1970. május 14. – Közel hatezer család maradt fedél nélkül a mindent elsöprő ár miatt

Szatmárnémeti 20. századi történelmének egyik legtragikusabb eseménye volt az az áradás, mely miatt 55 évvel ezelőtt megközelítőleg 20.000 ember maradt fedél nélkül egyik pillanatról a másikra. A Szatmár Megyei Múzeum 2020-ban egy virtuális kiállítást szervezett a katasztrófa emlékére, az alábbiakban annak a visszatekintésnek a részletei olvashatók, melyet az intézmény tett közzé. 

„A történelem során többször találkozott Szatmár a Szamos áradásaival, szembesülve a természet ismétlődő csapásaival. A Szamos 1740-ben, 1792-ben, 1855-ben is jelentős áradásokat okozott Szatmárban, igazán nagy károkat 1884-ben és 1888-ban okozott, ez utóbbi alkalommal Szatmárnémetiben 630 cm magasságban tetőzött. Románia ötödik legnagyobb folyója 1970. májusában azonban Szatmár történetének legnagyobb természeti katasztrófáját hozta. A vész közeledését már május 13-án lehetett tudni. Május 14-én reggel a Szamos elérte a 770 cm-es vízszintet Szatmárnémetinél átlépve a bal partot és elárasztva a város alacsonyabb részeit. A katasztrófa 12 órakor következett be, amikor a Szatmárudvarihoz tartozó Kaknál a folyó gátja átszakadt.

A Szamos vize folyamatos emelkedést mutatott és Szatmárnémetinél elérte a példátlanul magas 900 cm-es szintet, amely egy méterrel meghaladta a gátak magasságát. A gát a város területén több helyen is átszakadt. A megyébe érkező Szamos vize valóságos folyammá duzzadt, a víz vízhozama a Dunáéhoz volt fogható 3.600 m³/s, a szélessége pedig meghaladta a 15 km-t.

Víz borította a város fő útjait, az állomás környékét, a Sugárutat, a Kossuth-kertet, a Lucaciu parkot, a Margaretelor, a Fabricii, a Chendi, az Egalitatii, a Trandafirilor, a Ștefan cel Mare, a Ghica, a Lazarului, az Argeșului, a Pionierilor, a Republicii, az Artarilor, az Anton Pann, a Scânteii, az Engels, a Progresului, a Botizului, a Coșbuc, a Piața Mică utcákat, összesen 171 utcát 1.062.342 négyzetméteren. Az emberek próbálják menteni magukat, tutajokat rögtönözve hordókból, deszkákból, gerendákból és gumiabroncsokból. A rendkívül nehéz körülmények ellenére, több mint 6.000 embert mentenek ki, főleg gyermekeket és nőket.

A 740 ezer óra munka, a több ezer tonna kavics, a 145.000 föld-zsák csökkentette ugyan, de nem tudta megakadályozni a katasztrófát. A megye és a megyeközpont több mint 30%-át belepte az ár. Kevesebb, mint 2 óra alatt a víz elárasztotta a gyárakat, az emberek otthonait, az üzleteket, a kórházakat, az iskolákat és az utcákat is. A víz elpusztította a gátat melletti elektromos erőművet is, így az egész város áram nélkül maradt, ahol emberek ezrei próbálták megmenteni a menthetőt.

A májusi árvíz okozta halálesetek pontos száma a napig tisztázatlan. Az 1970-es árvízről megemlékező, Epopee pe Someș (Hősköltemény a Szamosról) című album alapján Szatmárnémetiben 56 főt nyilvánítottak az áradások áldozatának, ám a korabeli sajtó és a levéltári dokumentumok azt bizonyítják, hogy az ár levonulása után a Szatmár megyei áldozatok száma 73 főre tehető, valamint 5.693 család, megközelítőleg 20.000 ember házát döntötte romba a víz, akik így fedél nélkül maradtak.

1970. májusa nehéz időszak volt a szatmáriak életében, azonban a lakosság példaértékű magatartásról tett tanúbizonyságot. Az ország egy emberként fogott össze a károsultak megsegítésére, de jelentős külföldi segítség is érkezett pénz, étel, gyógyszer, ruhanemű, vízszűrő berendezések, generátorok és csónakok és más létszükségleti dolgok formájában. A városban 25 elosztó pontot rendeztek be élelmiszer és egyéb termékek árusítására, valamint több áruszállító teherautó járta az utcákat segélyt osztva a károsultaknak. A Szamos negyedet, ideértve a Chendi, a Barițiu, az Argeșului, az Anton Pann, a Ion Ghica utcákat, szimbolikusan a „Szolidaritás” lakónegyedének nevezték el” – olvasható tehát a megyei múzeum beszámolójában.

Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala szerda délelőtt 11 órától megemlékezést szervez az árvíz áldozatainak emlékművénél, a Május 14. téren. Az eseményre várják mindazokat, akik főhajtással emlékeznének meg a katasztrófa áldozatairól.

A katasztrófa 50. évfordulójára készített virtuális kiállítást ide kattintva lehet megtekinteni.