Kiválósági Gála: finalisták között a STEA Egyesület vezetője. INTERJÚ

Az idén immár tizenegyedik alkalommal megszervezett Szociális Segítségnyújtás Kiválósági Gáláját a Romániai Szociális Dolgozók Országos Kollégiuma hívta életre azzal a céllal, hogy ráirányítsák a figyelmet a szociális munkás szakmára, ezzel egyidőben népszerűsítve és elismerve a Románia területén dolgozó szociális dolgozók érdemeit is. Az említett gálára napokon belül sor kerül, a verseny finalistái között pedig ott van a szatmári Bala Cristina Maria, a Stea Egyesület elnöke is.

„A kiválasztási folyamat nehéz volt, hiszen minden jelölt személy az elhivatottság példája. Tudjuk, hogy minden név mögött hosszú órákon át tartó munka, empátia és elszántság van. Gratulálunk minden jelöltnek, és emlékeztetjük őket, hogy számunkra ők mindannyian nyertesek, mert a szociális munka a megváltozott életekről, a támogatásnyújtásról és az erősebb közösségekről szól. Gratulálunk a 16. alkalommal megrendezett Szociális Segítségnyújtás Kiválósági Gála döntőseinek! Büszkék vagyunk rá, hogy mellettünk lehetünk ezen az utazáson, és alig várjuk, hogy március 18-án, a Román Athenaeum színpadán ünnepelhessünk benneteket a szerepvállalásról és az odaadásról szóló történetek estéjén“ - közölték nemrégiben a szervezők.

A szatmári Stea Egyesület vezetője, Bala Cristina bekerült a finalisták közé, így esélyessé válva a „Kiválósági díj az indirekt beavatkozásért“ nevű elismerésre.

Ismerje meg Cristinát! Az alábbi interjú a versenybe való nevezés apropóján készült az egyesület elnökével.

Meséljen nekünk a szociális munka területén tett első lépéseiről. Mi motiválta Önt arra, hogy ezt az utat válassza?

A francia önkéntesek segítségével, akiket középiskolás és egyetemi éveim alatt ismertem meg – akiknek örökké hálás leszek, amiért új távlatokat nyitottak előttem egy olyan időszakban, amikor Románia még nem értette a civil társadalom szerepét –, felfedeztem a szociális munka iránti elhivatottságomat.

1999 és 2003 között önkéntesként vettem részt francia cserkészek projektjeiben, akik a nyári szünidőben Szatmár megye hét gyermekvédelmi központjában szerveztek szociális és oktatási célú táborokat. Így szembesültem azoknak a gyermekeknek a valóságával, akik akkoriban az állami gondozásban éltek, és megismerhettem a francia egyesületi szellemiséget, amely megmutatta, hogy fiatal korunk ellenére is képesek vagyunk önkéntesként valódi változást elérni. Mélyen rezonáltam ezzel a mentalitással: amikor egy társadalmi problémával találkozol, dönthetsz úgy, hogy megvonod a vállad, és azt mondod: „túl fiatal vagyok/túl kicsi/nincs pénzem/nem tehetek semmit...”, vagy választhatsz egy másik utat – hogy cselekszel. Még a legapróbb tett is számít, főleg ha nem egyedül teszed, hanem másokkal együtt, akikkel közös értékeket és célokat osztasz meg. Ez az együttműködés hosszú távon komoly hatást gyakorolhat.

Az önkénteskedést folytatva, egyetemistaként, 2003-ban – amikor harmadéves voltam az első szakomon, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) a vegyipari rendszerek mérnöki karán – rájöttem, hogy az ipar nem az én világom. Ezért párhuzamosan elkezdtem a szociális munka szakot is, szintén a BBTE-n. Később elvégeztem egy mesterképzést szervezeti menedzsment és humánerőforrás-menedzsment területen, valamint számos szakmai továbbképzést, többek között szociális szolgáltatások menedzsmentje, trénerképzés, szakmai képzési rendszer értékelője, közösségfejlesztési facilitátor, belső auditor, projektmenedzser, pénzügyi menedzser és minőségirányítási rendszerek menedzsere témákban. A legutóbbi képzéseim közé tartozik a rendszerszemléletű coaching és a csapatcoaching is. Megértettem, hogy az én küldetésem – amely beteljesedést és értelmet ad az életemnek – az, hogy aktívan és professzionálisan, a társadalom legmélyebb rétegeiből indulva hozzájáruljak egy jobb jövő felépítéséhez a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok számára.

Az elmúlt több mint 19 évben, amíg az STEA Egyesület ügyvezető igazgatója volt, melyik eredményére a legbüszkébb?

A legnagyobb eredményem az STEA Egyesület ügyvezető igazgatójaként eltöltött több mint 19 év alatt az, hogy sikerült átalakítani a társadalmi befogadás megközelítését, a középpontba helyezve a hátrányos helyzetű emberek belső potenciáljának aktiválását. Konkrét eredményekkel bizonyítottuk, hogy a valódi változás nem csupán az anyagi támogatásból fakad, hanem abból, hogy felelősségvállalásra ösztönözzük a velünk dolgozókat, és segítjük őket abban, hogy önállóvá váljanak.

Az STEA Egyesület elkötelezett szakemberekből álló csapatával innovatív szociális beavatkozási módszereket dolgoztunk ki és tökéletesítettünk, olyan modelleket fejlesztve, amelyek az emberi tőke növelésére összpontosítanak: például a sakkon keresztüli önbizalom- és készségfejlesztés, foglalkozási terápia kertészeten keresztül, valamint az EduMotivation műhelyek, amelyek arra inspirálják a gyerekeket, hogy tudatosan készüljenek a sikeres szakmai jövőre. Sikerült bebizonyítanunk, hogy a szociális szektor nem a központi költségvetés terhe, hanem egy stratégiai befektetés a jövőbe, amely képes arra, hogy a mai hátrányos helyzetű gyermekeket holnap aktív, önálló felnőttekké formálja, akik hozzájárulnak a társadalom fejlődéséhez.

Az egyik legnagyobb elégedettséggel tölt el, hogy ez a szemléletmód nemcsak a saját közösségünkben kezd elismertséget nyerni, hanem más szervezetek és intézmények is egyre inkább átveszik. Mindennapi munkánk – a közvetlen támogatáson túl – annak bizonyítéka, hogy a változás lehetséges, ha rendszerszinten és következetesen dolgozunk, hidakat építve a szociális ellátás, az oktatás, a szakképzés és a munkaerőpiac között.

Számomra a siker azt jelenti, amikor látom, hogy azok az emberek, akik korábban a szegénység ördögi körében rekedtek, képesek egy jobb jövőt felépíteni maguknak, és elhiszik, hogy a változás kulcsa bennük rejlik. Ez az, ami valódi hatást jelent a munkámban, és ez az a motiváció, ami arra ösztönöz, hogy továbbra is folytassam ezt az utat.

Miben különbözik az STEA Egyesület megközelítése más szociális beavatkozási modellektől?

Az STEA Egyesület megközelítését az különbözteti meg más szociális beavatkozási modellektől, hogy a hangsúlyt a felelősségvállalásra és a hátrányos helyzetű emberek belső potenciáljának aktiválására helyezzük. Mélyen hiszünk abban, hogy a valódi társadalmi befogadás akkor valósul meg, amikor az emberek önbizalmat nyernek és képessé válnak az önálló életre. Modellünk holisztikus és innovatív, multidiszciplináris beavatkozást alkalmaz, amely ötvözi a szociális támogatást az oktatással, a szakmai képzéssel és a munkaerőpiaci integrációval. Célunk, hogy hidakat építsünk a támogatott személyek, az oktatási intézmények, a munkaadók és a közösség között, hogy a társadalmi befogadás hosszú távon fenntartható legyen.

Egy másik megkülönböztető elem a tapasztalati tanuláson, szocio-emocionális fejlődésen és coachingon alapuló módszerek alkalmazása. Ezek lehetővé teszik, hogy az érintettek felfedezzék és kihasználják belső erőforrásaikat. Egyénre szabott támogatást nyújtunk, minden személy számára olyan fejlődési utat biztosítva, amely illeszkedik szükségleteihez és lehetőségeihez, miközben végigkísérjük őt a változás folyamatán.

Emellett aktívan dolgozunk a szociális munka megítélésének megváltoztatásán, hogy bebizonyítsuk: ez nem csupán erőforrásokat fogyasztó terület, hanem egy stratégiai befektetés az emberi tőke fejlesztésébe. Konkrét eredményekkel bizonyítottuk, hogy a társadalmi beavatkozásnak nem egy passzív segélyezési rendszernek kell lennie, hanem a változás katalizátorának, amely a kiszolgáltatottságot növekedési lehetőséggé alakítja.

Hogyan sikerült megváltoztatnia a szociális munka megítélését, amelyet korábban költségvetési tehernek tartottak, és amelyet ma az emberi tőke fejlesztésének kulcsfontosságú tényezőjeként ismernek el?

A szociális munka megítélésének átalakítása egy hosszú távú folyamat, amely folyamatos innovációt és bizonyítékokon alapuló szemléletváltást igényel. Mi folyamatosan fejlesztettük és teszteltük az innovatív szociális beavatkozási módszereket, amelyek a rászorulók felelősségvállalására és belső potenciáljuk aktiválására összpontosítanak. Bebizonyítottuk, hogy az egyszerű anyagi segítségnyújtás nem elegendő; a valódi siker kulcsa az, hogy támogassuk az embereket az önállóság elérésében, oktatás, képzés és társadalmi-szakmai integráció révén. Az eredményeink – a továbbtanuló és példaképpé váló gyerekektől kezdve azokig az anyákig, akik korábban el sem tudták képzelni, hogy a munkaerőpiacon helyezkedjenek el, de ma stabil állással rendelkeznek és aktívan hozzájárulnak a társadalomhoz – egyértelműen igazolják, hogy a szociális munka nem költség, hanem gazdasági és társadalmi értéket teremtő befektetés.

A gyakorlatban is kipróbáltunk és finomhangoltunk olyan munkamodelleket, amelyek a szociális támogatást az oktatással, a szociális-érzelmi készségek fejlesztésével, a szakmai képzéssel és a munkaadói együttműködéssel ötvözik. Ez a rendszerszemlélet lehetővé tette számunkra, hogy fenntartható változásokat érjünk el, és bebizonyítsuk, hogy a szociális szektor nem egy kiadás, hanem a közösségfejlesztés motorja.

Emellett aktívan részt veszünk az érdekérvényesítésben, hogy előmozdítsuk a szociális munka új szemléletmódját a hatóságok, az üzleti szféra és a közösség körében. Konferenciákat, találkozókat és közös projekteket szerveztünk állami és magánintézményekkel annak érdekében, hogy konkrét példákon keresztül mutassuk meg: a szociális munka kulcsszerepet játszhat a gazdasági és társadalmi fejlődésben.

Sikerült elérnünk, hogy a szociális szektor megbízható partnerként jelenjen meg az üzleti élet, az oktatás és az egészségügy számára, hozzájárulva a hátrányos helyzetű személyek társadalmi és munkaerőpiaci integrációjához. A vállalatok és egyéb szereplők bevonása projektjeinkbe jelentősen hozzájárult a szociális munka hasznosságáról alkotott kép pozitív változásához.

Az egyik leghatékonyabb eszköz a szemléletváltásban az volt, hogy bemutattuk a támogatottjaink sikertörténeteit. Minden egyes gyermek, aki az oktatás révén kitört a szegénység körforgásából, minden fiatal, aki szakmát szerzett és önállóvá vált, minden család, amely munkával javította megélhetési körülményeit, élő bizonyítéka annak, hogy a humántőke fejlesztésére fókuszáló megközelítés valódi, hosszú távú hatással bír.

Mindezen erőfeszítésekkel sikerült bebizonyítanunk, hogy a szociális munka nem a függőségről és az erőforrások elköltéséről szól, hanem a fejlődésről, a befektetésről és a növekedésről – ezzel pedig reméljük, hogy hozzájárulhatunk ennek a területnek az átfogóbb társadalmi elismeréséhez.

Hogyan sikerül a STEA Egyesületnek oktatási és személyes fejlődési lehetőségeket teremtenie a hátrányos helyzetű személyek számára?

A STEA Egyesület egy integrált megközelítés révén hoz létre oktatási és személyes fejlődési lehetőségeket a sérülékeny személyek számára. Ez magában foglalja a korrepetáló oktatást, a személyes fejlődést és a képessé tételt (empowerment). Programjaink segítségével támogatjuk a hátrányos helyzetű közösségekből származó gyermekeket és serdülőket abban, hogy felfedezzék saját lehetőségeiket, leküzdjék a társadalmi és oktatási akadályokat, és egy jobb jövőt építsenek maguknak.

Az általunk létrehozott oktatási környezetek a sikeres életutakat mintázzák, segítve ezzel a hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat abban, hogy szakmailag beilleszkedett felnőttekké váljanak. Fontos erkölcsi alapelveket sajátítanak el, mint az őszinteség, tisztesség, hitelesség és kitartás. Ezek az értékek alapvetőek egy felelős, aktív állampolgár nevelésében, aki hozzájárul közössége fejlődéséhez.

Ezenkívül innovatív módszertanokat fejlesztünk és tesztelünk, amelyek nemcsak a gyermekeket, hanem szüleiket és az oktatásban, valamint a szociális szolgáltatásokban dolgozó szakembereket is segítik. Ehhez szociális-érzelmi tanulási eszközöket és coachingot használunk. Ezek a megközelítések lehetővé teszik, hogy az érintettek felismerjék és kihasználják tehetségüket, és aktív változásgenerálókká váljanak saját közösségeikben.

Hosszú távon beavatkozásainkat úgy alakítjuk ki, hogy könnyen átadhatók és megsokszorozhatók legyenek. Szakemberek képzésével és a tudás átadásával igyekszünk minél szélesebb körben hatást gyakorolni. Hozzájárulunk egy olyan tanulási kultúra kialakításához, amelyben mindenkit támogatnak abban, hogy kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket, olyan kapcsolatok kiépítésére ösztönözve őket, amelyek a kölcsönös támogatás alapelveire épülnek, és elősegítik a közösségi célok elérését.

Milyen hatással voltak a STEA Egyesület programjai a közösségre, és hogyan mérik ezeket az eredményeket?

Programjaink – a partnerek és több mint 300 önkéntes támogatásával – mélyreható változásokat eredményeztek a hátrányos helyzetű zsadányi közösségben. Oktatási és társadalmi befogadási programjaink jelentős mértékben formálták a gyermekek és fiatalok életét. Az EduMotivation program, valamint a különböző szakterületekről érkező 111 önkéntes új távlatokat nyitott 70 gyermek és fiatal előtt. Ennek eredményeként nőtt az önbizalmuk és szakmai ambícióik is, a rendőrtől a szakácsig terjedő pályaválasztási célokkal. Ez a szemléletváltás szembemegy a szüleik hagyományos mintáival.

A gondolkodásmód változását mutatja az is, hogy egyre több fiatal folytatja tanulmányait a nyolcadik osztály után. Továbbá a közösségben élő fiatal nők házasságkötési és gyermekvállalási életkora 2014 óta két évvel kitolódott.

2019-ben innovatív programot indítottunk az életvezetési készségek fejlesztésére a sakkon keresztül. Ez a program azóta is sikeresen működik, segítve a gyermekeket abban, hogy felfedezzék saját képességeiket és motiváltak maradjanak a tanulásban. A program keretében a gyerekek már 76 díjat nyertek különböző sakkversenyeken, ami erősítette önbizalmukat és kognitív képességeiket.

A korrepetáló oktatási programok révén az elmúlt években 135 gyermek fejlesztette alapvető írási, olvasási és matematikai készségeit, ezzel csökkentve az iskolai lemorzsolódás kockázatát. A szociális-érzelmi tanuláson alapuló coaching segítségével 70 gyermek és fiatal javította érzelmi önszabályozási és kapcsolatteremtési képességeit.

A kertterápiás program szintén nagy sikert aratott: 100 fiatal és felnőtt szerzett szakmai készségeket és szezonális munkatapasztalatokat, ami jelentős lépést jelentett a társadalmi beilleszkedésük felé. A közösség lakhatási körülményei is jelentősen javultak: a legtöbb ház ma már téglából vagy betonblokkokból épül, modern felszereltséggel. Emellett az első nők a közösségből megszerezték jogosítványukat.

A fenntarthatóságot szem előtt tartva a közösségben 1000 kosár organikus zöldséget értékesítettünk, ezzel előmozdítva az egészséges életmódot és a fenntartható gazdaság fejlődését Szatmárnémetiben.

Ezek az eredmények nem valósulhattak volna meg az egyesület elkötelezett csapata, valamint az önkéntesek, adományozók és partnereink támogatása nélkül. Mindezekből világosan levonható a következtetés: a felelősségtudat oktatáson, közösségi támogatáson és konkrét lehetőségek biztosításán keresztül fejlődik, ezáltal pedig a gyermekek és fiatalok felfedezhetik saját potenciáljukat és megváltoztathatják életpályájukat.

Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel a szociális munka szembesül Romániában, és milyen megoldásokat javasoltok?

Az egyik alapvető akadály a szociális szektorban az a korlátozott látásmód, amelyet sok döntéshozó képvisel. Gyakran a szociális munka csak egy pénzügyi forrást felhasználó területként van jelen, és a szociális beavatkozásokat a költségvetésre nehezedő terhekként értékelik. Azonban ha megváltoztatnánk ezt a szemléletet, és úgy tekintenénk a szociális szektorra, mint egy kulcsfontosságú beruházásra, akkor megértenénk, hogy megfelelő forrásokkal és jól képzett személyzettel ez a szektor alapvető szövetségesünkké válhat az oktatásban, a képzésben és a munkapiacon való integrációban, különösen azok számára, akik ma még sérülékenyek.

A szociális szektorba történő befektetésekkel a mai hátrányos helyzetű gyermekeket olyan jövőbeli munkavállalókká alakíthatjuk, akik aktívan hozzájárulnak a társadalom jólétéhez. Fontos megértenünk, hogy a szociális szektor nem csupán kiadás, hanem egy értékes erőforrás, amelyet a koherens vízió és a szisztematikus megközelítés hiánya miatt pazarolunk el. 

Egy alapvető megoldás ezen kihívások leküzdésére a jól integrált rendszer megteremtése lenne, amelyben a szociális munka nem izolált, hanem egy szélesebb egész részeként működik, amely magában foglalja az oktatást és a folyamatos képzést is. A szociális szektor professzionalizálása és a szociális munkások folyamatos képzése elengedhetetlen lépések a hatékony beavatkozások biztosítása érdekében, amelyek képesek reagálni a közösségek összetett szükségleteire. Emellett kulcsfontosságú, hogy a szociális szektor szoros kapcsolatot építsen ki a munkaadókkal, és partnereket hozzon létre, hogy lehetőségeket kínáljon a hátrányos helyzetű közösségek fiataljainak a munkavállalásra és társadalmi integrációra.

A paradigmaváltás, amelyet javaslok, nemcsak a szociális munka megítélésének átalakítását, hanem az erőforrások újraelosztását is magában foglalja, hogy maximalizáljuk a sérülékeny személyek társadalmi integrációjába és képzésébe történő befektetések hatását. Ez egy alapvető lépés lenne egy igazságosabb és fenntarthatóbb társadalom megteremtéséhez, ahol minden egyénnek megvan a lehetősége, hogy hozzájáruljon a közösség fejlődéséhez.

A szociális infrastruktúrába történő befektetések, a szakemberek számának növelése, valamint a megelőző és korai beavatkozási programok létrehozása szintén hozzájárulnának egy hatékonyabb szociális rendszer kiépítéséhez, amely jobban képes reagálni a közösség igényeire és támogatni a hátrányos helyzetű személyek társadalmi integrációját.

Milyen üzenetet szeretne átadni azoknak, akik szeretnének segíteni a sérülékeny kategóriák támogatásában?

Az üzenetem azoknak, akik szeretnének segíteni a sérülékeny kategóriák támogatásában, hogy minden cselekedet számít, és a változás mindannyiunkkal kezdődik. Az a tény, hogy egy kis gesztus nagy hatást gyakorolhat, olyan valóság, amelyet nap mint nap tapasztalunk, miközben a sérülékeny közösségekben gyermekekkel, fiatalokkal és családokkal dolgozunk.

Arra biztatom őket, hogy ezt az elköteleződést ne csupán segítségnyújtásként, hanem egy igazságosabb és fenntarthatóbb társadalom jövőjébe történő befektetésként tekintsék. Minden lépés, amit együtt teszünk – legyen szó oktatásról, mentorálásról, anyagi segítségről vagy akár érzelmi támogatásról – hozzájárul egy erősebb rendszer építéséhez, amely mindenki számára lehetőséget biztosít a fejlődésre, valamint a szegénység és kirekesztettség ördögi körének megszakítására.

Minden hozzájárulás, bármilyen kicsinek tűnik is, képes megváltoztatni egy életet és új perspektívákat nyitni azok számára, akik nem kaptak más lehetőséget, mint szembenézni a sérülékenységgel. Együtt egy olyan jövőt építhetünk, amelyben minden sérülékeny gyermek, fiatal vagy felnőtt elérheti a saját potenciálját.

Milyen jövőbeli tervei vannak a STEA Egyesületnek, és milyen innovatív projekteket készítenek?

A STEA Egyesület jövőbeli tervei a több mint 20 éves tapasztalatunkra építenek, amelyet gyermekekkel és szüleikkel való munkában szereztünk, valamint azokat a tanulságokat, amelyeket a nemzetközi képzésekből, tapasztalatcserékből és hazai és külföldi szervezetekkel való együttműködésekből merítettünk. Ezen erőforrások alapján készülünk innovatív szociális gazdasági szolgáltatások indítására, amelyek nemcsak a hátrányos helyzetű családok, hanem a szülők és gyermekek egyre növekvő szükségleteire is reagálnak. Célunk, hogy támogassuk a biztonságos kötődést a gyermekeknél azáltal, hogy a szülőket felkészítjük a szülői szerepre, így sikeresen megelőzhetjük azokat a kockázatokat, amelyek a serdülőkorban jelentkeznek, például a drog- és egyéb viselkedési problémákat.

Egy másik fontos célkitűzésünk a gyermekek, szülők és az oktatásban és szociális munkában dolgozó szakemberek számára az empowerment (képessé tétel) metodológiáinak kidolgozása és tesztelése. Ezen keresztül szeretnénk hozzájárulni a gyermekek együttműködési, kapcsolatteremtési és csapatmunkával kapcsolatos képességeinek növeléséhez, segíteni őket abban, hogy konkrét terveket dolgozzanak ki a jövőbeli szakmai pályájukról, és erős polgári szellemet alakítsunk ki bennük, amely a közösségi akciókban és önkéntességben nyilvánul meg. Célunk olyan módszerek és eszközök kidolgozása, amelyek segítik az embereket egyensúlyba kerülni, kihasználni a tehetségüket, tudásukat és képességeiket, így értéket hozva környezetükbe – családjukba, szervezetekbe és a társadalomba egyaránt.