Kereskedelmi központ kerül az egykori Unio gyár helyére

Az Unio gyár egykor a szatmári nehézipar zászlóshajója volt, viszont ma már csak egy lerobbant állapotban levő épületmonstrum őrzi a gyáróriás emlékét. Hamarosan azonban valószínűleg azt is a földdel teszik egyenlővé, ugyanis egy impozáns méretekkel rendelkező kereskedelmi központot hoznak létre a helyén.

Az Uniot üzemeltető cég 2019-ben ment csődbe, a LIDL Románia pedig 2021 elején le is csapott a telek egy részére. A cég adminisztrátorának '21-es jelentéséből nyert információink szerint az eladási ár 2.150.000 euró volt, viszont az elővásárlási szerződésbe bekerült egy fontos kikötés is: a szóban forgó területen az egykori üzemeltetőnek minden épületet le kell bontania, ezzel megkönnyítve a leendő beruházó munkáját. Az üzlet nyélbe ütésével elkezdődhetett a tervezési folyamat, majd két közmeghallgatással később a projekt pénteken végre a Helyi Tanács asztalára kerül.

A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal weboldalán elérhető dokumentumok szerint a területen helyt kap egy LIDL bevásárlóközpont és négy kereskedelmi épület is. Ezek közül a legnagyobb 7341 négyzetméteres lesz, a másodikat 6249, a harmadikat 5310, a legkisebbet pedig 1081 négyzetméteresre tervezik. E méretekhez illően több száz parkolóhely is kialakításra kerül, a területre történő behajtás pedig a Lucian Blaga sugárút irányából 3 kapun lehetséges majd, illetve ki fognak alakítani egy 4. bejáratot is a Cerbului utca felől.

Az egykori Unio rövid története

A gyárat 1911-ben alapították, melyet követően rohamos fejlődésnek indult, 1927-ben pedig már Pullmann-féle vasúti kocsikat is gyártottak. Noha a második világégés után a termelési struktúrát át kellett alakítani, az Unio mégis rövid idő alatt piacvezető lett, illetve ezzel egy időben létrehozták saját műhelyüket, ahol munkásokat és mérnököket képeztek. Folyamatosan fejlődött a gyártási technológia, így a termelési kapacitás is, és habár az elsődleges célterület a hazai piac volt, a cég olyan nemzetközi vállalatokkal is együttműködött, mint a Renault, Citroën, Ansaldo, Takraf vagy épp a Nisho Iwai. 1990 után az Unio minden erejével azon volt, hogy a külföldi piacra is betörjön, s ennek köszönhetően sikerült is újabb világszinten elismert partnereket találni: pl. Thyssen Krupp, Deutsche Babcock,Komatsu, Flender, Siemens, Bayer, Danieli, Michael Weinig, Homag, General Electric, Ingersoll Rand, IHC, Kuka, Technip Coflexip. 

2000 után megtörtént a cég privatizációja. A termelés több mint 70 százalékát külpiacra szánták, az ügyfelek túlnyomó többsége német, holland, francia, olasz, angol és osztrák volt. A részvénytársaság weboldala mind a mai napig él, az utolsó frissítéskor még büszkén hirdették, hogy a több mint 100 éves szakmai tapasztalattal rendelkező cég több mint 850 alkalmazottjával képes teljes, komplex projektek végrehajtására is. A várt fellendülés azonban elmaradt, s úgy tűnik, erre már nem is igen lesz lehetőség.