket hitetekben és küldetésetekben. Ma elbúcsúztok az iskolától, amely az elmúlt évek során nemcsak tudással, hanem közösségi élményekkel és barátságokkal is megajándékozott benneteket. Iskolánk padjai között keresztény szellemiségben nevelődtetek. Megtanultátok, hogy a tudás érték, de csak akkor válik igazán hasznossá, ha felelősséggel és szeretettel párosul. Az a küldetésetek, hogy mindazt, amit itt kaptatok, kamatoztassátok az életben.”

Az igazgató arra buzdította a diákokat, hogy legyenek bátrak, merjenek álmodni, s nyitott szívvel fogadják az úton érkező jeleket és tanácsokat: „Legyetek olyan emberek, akik a cselekvő szeretet tüzével formálják a világot.”

Ádámkó után Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke lépett a mikrofonhoz. Ő arról a jelképes batyuról beszélt, amelyet a szülők és tanárok az elmúlt évek során értékekkel töltöttek meg. Olyan értékekkel, amelyek a most kezdődő új életszakaszban valóban hasznosak lehetnek. Azt kívánta a fiataloknak, hogy ez a batyu jó irányba vezesse őket életük ösvényén, s ha majd az út végén visszatekintenek, élményekben és eredményekben gazdag évtizedeket lássanak maguk mögött.

A városvezetés üzenetét Maskulik Csaba városmenedzser tolmácsolta. Mint elmondta, az idei ballagás épp a remény évére esik, egy olyan időszakra, amely mindenki számára a hit és a jövőbe vetett bizalom üzenetét hordozza. Rávilágított, hogy a fiatalok olyan jövő kapujában állnak, amely tele lesz kihívásokkal és lehetőségekkel, a remény és a hit pedig segíteni fogja őket abban, hogy ne csak saját álmaikat váltsák valóra, hanem másoknak is erőt adjanak. Zárásként azt kívánta a végzősöknek, hogy a remény éve ne csak szimbolikus üzenet legyen számukra, hanem váljon életük valóságává, s Isten kísérje őket ezen az új úton.

Végül, de nem utolsósorban Lukács Dénes helyettes főtanfelügyelő szólt az ünnepeltekhez. Ő a megszerzett tudásról beszélt – nem csupán a tankönyvekből tanult ismeretekről, hanem az életről szóló tapasztalatokról is. A végzősök megismerték a kitartást, a barátságot, a kemény munkát, és az Istenbe vetett szilárd hitet – ezek lesznek azok a biztos pontok, amelyek a jövőben is megtartják őket. Zárásként egy idézet alapján arra bíztatta a diákokat, „Higgyetek magatokban, és ne engedjétek, hogy az út során elétek gördülő akadályok elvegyék álmaitokat.”

Az esemény záróakkordjaként sor került az oklevelek átadására.