Hosszabb távoltartás, gyorsabb beavatkozás: új intézkedések jöhetnek a családon belüli erőszak ellen

A Szenátusban néhány nappal ezelőtt iktattak egy törvénymódosítási javaslatot, amely tovább erősítené a családon belüli erőszak áldozatainak védelmét, és nagyobb hangsúlyt helyezne a megelőzésre, valamint az agresszorok rehabilitációjára. A kezdeményezés értelmében a bántalmazók pszichológiai tanácsadáson vagy pszichoterápián vennének részt, sőt, ha szükséges, kényszergyógykezelésre is kötelezhetők lennének.

A jogszabálytervezetet az USR, a PNL, a PSD és az RMDSZ törvényhozói közösen nyújtották be október 1-jén. A javaslat hátterében az áll, hogy a rendőrségi statisztikák továbbra is súlyos képet festenek a családon belüli erőszak jelenségéről: 2025 első négy hónapjában 40.030 esetet regisztráltak: 19.984-et városi, 20.046-ot pedig vidéki környezetben. Ez idő alatt 3.788 ideiglenes távoltartási végzést adtak ki, amelyek közül 1.464-et a bíróságok véglegesítettek, így összesen 4.160 távoltartási határozat született.

Mi a helyzet Szatmár megyében?

Szatmár megyében 2025 első nyolc hónapjában a családon belüli erőszakkal kapcsolatos bűncselekmények száma több mint 19 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest: 281-ről 225 esetre. A legnagyobb visszaesést a testi sértés és más erőszakos cselekmények esetében jegyezték fel (137-ről 84-re), míg enyhe növekedés mutatkozott a fenyegetés (19-ről 23), valamint az ideiglenes és bíróság által kiadott távoltartási végzések megszegése terén (2-ről 9, illetve 20-ról 28 esetre).

A legtöbb bűncselekményt továbbra is a testi sértés vagy más erőszakos cselekmények teszik ki, amelyek az összes eset 62,6 százalékát adják. A rendőrséget nyolc hónap alatt 1.575 alkalommal riasztották családon belüli erőszak miatt: 764 eset városban, 811 pedig vidéken történt. Ez idő alatt a hatóságok 106 ideiglenes távoltartási végzést adtak ki, amelyek közül 68-at a bíróságok véglegesítettek is. Emellett a bírák összesen 127 távoltartási határozatot hoztak, és 39 esetben elrendelték az agresszorok elektronikus nyomkövetéssel történő felügyeletét is.

Mit tartalmaz a javaslat?

A módosítás célja a védelem folyamatosságának biztosítása, az intézmények közötti együttműködés javítása és a helyi hatóságok aktívabb bevonása. A tervezet szerint az önkormányzatoknak kötelező lenne felvenni a kapcsolatot az áldozattal közvetlenül a távoltartási végzés kiadása után, valamint annak lejárta előtt legalább 14 nappal. A hatóságoknak három napon belül tájékoztatniuk kellene a sértettet arról, milyen jogai vannak, és hogyan kérheti a védelem meghosszabbítását. A kezdeményezők szerint ez a proaktív megközelítés segíthet megelőzni az áldozatok újbóli veszélyeztetését, és megerősítheti a helyi szintű beavatkozást.

A javaslat a bírósági eljárások egyszerűsítését is megélozza: a távoltartási kérelem ezentúl nemcsak a sértett lakóhelye, hanem az erőszak elkövetésének helye szerinti bíróságon is benyújtható lenne.

Újdonság, hogy ismételt bántalmazás esetén a bíróság akár 24 hónapra is elrendelhetné a védelmi határozatot, ez kétszerese a jelenleg megengedett maximális időtartamnak. A rendelkezés azokban az esetekben is alkalmazható lenne, amikor a bántalmazás ismétlődő vagy rendszerszerű, függetlenül attól, hogy az áldozat ugyanaz a személy-e vagy sem.

A gyors intézményi reakció érdekében a bíróság döntését legfeljebb öt órán belül el kellene juttatni a rendőrséghez, a lakosságnyilvántartó hatósághoz és az illetékes önkormányzathoz, hogy a védelem azonnal érvénybe léphessen.

A tervezet egyik legfontosabb újítása az agresszorokra vonatkozik: a bíróság kötelezővé teheti számukra a pszichológiai tanácsadást vagy terápiát, és indokolt esetben elrendelheti az önkéntes vagy kényszerű pszichiátriai kezelést is. Ha a bántalmazó kábítószer-fogyasztó, és ehhez hozzájárul, integrálhatják egy drogprevenciós és -kezelési programba is.

A kezdeményezők szerint ezzel a védelmi határozat kettős funkciót kapna: nemcsak a sértettet óvná, hanem hosszabb távon a bántalmazói magatartás visszaszorítását is segítené. A kezdeményezők szerint a megközelítés illeszkedik a nemzetközi gyakorlatban bevált, ún. helyreállító igazságszolgáltatás modelljéhez, amely nem csupán a büntetésre, hanem a társadalmi reintegrációra is törekszik.