Lampionok fénye töltötte be Szatmárnémeti régi főterét

A Szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet a Johann Ettinger Líceummal és a Kálvária templom német közösségével együtt – a koronavírus-járvány miatti kényszerszünetet követően – ismét megszervezte a már hagyománynak számító Szent Márton napi ünnepséget.

A szervezők előzetes tájékoztatása szerint kb. 1000 gyermeket vártak az eseményre a Hám János Óvodából, a 9-es számú óvodából, a német líceumból, illetve a 6-os számú óvodából. S noha elsőre merész vállalásnak tűnhetett az 1000 gyermek, a helyszínen bebizonyosodott, hogy a szervezők bizony jól mérték fel a számokat, hiszen a csütörtök esti felvonuláson rengetegen voltak, az ünneplők sora hosszan kanyargott Szatmárnémeti régi központjában, s a vidám gyerekzsivaj mellett gyakran énekszó is kísérte a vonulókat, a Fényi Fúvósok játékáról nem is beszélve.

A sereg a római katolikus székesegyház elől indult, a célállomás pedig a Kálvária templom volt, ahol a harmadik és negyedik osztályos gyerekek Márton napi énekeket énekeltek és három nyelven imádkoztak, Pakot Géza plébános pedig Szent Márton jótéteményeiről mesélt nekik. A legkisebb gyerekek ide már nem tértek vissza, hiszen őket a felvonulás előtt fogadták a templomban.

A napnak a Szent Mártonra való emlékezés mellett karitatív jellege is volt, ugyanis a családok az által, hogy a német líceum önkénteseitől vásárolták meg a mécseseket a lampionokba, a Szatmári Egyházmegyei Caritast támogatták, mely a Szent Hildegárda Ház betegápoló Központ beteg idősei megsegítésére fordítja az ily módon befolyt összeget.

Mit érdemes tudni Szent Mártonról?

Szent Márton 316-ban vagy 317-ben született a pannóniai Savariában, a mai Szombathelyen. Apja a római légió tisztjeként szolgált, majd az észak-itáliai Ticinumban (ma Pavia) kapott birtokot, így a család ott telepedett le. Márton tizenkétévesen úgy döntött, felveszi a keresztény vallást, és a püspök kézrátétellel hittanulóvá avatta. Szülei ezt nem nézték jó szemmel, és tizenötévesen apja akaratára be kellett lépnie a hadseregbe, ahol a lovassághoz került. Katonaéveiben vitézsége mellett kitűnt jólelkűségével, felebaráti szeretetével, a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával.

A legenda szerint amikor szolgálati helyén, a galliai Ambianum (ma Amiens) városában télen egy didergő koldust látott, kardjával kettévágta köpenyét és a felét neki adta, és következő éjjel álmában Krisztus jelent meg a fél köpenyben. 339-ben megkeresztelkedett, és két évvel később leszerelését kérte, mondván: ő már nem a császár, hanem Krisztus katonája. A legenda szerint felettesei gyávasággal vádolták meg, mire Márton azt mondta: a következő ütközetben a csatasor előtt, fegyvertelenül indul a harcba. Az ellenség azonban váratlanul békét kért, a csata elmaradt, ő pedig megválhatott a seregtől.

Ezután Galliában, majd szülőföldjén, Pannóniában térített, itt Julianus Apostata, az utolsó pogány császár idején üldöztetésben is volt része. Ezután a Genovai-öbölben, a kopár Gallinaria szigeten lett remete, és 360-ban Poitiers-be ment, ahol megalapította a Ligugé kolostort, az első galliai szerzetesi közösséget. 371-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta, ő azonban szerénysége miatt nem akarta a tisztséget elfogadni. A legenda szerint egy libaólban rejtőzött el, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Márton, aki erős, önálló jellem volt, nemes egyszerűséggel és emberszeretettel, igazságérzettel és kitűnő népies szónoki képességgel megáldva, püspökként is szigorú szerzetesi életet élt. Minden évben gyalog, szamárháton vagy dereglyén sorra látogatta egyházközösségeit, a felkeresett tanyákat és falvakat, ahol még nem vert mély gyökeret a kereszténység, kezdetleges egyházközségi hálózatba szervezte. A feljegyzések szerint életét csodák, gyógyulások kísérték. Az idős püspök egyik vidéki egyházközségében, Candes-ben megbetegedett és ott halt meg, majd Tours-ban temették el. Halálának napját a hagyomány 397. november 8-ra, a temetését november 11-re teszi.

Életéről - nem sokkal halála után - egyik tanítványa, Sulpicius Severus írt könyvet Vita Martini címmel. Márton lett az első, aki nem mártírként, hanem hitvallóként emelkedett a szentek sorába, ünnepét november 11-re tették. Zarándokhellyé vált sírja felett Tours-ban kápolnát, majd 476-ban bazilikát emeltek, amelyet többször is átépítettek. Szent Márton az egykori frank birodalom, Magyarország, az eisenstadti és a szombathelyi püspökség, több német város, valamint a pannonhalmi főapátság patrónusa, a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentje, a középkor egyik legismertebb szentje.

Kultusza Magyarországon már államalapító Szent István királyunk idején elterjedt, a király zászlóira a katona szent képét festtette, a pannonhalmi bencés apátság a Márton nevét viselő hegyen, az ő tiszteletére épült. Szombathelyen a székesegyház Szent Márton-oltárán 1913 óta őrzik a koponyaereklyéjét tartalmazó hermát. A szombathelyi Szent Márton-templom, az egykor önálló község Szentmárton plébániatemploma a hagyomány szerint a szent egykori szülőházának alapjaira épült. A templom mellett 2007-ben alakították ki a szent püspök életét, kultuszának emlékeit bemutató látogatóközpontot. A Szombathelytől a franciaországi Tours-ig vezető zarándokútvonalat (Via Sancti Martini), amely gyalogosan, kerékpárral éppúgy végigjárható, mint autóval vagy busszal, az Európa Tanács 2005-ben Európai Kulturális Útvonallá nyilvánította. 

Márton napjához gazdag néphagyomány fűződik. Ez volt a gazdasági év zárása, ekkor rótták le a tartozásokat, a pásztorok elszámoltak gazdájukkal és ekkor fogadták fel az új pásztorokat. Az advent előtti utolsó ünnepen lakomákat rendeztek, hogy aztán majd egész esztendőben ehessenek-ihassanak. Megkóstolták az újbort és elfogyasztották a Márton-napi ludat, amelynek mellcsontjából a tél időjárását jósolták meg. A mondás szerint "aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik". A néphagyomány szerint, aki Márton éjszakáján álmodik, boldog lesz. Számtalan időjóslás is fűződik e naphoz: "Márton olykor fehér lovon jár", azaz felkészülhetünk a havazásra, "ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál", vagy "ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél".