Közel 30.000-szer hívták indokolatlanul a segélyhívót a Szatmár megyeiek az elmúlt hat hónapban

A 112 egy egységes európai segélyhívószám, amely a nap bármely órájában, ingyenesen hívható mind vezetékes, mind mobiltelefonról bárhol az Európai Unióban, sőt szinte az egész kontinensen – hangzik a meghatározás, viszont a pontos definícióhoz az is hozzátartozik, hogy mely esetekben lehet tárcsázni ezt az egységes telefonszámot.

Bátran hívhatjuk a 112-t, ha a mentők, tűzoltók vagy rendőrök beavatkozását igénylő helyzetet észlelünk, például ha súlyos közlekedési baleset szemtanúi vagyunk vagy látunk egy lángokban álló épületet, viszont forgalmi információkat vagy épp időjárás-jelentést ne itt keressünk. Amellett ugyanis, hogy a szolgálat nem a telefonos tudakozó szerepét kívánja betölteni, az ilyen felesleges hívások le is terhelik a rendszert, veszélybe sodorva ezzel azoknak az életét, akik valóban a készenléti szervek segítségére szorulnak.

A hívások egy úgynevezett hívásközpontba futnak be, melyből minden megyében van egy, így Szatmárban is.

A Szatmár megyei diszpécserekhez 2024 első félévében 64.146 hívás futott be, mely azt jelenti, hogy átlagosan havi 10.707 alkalommal tárcsázták a 112-t. A több mint 64 ezer hívás közül 37.131 tényleges vészhelyzetről szólt, tehát a megyénk területén leadott segélyhívások 59 százaléka valóban indokolt volt, viszont 27.115 alkalommal olyan ügyben hívták az érintettek a 112-t, mely tulajdonképpen nem indokolta volna a segélyhívó tárcsázását.

A hívások 50 százaléka a mentőktől kért segítséget, a katasztrófavédelemhez és a rendőrséghez egyaránt 20-20 százaléknyi hívás futott be, a fennmaradó 10 százalékon pedig a csendőrség és az egyéb szervek osztoznak.

Mit kell elmondanunk a diszpécsernek?

A Különleges Távközlési Szolgálat egy korábbi közleményében mindenkit arra kér, csak valódi veszélyhelyzetben tárcsázza a 112-es segélyhívót. Olyan esetekre kell itt gondolunk, amelyekben a mentők, a rendőrök, a tűzoltók vagy a csendőrök közbelépésére van szükség, tehát pl. tűzesetek, balesetek, súlyos orvosi problémák, öngyilkossági kísérletek, agresszió, árvizek vagy épp rablások kapcsán.

Annak érdekében, hogy a telefon még véletlenül se tárcsázza a segélyhívót, a nyomógombos készülékeket érdemes billenytűzárral ellátni. Ha pedig az operátor már fogadta az akaratlanul indított hívást, ne tegyük le, hanem közöljük, hogy csak véletlen volt, vészhelyzetről nincs szó.

Amennyiben mégis sürgős helyzet miatt kell tárcsáznunk a 112-t, működjünk együtt a hívásfogadóval és a lehető legpontosabban válaszoljunk a feltett kérdésre. Adjuk meg a címet, és a fontos részletekre koncentrálva mondjuk el, mi is történt. Az operátor által feltett kérdések rövidek és világosak, a gyors reakció érdekében igyekezzünk mi is hasonló válaszokat adni.

Azt pedig már magyarázni sem kéne, viszont a statisztikák alapján úgy tűnik, mégis el kell mondanunk: ne hívjuk a 112-t csak azért, hogy szidalmazhassuk az operátort, vagy hogy olyan kérdésekben kérjünk választ, melyek nem jelentenek vészhelyzetet, pl. vonatok menetrendje, időjárás vagy egy-egy hatóság elérhetősége.