"Jelképes tűztámadással" és bankettel ünnepelték 119 éve a szatmári Tűzoltótorony felavatását

Több ezer olvasónk volt kíváncsi nemrégiben arra a cikkünkre, melyben az egykori Pannónia Szálló 121 évvel ezelőtti ünnepélyes megnyitásáról írtunk, épp ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük, Szatmárnémeti más ikonikus épületeit hogyan fogadta akkor a köz. Választásunk most a Tűzoltótoronyra esett, mely egykor létfontosságú szerepet töltött be a város életében, ma pedig az egyik legfőbb látványosság és számos kulturális rendezvény helyszíne is egyben. Lássuk hát, hogyan fogadták közel 119 évvel ezelőtt az építményt.

Mielőtt azonban a konkrét tudósításra rátérnénk, kis történelmi visszatekintő. A XIX. században Szatmárnémeti házainak egyharmada fából készült, tetejük pedig döntő többségben zsindellyel, illetve szalmával volt fedve. Ilyen környezetben természetesen rendkívül fontos volt a tűzvédelem. A városban működő céhek számára kötelező volt a tűzoltásban való részvétel, valamint a tűzoltáshoz szükséges eszközök megléte. A város teljes jogú polgárai önkéntes tűzoltó egységet is alapítottak.

Kezdetben a templomok tornyában, később pedig az egykori Pannónia Szálló helyén álló városháza tornyában teljesítettek megfigyelői munkát a tűzoltók. A városháza 1900-ban történt lebontása után a tűzfigyelést a római katolikus székesegyház tornyából végezték.

A római katolikus püspökség megalapításának centenáriumára (1904) Meszlényi Gyula püspök a város közösségének ajándékozta a ma is álló Tűzoltótornyot, amelynek építését még 1903-ban elkezdték és 20.000 arany koronába került. A terveket Dittler Ferenc készítette, míg az építő Vajnai Lajos volt. Az elkészült torony 45 méter magas, és egy 33,7 méteres körbejárható erkélyrésszel rendelkezett.

A téglatorony alsó része négyszögletes párkánysorral díszített, a bejárata fölött pedig timpanon helyezkedik el. A tűzoltóság az elkészült torony közelébe építtette laktanyáját, amelyet 1906-ban fejeztek be.

A két világháború között a torony elvesztette funkcióját, mivel megjelent a telefon. Az új technikának köszönhetően már nem volt szükséges a toronyból való megfigyelés. Az 1960-as évek végéig lényegében semmilyen funkciója nem volt az épületnek, a megyésítés után azonban a belügy megerősítésével antennákat helyeztek el a torony tetején. Ekkor terjedt el a városban az a tévhit, hogy rossz állapota miatt nem lehet látogatni az épületet. Az 1989-es forradalom után az épület ismét funkció nélkül maradt, leromlott állapotában. A felújításra szoruló épületet 2005-ben restaurálták, az oldalán eredetileg elhelyezkedő táblák helyét azonban új, csak részleges adatokat közlőkkel helyettesítették.

A Tűzoltótorony mai állapotában összesen 47 m magas, körerkélye 34 méter, csigalépcsője pedig 154 fokos.

„A tűzoltó őrtorony felavatása”

E címmel közölt tudósítást 1904. szeptember 29-én a négy nappal korábbi avatásról a Szamos.  „Vasárnap d. e. 9 órakor már díszes és úri közönség nagy számmal jelent meg a zászlók és czímerekkel feldíszített őrtanya tágas udvarán, melynek közepén emelvényt készítettek. […] Tankóczi Gyula főparancsnok, megnyitván az ülést, indítványozta, hogy a tűzoltó-egylet nemesszívű nagy pártfogóját, a bőkezű püspököt, Meszlényi Gyulát, ki az őrtornyot saját költségén építette föl, válassza meg az egylet díszvédnökül. A megjelent tagok egyhangú lelkesedéssel járultak hozzá az elnök indítványához” - olvasható a tudósításban.

Tankóczi főparancsnok után Thurner Albert, a tűzoltóegyesület volt alparancsnoka szólt a hallgatósághoz. „Beszédében áttért aztán az emberiség ellenségére, a tűzveszedelemre, mellyel szemben a védekezés intézménye szintén a krisztusi szeretet forrásból fakad. - Városunkban ilyen intézmény 30 év óta áll fenn s rámutat a közszükségre, mely egy őrtorony építése tekintetében állandóan érezhető volt, hogy a tűzoltóság a vész színhelyén kellő gyorsasággal megjelenhessék. Az eszme megvalósítását pár évvel ezelőtt Tankóczi Gyula főkapitány tűzoltó főparancsnok tűzte ki az intézmény feladatául, s amit a sok ember, a társadalom nem bírt megvalósítani, úgy gondolta, hogy egy ember megteremtheti. Ez az egy ember, ki zajtalanul, csöndben dolgozik, Meszlényi Gyula püspök” - hangzott el Thurner beszédében.

„Legyen e torony nemcsak őrizője polgártársaink emlékének, vagyonának, de hirdesse mindenkor a nagy méltóságú Meszlényi Gyula megyéspüspök Úrban megtestesült felebaráti szeretetét, a békét és munkát! Úgy legyen!” - zárta szavait, melyet követően viharos éljenzés kíséretében leleplezték a három márványtáblát.

A tudósítás szerint azonban az ünnepség nem ért ezzel véget, ugyanis a Deák-téren 12 órától a lakosság nagy örömére „jelképes tűztámadás” történt, azaz a tűzoltók bemutató gyakorlatot tartottak

„Pont fél 12 órakor megcsendült a tűzjelző harang, mire a városi és az önkéntes tűzoltók magukat gyorsan felszerelve, a kivonuló tűzoltó kocsikra ülve, robogtak a jelzett helyre, a Zöldfa szálloda épületéhez. Pár percz múlva a gépek mind működésben voltak és nemsokára három helyről tört elő a hatalmas vízsugár. A mentő-osztály ezalatt a mentőzsákokkal végzett nagy ügyességgel mentési gyakorlatokat. Az ezekre menő közönség igazán élvezettel nézte végig a fárasztó gyakorlatot, mellyel méltó tanújelét adta tűzoltóságunk ügyességének.”

Kiderül továbbá az is, hogy a tűzoltóegyesület és Meszlényi Gyula püspök az őrtorony felavatása után a Kossuth-kerti kioszkban fényes, beszédekkel és zenei előadásokkal tarkított bankettet adott, majd „este a felavatási nap emlékére az őrtorony fényesen ki volt világítva, s az egész Deák-téren folyton hullámzó emberáradat gyönyörködött előbb a toronyzenében, majd a városunkban időző Narten-féle bioszkóp igen sikerült mozgófényeiben.”

Az újságíró által említett Georg Narten egyébként egy német vándormozis volt, aki 1904. szeptember 21-én érkezett Szatmárnémetibe, majd az újonnan épített tűzoltótorony avatásakor az ünnepséget és a tűzoltógyakorlatot lefilmezte, este pedig a 300 főre terített Deák-téri díszlakomán, a torony erkélyén felállott honvéd zenekar kísérete mellett hatalmas vászonra vetítette műsorát és Meszlényi Gyula római-katolikus püspök mellképét, amit a közönség megéljenzett. Tevékenységéről részletesebben itt lehet olvasni.