Le a (szalma)kalappal! – szigetlankaiak kirándulása Somlyóújlaktól Marosvásárhelyig

Idén is kirándultak, zarándokoltak a szigetlankaiak. 2018 óta egyik évben az Anyaország, másik évben Belső-Erdély felé vezet az útjuk. Állomások: Somlyóújlak, Körösfő, Jobbágyfalva, Bözödi tó, Körispatak, Makfalva, Kibéd, Szováta, Parajd.  Idén Marosvásárhely volt a célállomás, a Marásvásárhelyi Szabadság úti gyülekezetben vettek részt a vasárnapi istentiszteleten. A szigetlankai gyülekezeti tagok mellett más gyülekezetekből is kapcsolódtak a csapathoz.

Pénteken reggel a szigetlankai református templom előtt volt a gyülekező. Teljesen megtelt busz, a templomban megtartott rövid áhítat után a sofőrrel együtt 51-en indultak útnak, programfüzettel a kézben, amely 48 éneket is tartalmazott, amit legalább kétszer végigénekeltek. Zengett a busz az istendicsérő énekektől.

Az első állomás a Szilágyság különleges kincsei közé tartozó, a 13. században épült, somlyóújlak rejtekfolyosós templom volt. Szegi Máté lelkipásztor és szatmárnémeti származású felesége fogadta a csapatot. Különleges falfolyosós szerkezete miatt vált híressé a templom, amelyet a kirándulók be is jártak. Egyik dombtetőről a másik felé vették az irányt, egy szilágysági templom után egy Kolozs megyei következett. A második állomás a kalotaszegi Körösfő református temploma volt. A karcsú, négy fiatornyos, fatornácos tornyú körösfői templom a falu feletti dombtetőre épült, a korabeli építkezési szokásoknak megfelelően nyugat–keleti tájolású, keleti oldalon elhelyezkedő szentéllyel. A templom jelenlegi festett kazettás mennyezete 225 kazettából áll. A helyi harangozó mutatta be a templomot. Rövid nyárádszeredai megálló után megérkezett a csapat a bázisra, a Jobbágyfalvai Tündér Ilona Vendégházhoz. Fantasztikus környezet, csodás hely volt a csapat szállása két éjszakán át.

Szombaton áhítattal indult a nap, majd hamar elindultak, mert zsúfolt program várt a hívekre. A nap első állomása a Bözödi tó volt. Az 1975-1990 közötti időszakban épült fel a gát, ezt követően jött létre a Bözödújfalusi-víztározó, amelynek Bözödújfalu település esett áldozatul. A lakosságot kiürítették, a falut pedig elárasztotta a víz. A Bözödújfalui-tó egy egész falut temetett el örökre magába. Bözödújfalu híres falu volt a vallási felekezetek sokszínűségének köszönhetően, illetve az ott élő emberek rendkívüli összetartozásának erejével. A gyülekezet meglátogatta a Bözödújfalusi emlékparkot és az Összetartozás templomát is.

A következő megálló talán a legemlékezetesebb volt mindegyik közül. Pedig talán senki nem gondolta volna, hogy ez lesz a legmaradandóbb emlék: a Körispataki Szalmakalap Múzeum. Szőcs Lajos kőrispataki lakos, adventista lelkipásztor, akinek családja is szalmakalap-készítéssel foglalkozott, saját költségén vásárolt meg és újított fel egy hagyományos kőrispataki parasztházat, mely jelenleg a múzeumnak ad otthont. A kirándulók tátott szájjal hallgatták a házigazda előadását, amely rengeteg igei üzenetet és történetet tartalmazott. A lelki táplálék után egy finom lángost is elfogyasztottak, majd két templomot is meglátogattak: először Gábor Áron lelkipásztor fogadta őket Makfalván, majd a szatmári, pontosabban halmi származású Sipos-Vizaknai Balázs lelkész Kibéden. Volt egy kis szabadidős program Szovátán, kétórás séta után a parajdi református templom felé vették az irányt. A helyi lelkipásztor Iszlai Béla elmondta nemcsak a gyülekezet történetét, hanem azt a lelki helyzetet is vázolta, amit a helyi közösség élt át az utóbbi időben. Nem lehetett könnyek nélkül énekelni a 458. dicséretet: „… mint titkos bánya mélyében formálja terveit, de biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt.” Szomorúság és vidámság érzelmi hullámain utaztak ezen a napon a szatmáriak.

Vasárnap a reggeli áhítatot követően elbúcsúztak a Tündér Ilona Vendégháztól. Marosvásárhely Szabadság úti gyülekezete várta a csapatot. Lelkipásztora, aki feleségével a szilágysági származású Júliával együtt pásztorolja a gyülekezetet, Les Zoltán szintén szatmári (pontosabban ő is halmi) származású. A gyülekezet gondnoka is szatmári, ráadásul ő pontosan szigetlankai. Rengeteg közös szál. Fodor Lajos nyugalmazott halmi lelkipásztor, aki tagja volt a kiránduló csapatnak, két egykori tanítványával is találkozott. Isten a legjobb rendező!

A vasárnapi istentiszteleten Rácz Ervin szigetlankai lelkipásztor hirdetett Igét a 129. zsoltár alapján: „Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –, sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak. De igazságos az Úr: elvágta a bűnösök kötelét. Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind. Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék. Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő. Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az Úr áldása, áldunk benneteket az Úr nevében!” A szatmári zarándokok szinte egész hétvégén az ún. grádicsénekek (Zsoltárok 120-134) alapján hallhatták az igei gondolatokat. Vándorok vagyunk, akik tudjuk honnan jövünk és merre tartunk. Van gyökerünk és tudjuk, hogy ki fog bennünket az ölébe venni. Ez az áldás.

A csapat két énekkel is szolgált az istentiszteleten: Hálát adok Uram az életért, Ott a messze földön. A házigazda lelkipásztor köszöntötte a gyülekezetet, majd idegenvezetőként is szolgált: Marosvásárhely néhány értékes látványossága felé vették az irányt. A Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a vár meglátogatását követően a főtéren található Bethlen Gábor szobornál készített közös fotóval feltették a kirándulás i-jére a pontot.

A hazafelé vezető úton is szinte végig énekelt a gyülekezet. Hangrekedésig dicsérték az Urat, örömmel és gazdag emlékekkel a szívükben. Láttak szép templomokat, gyönyörű tájakat, a természet csodáit. Hallottak régi és új tragikus sorsokról, sírtak a sírókkal. Láttak szalmaszálat örömforrásként funkcionálni, örültek az örülőkkel. Le a (szalma)kalappal!