Ítélet született a kakszentmártoni baleset ügyében

Talán még olvasóink is emlékeznek arra a tragikus kimenetelő balesetre, mely 2019 októberében történt Kakszentmárton területén, a vízművek közelében, ahol egy személyautó és egy motorkerékpár ütközött össze, és sajnos a motoros bő két hónappal az szerencsétlenséget követően a kórházban elhunyt. A szerencsétlenség okozásával megvádolt sofőrre pénteken mondták ki az elsőfokú ítéletet.

A Szatmár.ro információi szerint 2019. október 17-én, 18 óra 55 perc körül arról értesítették a szatmári rendőrséget, hogy személyi sérüléssel járó közlekedési baleset történt Kakszentmárton területén. A helyszínre kiérkező rendőrök megállapították, hogy 18 óra 41 perc körül a Szatmárnémeti felől Szatmárudvari irányába tartó Volkswagen Passat – a folytonos vonal ellenére – szeretett volna a főútról balra kanyarodni, ám nem adta meg az elsőbbséget a szemből érkező Honda motorkerékpárnak. A két jármű frontálisan összeütközött. A motoros rendkívül súlyos sérüléseket szerzett, melynek következében több két hónapnyi kórházi kezelés után, 2020. január 5-én elhunyt.

A vizsgálatok során megállapították, hogy a Passat kb. 7 km/h-val kanyarodott volna be a mellékútra, a Honda sebessége pedig az ütközés pillanatában 73 km/h volt, e körülmények között pedig a balesetet akkor sem lehetett volna elkerülni, ha az áldozat beletapos a fékbe. A szakvélemény szerint a motoros gyorshajtása szoros összefüggésben áll azzal, hogy a karambol ilyen súlyos kimenetelű volt, viszont a baleset egyértelműen megelőzhető lett volna, ha a vádlott csak akkor kanyarodik be balra, ha minden szemből érkezőnek megadta az elsőbbséget.

Vallomásában a Passat vezetője elmondta, hogy a kereszteződéshez közeledve az irányjelzővel jelezte letérési szándékát, majd lassított, s mivel a szemből érkező fehér kisbusz még messze, mintegy 60 méternyire volt, kanyarodni kezdett. A manőver közben azonban hirtelen egy erős ütközést érzett, melynek következtében a kocsi mindkét légzsákja kinyílt. Mivel ő maga nem sérült meg, ezért azonnal kiszállt az autóból, mely előtt egy összeroncsolódott motorkerékpárt talált, s kb. 7 méterre az autótól észrevette a földön fekvő férfit is. Mivel nála nem volt telefon, ezért az arra járókat kérte meg, hogy tárcsázzák a 112-es segélyhívót.

Meghallgatása során az idős férfi hangsúlyozta, hogy amikor a folytonos vonal ellenére befordult, a szemközti sávon még csak a fehér mikrobuszt látta közeledni, a motoros érkezését egyáltalán nem észlelte. Hozzátette azt is, hogy a balesetet követően megtudta a sérült nevét, megismerkedett annak feleségével is, akivel telefonszámot cseréltek, viszont amikor hívni próbálta a nőt, hogy a férje egészségügyi állapotáról érdeklődjön, az asszony nem fogadta a hívását, így a sérültről csak egy közös ismerős révén kapott információkat. A sofőr hozzátette, hogy a baleset pillanatában a folytonos záróvonal nem látszott, viszont röviddel a baleset után ismét felfestették az útjelzéseket – igaz, az adott kereszteződésben a folytonos helyett ez alkalommal szaggatottat alkalmaztak, viszont ez visszamenőleg a baleset megítélésén már nem változtatott. A védőügyvéd is hiába vetette fel enyhítő körülményként, hogy a vádlott nem helybeli volt, tehát nem tudhatta, hogy az adott útszakaszon a folytonos záróvonal lekopott, a bíróság kijelentette, hogy az elsőbbséggel rendelkezőket mindig, minden körülmények között el kell engedni, függetlenül attól, hogy a sofőr ismeri-e a környéket vagy sem. 

Mindezek fényében a most 68 éves sofőrt a bíróság első fokon 2 év börtönbüntetésre ítélte, melynek letöltését 3 évre felfüggesztették, illetve 60 nap közmunkát is kiszabtak rá. Mindezeken túl a férfi biztosítójának fejenként 20.000 eurós kártérítést kell fizetnie az özvegyen maradt asszonynak és nagykorú fiának, illetve rendeznie kell a több mint kéthónapos kórházi kezelés során keletkezett költségeket is.

Az ítélet nem jogerős, a feleknek 10 napjuk van fellebbezni.