Kisbakancs túra Debrecenben - Képgaléria

Némiképp rendhagyó programra hívta a kikapcsolódni vágyókat a szatmári EKE csapata a múlt hétvégén. Kisbakancsos túratervükben egy Debreceni vonatozós, játszóteres Nagyerdei kirándulás kapott helyet, amire gyermekeket, szülőket és nagyszülőket is szeretettel várták. A kirándulásról Gyávol Judit beszámolóját olvashatják.

A vonatjegyeket, a jegyárus javaslatára, az érdeklődők előre megváltották, s már a vásárlásokkor azt az információt közvetítették az eladók, hogy nagyon sokan leszünk. Ez valóban így volt, a vonat indulása előtt megtelt a szatmári vasútállomás vidám gyermekzsivajjal, ismerősök és még ismeretlenek köszöntötték egymást.

Az első félelmet, hogy lesz-e vajon elég helyünk, felváltotta annak a bizonyossága, hogy az út, akkor is, ha nem mindenki kap kényelmes ülőhelyet, gyorsan el fog telni a jó társaságnak, a közös játszásnak, uzsonnázásnak és beszélgetéseknek köszönhetően.

Ez így is történt. Mindenki elfoglalta a helyét és valamivel több, mint 2 és fél óra alatt Debrecenbe értünk. Kisebb csoportokba rendeződve mindenki megvásárolta a villamosjegyét és türelmesen, az utolsó jegyváltást követően együtt felszálltunk a villamosra.

Nagy örömünkre a hozzávetőlegesen 100 személyből álló csapatunk minden tagja felfért az első villamosra, amivel egyenesen a Nagyerdőbe repültünk. Az érkezést követően a gyermekek a bejáratnál levő vizes sétálót egyből birtokba is vették. Volt, aki mezítláb, volt, aki cipőben sétált végig többször is a kikövezett úton. Az előbbi bizonyult jobb választásnak a vizes cipőket és zoknikat látva. Miután mindenki részlegesen megszárítkozott, elkészült az elmaradhatatlan csoportkép is. Ezt követően megbeszéltük, hogy akik külön szeretnék felfedezni a környéket, azokkal hol lesz a találkozó, majd a főleg túrázáshoz szokott csapat a túravezető után haladva felfedezte a kis tanösvényt és érdeklődéssel olvasta a különböző ismeretterjesztő táblákat az ott élő állatokról. Nagy öröm volt a séta végén a Békás tó megvizsgálása, ahol teknősöket, kiskacsákat kacsamamával és sok-sok halat fedezhettek fel kicsik és nagyok. A jól megérdemelt fagyizást követően a nagy játszótér felé vettük az irányt, ahol a szülők és nagyszülők a frisslevegőt élvezve pihenhettek, a gyermekek pedig szétszéledtek és felfedezték a nagy játszóteret. Itt, aki megéhezett, elfogyasztotta az uzsonnáját, vagy vásárolt valami finomságot.

Hamar elrepült az idő, egy órával a vonatindulás előtt visszamentünk villamossal az állomásra. Bár aggódtuk, hogy időben odaérünk-e, végül kényelmesen elértük a vonatot. A helyfoglalás kevésbé tűnt elsőre kényelmesnek, de a gyermekek és felnőttek ismét megoldották ezt az akadályt, volt, hogy 10 gyermek ült a 6 személyes fülkében és látva, hallva őket, mindezt örömmel tették. A hazafele út tökéletes lehetőséget adott a pecsét és kitűző osztogatásra. Ismét örömünkre szolgált, hogy ez alkalommal is több pecsétgyűjtő könyvecskét oszthattunk ki, hisz 14 gyermek is volt, aki idén most először csatlakozott hozzánk.
 

Bár nem megszokott túrázós programon vettünk részt, a visszajelzésekből és a visszaérkezést követően a kellemesen fáradt arcokból ítélve is kellemes élmény volt sok résztvevő számára ez a nap. Egyeseknek első vonatozásuk volt, másoknak első villamosozásuk. Voltak, akik a vonati büfékocsit találták újdonságnak, de olyan is akadt, aki most volt először a határon túl, mióta beléptünk Schengenbe. Minden bizonnyal a jövő évi túratervből sem fog hiányozni ez a különleges nap, de addig is szeretettel várunk mindenkit az idei évi programjainkra!

Lejegyezte: Gyávol Judit

Fotók: Gyávol Judit, Lajtos Arnold, Gyávol Roland

Túravezető: Gyávol Roland