Igazságügyi miniszter: a szatmárnémeti börtönt is ki kellene költöztetni a belvárosból

Az országban hat olyan büntetés-végrehajtási intézet van, amelyeket a belvárosból ki kellene költöztetni a város szélére - mondta pénteken Nagyváradon Alina Gorghiu igazságügyi miniszter.

Alina Gorghiu kifejtette, hat olyan város van az országban, ahol a börtön a belvárosban található. Ilyen helyzetben van Nagyvárad, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Szamosújvár, Ploieşti és Iaşi.

'Ha egy büntetés-végrehajtási intézet a város szívében van, számos probléma merül fel a fejlesztéssel, a városközpont modernizálásával, a polgárok biztonságával kapcsolatban, de a büntetés-végrehajtási intézetet sem lehet a jelenlegi szabályok szerint fejleszteni, mivel más épületek korlátozzák" - mondta az igazságügyi miniszter. Hozzátette, 'nagyon komoly tárgyalásokat' szeretne folytatni az említett hat város önkormányzatával, hogy megoldást találjanak a börtönök kiköltöztetésére a belvárosból. Ennek a tervnek a megvalósításához azonban kormányszintű támogatásra és döntésre lesz szükség - szögezte le.

A szatmári börtön rövid története

A szatmári börtön épülete jelenleg is szervesen kapcsolódik az Igazságügyi Palotához. Építését 1896-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdték el, méghozzá követve az erdélyi börtönök modelljét, átadására pedig egy évvel később került sor. Akkoriban a törvényszéki fogház celláiban mindössze kb. 150 rabot tudtak fogva tartani, hisz nagyobb termekből alig néhány volt az épületben.

A törvényszéki fogház 1928. szeptember 1-ig működött, ekkor ugyanis az igazságügyi minisztérium rendelete révén központi korrekciós intézménnyé minősítették át, és a cellák „vendégszeretetét” nem csak férfiak, de nők és kiskorúak is megtapasztalhatták. Általában lopásért, orgazdaságért, testi sértésért, nemi erőszakért, rablásért, prostitúcióért és emberölésért kerültek be az emberek, akik nem mellesleg többnyire írástudatlanok és munkanélküliek voltak.

A helyzet ’44 után sem változott: ugyanúgy raboskodtak itt felnőttek és gyerekek, nők és férfiak. A dokumentumok szerint a fogvatartási rendszer rendkívül szigorú volt, rendszeresen alkalmaztak verést a rabok kényszerítésére, és a megalázás is a napi rutin része volt. A bentlakók mocskos, fűtetlen cellákban tengették mindennapjaikat, az ágyra lefeküdniük napközben nem volt szabad, illetve mondanunk sem kell, kevés rab ismerte meg itt töltött ideje alatt a jóllakottság érzését.

Az igazán mostoha időszak azonban csak 1977-ben köszöntött be, amikor is mind a nagyváradi, mind a nagybányai börtönt bezárták, így a Szatmárnémetiben raboskodó fogvatartottak száma hirtelen megduplázódott. A súlyos problémákat kétévente elnöki rendelettel enyhítették, az amnesztiát kapott bentlakók szabadlábra helyezése ugyanis ideig-óráig csökkentette az intézményben uralkodó túlzsúfoltságot.

1978-ban fontos lépéseket tettek a körülmények jobbítása érdekében: minden szobát mosdókagylóval és wc-csészével szereltek fel, illetve újragondolták a rabok cellákba történő elosztását is. A fegyelmezési, kényszerítő módszereken finomítottak: verés helyett egyszerűen mozgásképtelenné tették az erejükkel nem bíró egyéneket. Ekkor jelentek meg az első átnevelő intézkedések is, azaz a munkavégzés lehetősége, a szakképzés, illetve az írni és olvasni tanítás.

A ’89-es esztendő a szatmári büntetés-végrehajtási intézetben is jelentős fordulatokat hoz, ma már pedig a fogvatartottak egészségügyi, szociális, pszichológiai és oktatási segítségben részesülnek. A börtönlakóknak emellett joguk van látogatót vagy csomagot fogadni, telefonálni, online kommunikálni, vásárolni a börtön saját kisboltjában, illetve akár 3 órás hitvesi látogatást is kérelmezhetnek.

Természetesen a fegyelmezési módszerek tárháza is legalább ennyire széles. Enyhébb kihágásokért figyelmeztetés jár, majd az elkövetett szabálysértés súlyosságának függvényében az alábbi szankciókra számíthatnak a renitensek: a kulturális, művészeti vagy sporteseményeken való részvétel jogának felfüggesztése, munkavégzéshez való jog felfüggesztése, csomagfogadási és vásárlási jog felfüggesztése, hitvesi látogatásra való jog felfüggesztése, végső esetben pedig magánzárka.

Szatmárnémeti börtönében jelenleg 416 fogvatartottat őriznek.