Hogyan segíthet a gyógytornász a mozgástartomány növelésében sérülés után?


Egy sportsérülés, egy baleset, esetleg egy műtét utáni állapot, gyakran vezet oda, hogy korlátozódik az ízületek és az izmok mozgástartománya. Ez nemcsak a mindennapi tevékenységeinkre lehetnek hatással, hanem hosszú távon még más területeken is problémát okozhat, mint az izomegyensúly-vesztés, valamint az újabb sérülések veszélye. A gyógytornász azonban segíthet abban, hogy visszanyerjük a testünk teljes funkcióját, mozgékonyságát.
Miért csökken sérülés után a mozgástartomány?
A sérülés után a testünk a természetes védelmi mechanizmusait lépteti működébe, Ez azt jelenti, hogy az érintett területek körül az izmok megfeszülnek, a szövetekben pedig gyulladás alakul ki, sok esetben a fájdalom miatt az érintett végtagot és ízületet próbáljuk kímélni. Ez az immobilizáció, akár kényszerű, mint például gipszelés miatt, akár önkéntes, a fájdalomtól való félelem hatására, rövid idő alatt izomgyengüléshez és ízületi merevséget vezethet. De szerencsére van megoldás, így segíthet egy gyógytornász a mozgástartomány növelésében sérülés után is. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a lehető leghamarabb felkeressük a szakembert, hiszen minél tovább várunk, annál fájdalmasabb és annál hosszabb lesz a gyógyulás.
A gyógytornász feladata ugyanis nem csak az, hogy fizikai gyakorlatokat tanítson be. A szakember komplex állapotfelméréssel kezdi meg a folyamatot, ahol figyelembe veszi a sérülés típusát, a beteg életmódját, a korábbi aktivitási szintjét, illetve az aktuális fájdalom- és mozgásállapotot. Ezután személyre szabott tervet állít össze, ami segíthet célzottan visszaállítani a mozgástartományt. A rehabilitáció jó lehet továbbá az izmok erősítésére és a helyes mozgásminták újratanítására is. Ha pedig a kezelés alatt szükség van rá, akkor akár módosíthatja is a gyakorlatokat.
Passzív és aktív nyújtási feladatok
A mozgástartomány növelésének egyik alapvető módszere a nyújtás, a rendszeres, napi szintű mozgás. A gyógytornász azonban különbséget tesz passzív és aktív nyújtások között. Itt tudni kell, hogy a passzív nyújtás során a beteg ellazítja az adott izmot vagy ízületet, míg a terapeuta külső erővel mozgatja azt a teljes elérhető tartományban. Ez biztonságos módja annak, hogy fokozatosan növeljük meg ismét a rugalmasságot, mindezt anélkül, hogy túlterhelnénk magunkat. Ezzel szemben az aktív nyújtás során a saját izomerővel mozgatjuk meg az ízületeket. Ez nemcsak növeli a hajlékonyságot, hanem erősíti is az érintett izmokat, ezáltal stabilabbá téve az ízületet. Mind a két módszer jó lehet, de a kombinációjuk még hatásosabban erősítheti az izmok funkcióit.
A leggyakoribb mobilizációs technikák
A gyógytornászok nagy része különféle mobilizációs technikákat alkalmaznak arra, hogy visszaállítsák az ízületek természetes mozgását. Ilyen a joint mobilization vagy éppen a myofasciális release technikák. Ennek során a terapeuta finom, kontrollált mozdulatokkal próbálja meg segíteni az ízületi folyadék áramlását, emellett javítja a porc táplálását, ez hosszú távon pedig csökkentheti a merevséget. Ezek a módszerek oldhatják továbbá a kötőszöveti letapadásokat, javíthatják az izmok és inak csúszását.
A mozgástartomány növelése azonban nem érhető el csak nyújtással, ennél azért jóval többre lesz szükség. Amennyiben az ízület körül az izmok gyenge állapotban vannak, abban az esetben a test maga korlátozza a mozgást annak érdekében, hogy elkerülje a sérüléseket. A gyógytornász éppen ezért célzott erősítő gyakorlatokat épít be a rehabilitációba, ezzel segítve a mozgástartomány újbóli helyreállítását. Az erősítő edzést azonban először csak izometrikus gyakorlatokkal indítják, ahol az izom összehúzódik, de az ízület nem mozdul meg. Ezt követően váltanak át nagyobb mozgástartományt igénylő feladatokra, végül pedig jönnek a funkcionális edzések, amik a mindennapi mozdulatokat utánozzák.
Otthoni munka és folyamatos nyomonkövetés
A mozgástartomány visszanyerése azonban nem egyik napról a másikra történik meg. Sokszor hetekre, hónapokra van szükség, attól függően persze, hogy milyen súlyos sérülésről van szó. A szakember ekkor kulcsfontosságú szerepet tölt be a gyógyulásban, hiszen folyamatosan figyeli a fejlődést, és mindig csak a megfelelő mértékű terhelést engedi. A túl gyors terhelés ugyanis azonnal új sérüléshez vezethet, ha pedig túl lassan haladunk, az visszavetheti a gyógyulást. A terapeuta ebben tart egyensúlyt, tehát biztosítja, hogy a mozgástartomány növekedése tartós és biztonságos legyen.
De a rendelőben végzett munka csak egy része az egész folyamatnak. A gyógytornász rendszerint otthon végezhető gyakorlatokat ad, amik segíthetnek fenntartani, illetve támogatni az elért eredményeket. Ilyenek például az egyszerű nyújtások, a kis ellenállással végzett erősítések, valamint a légző- és testtudat-gyakorlatok. De mindig ügyeljünk a rendszerességre, hiszen ha következetesek vagyunk, akkor a felépülés is gyorsabb lesz.