Hofi özvegye: "Géza itt van velem és bennem"

Bakfitty, mondaná amúgy Rózsa Sándorosan Hofi Géza azzal kapcsolatban, ami a mai politikában és közéletben történik. A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas humorista, előadóművész bőven találna témát a XXI. századi Magyarországon, és mi kínunkban, keservünkben ma is nagyokat nevetnénk a monológjain.

Ám Hofi Géza huszonhárom éve, 2002. április 10-én elhunyt. Mindössze 65 esztendőt kapott a sorstól, de amit hátrahagyott, az örök időkre szól. Az első honi standupos népszerűsége az évek, évtizedek múlásával sem csökken. Ezt bizonyítja, hogy nemcsak az idősebb generáció tagjai, hanem fiatalok is ültek az emlékműsornak otthont adó kulturális központ nézőterén.

Hofi Géza megannyi mondata vált szállóigévé. Idézik őt folyamatosan, műsorai, előadásai pedig ott vannak a világhálón. Ha a Magyar Televízió, ahol egykoron főszereplő volt, nem is sugározza valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a Hofi-kabarékat, legalább az internet világa megőrizte őt az utókor számára.

Talán halálának 23. évfordulója lehetett az apropó, hogy a közelmúltban, a Bartók Béla úton található B32 kulturális központban, újra a nagy nevettetőről szólt minden. Korabeli felvételek, előadásrészletek mellett a nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség az özveggyel, Hofi Ildikóval és a jó baráttal, a szerzőtárssal, idősebb Malek Miklóssal is találkozhatott.

– Bevallom, nagyon jót tett a lelkemnek ez a program. Újra minden Gézáról szólt, ráadásul egy számomra kedves, különleges előadás keretében – mondta lapunknak Hofi Ildikó. – Még a csilláron is lógtak, olyan sokan jöttek el. Gréczy Zsolt vezette az estét, és rajtam kívül idősebb Malek Miklóst hívták meg. Csodálatos érzés volt látni és átélni, hogy a mai napig mennyien szeretik Gézát, és még most is milyen sokan kíváncsiak rá. S bizony, fiatalok is! Nem szeretném minősíteni újra az úgynevezett köztelevíziót, amely gyakorlatilag teljesen elfelejtette Hofi Gézát, aki egykoron milliókat ültetett le a képernyő elé. De az ilyen események segítenek abban, hogy a férjem hagyatéka és művészete tíz meg száz év múlva is a honi kultúra része legyen. Én, amíg élek, soha nem beszélek múlt időben Gézáról. Hiszen itt van velem és bennem.

A cikk folytatása a Blikk.hu oldalán.