Konfirmáltam! – tizenhárom áldásos konfirmandus Szigetlankán - Képgaléria

Nagyon különleges volt számomra, emlékezetes, megható és életre szóló, örök emlék. Olyan öröm részese voltam, amit szavakban nehezen tudok kifejezni, nem azért, mert túl voltam rajta, hanem azért, mert átéreztem és tudatosodott benne: konfirmáltam. – mondta egy szigetlankai ifjú konfirmáció után.

Tizenhárom fiatal, hét lány és hat fiú tett bizonyságot hitéről a Deák téri református templomban. Miután bevonultak a tele templomba a fiatalok, szívüket, lelküket odatették az Úr elé, feszülten figyeltek az igehirdetésre, bátran vallották meg hitüket, ügyesek voltak. Nem volt rövid az istentisztelet és az alkalom, de nem az életben egyszer van ilyen, túl nagy volt a tétje az egésznek, hogy elkapkodják.

Rácz Ervin lelkipásztor a 25. zsoltárból olvasta az Igét: „Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (Zsolt 25,2-5) A glassofóbia szociális szorongásos zavar, félelem a nyilvános megszólalástól, félelem mások megítélésétől, a szégyentől. Emeljük Jézushoz szívünket, ne szégyelljük magunkat, ne szégyelljük Őt, mert Ő sem szégyell minket! – szólt a bátorítás és a recept erre a zavarra: Bizalom Istenben, reménykedni Benne, megismerni az Utat és a Szabadító jelenlétét.

A konfirmandusok: Bacsó Erik, Barakonyi Dorottya, Bécsi Balázs, Fodor Frederik, Kovács Krisztián, Nagy Kandó Ida, Pop Hanna, Santa Stefánia, Santa Dániel, Szilágyi Hanna, Szabó Ákos, Szabó Alexa és Tóth Vivien. Négy fordulóban tettek bizonyságot a Krisztus tudományában való jártasságukról: kikáté, Heidelbergi Káté, bibliai aranymondások, énekek. Mindegyik fordulót kitűnően teljesítették, bátran, határozottan, felszabadultan, örömmel tették. Öröm volt őket hallgatni.

A fogadalomtételt követően még hárman saját szavaikkal is köszöntöttek, majd Stan Viktória az ifi-közösségbe invitálta őket. Csorvási Béla főgondnok, Kovács Tibor gondnok (ez alkalommal első sorban apuka) és Balogh Csongor presbiter igei gondolatokkal fordult a konfirmálók felé. A konfirmandusokból valóban áradt az öröm és jó értelemben büszkék voltak arra, hogy konfirmáltak, megígérték, hogy ezután is aktív tagjai lesznek a gyülekezetnek. A templomból kifelé jövet az egyik konfirmandus felszabadulva kiáltotta oda rokonainak: konfirmáltam! Öröm volt hallani a több mint gólörömöt.