Kalandos történetű emléktáblát avattak a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban - Videó

Egész pontosan tizenhárom évet kellett várakoznia annak a Kölcsey Ferenc-emléktáblának, amely végül január 22-én méltó helyére került, a költőről elnevezett főgimnázium előcsarnokában.

A magyar kultúra napján, január 22-én, hétfőn délelőtt 11 órakor Kölcsey Ferenc-emléktábla avatásra gyűltek össze tanárok és diákok a Kölcsey Ferenc Főgimnázium előcsarnokában.

Az eseményen nemcsak az iskola tanári kara és diákjai voltak jelen, de Kereskényi Gábor, szatmárnémeti polgármestere, akinek nevéhez fűződik az emléktábla elkészítése. A tanfelügyelőség részéről Lukács Dénes, főtanfelügyelő-helyettes, Fisár Erika, magyar, illetve Szejke Ottilia, elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelők is jelen voltak, valamint magyar líceumok igazgatói.

Elsőként Pataki Enikő, a főgimnázium igazgatónője köszöntötte a megjelenteket. „Varázskört teremt körénk a kultúra, amely nemcsak véd, hanem felemel. Ami kultúránk, nyelvünk, szokásaink, történelmünk, minden amitől magyarul dobban szívünk, amit őseinktől örököltünk és amit mi is megőrzünk és továbbadunk, ami megőriz minket évszázadokon át.

1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját, ezen a napon tisztázta le Kölcsey nemzeti imánkat, a himnuszt. Számunkra különösen megtisztelő, hogy iskolánk Kölcsey Ferenc nevét viseli.

A Kölcsey megfogalmazta erkölcsi parancs, a Hass, alkoss, gyarapíts gondolata vezessen mindennapjaitokban. Ennek mementójaként álljon itt e tábla. Nemcsak ma, január 22-én, de minden napunk annak jegyében teljék, hogy tiszteljük anyanyelvünket, fontosnak tartsuk hagyományainkat, ismerjük történelmünket, irodalmunkat, őrizzük kincsként magyarságunkat, tegyünk minden nap közösségünkért, kultúránkért. Mindenki, a maga során, a maga eszközeivel.“ - fogalmazott az igazgatónő.

Ez után Kárpinszki Zsófia, a főgimnázium diákja, az iskola egykori tanulója, a tavalyi év végén hirtelen elhunyt Kovács András Ferenc emlékére szavalta el Theatrum mundi című költeményét.

Kereskényi Gábor, szatmárnémeti polgármester arra kereste a választ beszédében, hogy mit is jelent a magyar kultúra, ami magába foglalja a szülőföldet, az anyanyelvet, a családot, az iskolát, a templomot. Az örökséget, amely egyben erkölcsi kötelezettség is. A kultúránkat meg kell védeni, hiszen folyamatos támadások érik. Egyrészt a dekadens nyugat felől, ahonnan folyamatosan érkezik a szenny, másrészt a román állam sem könnyíti meg a kisebbség helyzetét. Az emléktáblán található három szó pedig mindenképp iránymutatás kell legyen.

Szatmárnémeti polgármesterének elbeszéléséből megismerhettük a emléktábla kalandost történetét is. Hiszen a táblán a három iránymutató szón kívül a 2011-es dátum szerepel. Mivel maga a tábla már tizenhárom évvel ezelőtt elkészült. Csakhogy akkoriban került a Kölcsey Ferenc Főgimnázium a mostani otthonába, amely nagyon leromlott állapotban volt.

Az épületre felújítások sora várt, amíg végül a mostani kinézetét elnyert. Így akkor úgy döntöttek, hogy egy romos épület falaira visszás érzetet keltett volna emléktáblát kihelyezni. Ezért elnapolták a felavatását. Az emléktábla raktárba került.

Az iskola épülete megújult, de az emléktábla feledésbe, majd pedig a szó szoros értelembe véve is elveszett, s nem is olyan rég, néhány hónapja került ismét elő. Így a legméltóbb időpont maga a magyar kultúra napja, a magyar imának, Kölcsey Ferenc Himnuszának elkészülte bizonyult arra, hogy méltó helyére kerüljön. Az elöljáró elmesélésében arra is kitért, hogy azért sem módosították a dátumot a táblán, hogy ezzel is egyfajta emléket állítsanak az elmúlt nehéz időszaknak.

Az emléktábla leleplezése után megkoszorúzták a főgimnázium előcsarnokában lévő szobrokat, majd pedig az iskola kórusának, Nevezi Dobosi Csilla zenetanárnő vezetésével, előadásában, a Himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.