Három évszázad hűség. Jubileumot ünnepelt a csanálosi római katolikus plébánia

Május első szombatján ünnepi fénybe öltözött Csanálos római katolikus temploma. Püspöki szentmise keretében emlékeztek meg a templom felszentelésének 300. évfordulójáról – számolt be a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye sajtóosztálya. A templom búcsúnapján, Szent Kereszt Megtalálásának ünnepén tartott megemlékezés méltó főhajtás volt mindazok előtt, akik az elmúlt három évszázadban építették, gondozták, hittel és szeretettel megtöltötték a közösség szívének számító templomot.
 

Az ünnepség kezdetén Schönberger Jenő megyéspüspök a templom bejáratánál, a harangláb tövében megáldotta azt a két emléktáblát, amelyek a templom fennállásának háromszázadik évfordulójára, valamint az egyházközség hajdani templomépítő plébánosára, Holczer Jánosra emlékeznek. A templom külső falán elhelyezett harmadik emléktábla a csanálosi plébánosok névsorát örökíti meg az utókor számára. A szentmise előtt ünnepi hangulatot varázsolt a helyi költő, Sróth Ödön erre az alkalomra írt verse, amely lélekemelő módon szólt a község hitének állhatatosságáról. A verset a beszámoló végén olvashatják fel.

Szintén a szentmise előtt elhangzott ünnepi beszédében Tzier Ernő csanálosi plébános rámutatott, hogy a XVIII. század elején a jobb megélhetés reményében telepedtek le sváb családok a mai Németország területéről. Ők nem hoztak sok földi javakat magukkal, de annál értékesebb lelki kincseket: a család iránti hűséget, a munka becsületét és az Istenbe vetett hitet. Ebben a törekvésükben támogatóra is találtak gróf Károly Sándor személyében, aki hasonló elképzeléseket ápolt a térség jövőjéről. A kezdeti nehézségek után az itt élők az Isten házára is gondot fordítottak. Így született meg az a templom, amely 300 éve, ha nem is mai formájában, de azóta is áll. A plébános megemlékezett arról is, hogy a templom falai között nemcsak a hála és a dicsőítés szava szállt az ég felé, hanem a megpróbáltatások idején is innen kértek irgalmat és erőt a hívek.

A szentmise bevezető gondolataiban a főpásztor emlékeztetett arra, hogy a mostani templom elődje 300 évvel ezelőtt kezdett formát ölteni, és számos viszontagság után nyerte el jelenlegi alakját, mely a hívek számára otthonná vált. Emlékeztetett arra is, hogy a katedrálisok nem egy-két év alatt épültek fel: évtizedeken, olykor évszázadokon keresztül tartott a munkálat, amely mindig türelmet és kitartást kívánt, mert „a templom nem csupán közönséges épület, hanem az élő hit, a szeretet és az áldozatkészség gyümölcse”. Külön megköszönte mindazok szolgálatát, akik hozzájárultak a templom fennmaradásához, akár kétkezi munkával, adományokkal vagy imádsággal. A püspök megemlékezett az elhunyt pápáról is, s imát kért az új Szentatya megválasztásáért.

Schönberger Jenő püspök homíliájában a templom, valamint a Szent Kereszt jelentőségéről beszélt. Az emberek ősidők óta igénylik a szent helyeket. A templom nem csupán épület, hanem Isten jelenlétének, az emberi hitnek és a közösségnek a jele. Aggodalommal szólt arról, hogy napjainkban csökken a keresztelések száma, és figyelmeztetett, hogy a lelki templom felépítése mindannyiunk közös feladata. A szentbeszéd második részében hangsúlyozta, hogy a keresztet el lehet utasítani, de az élet keresztjeitől nem lehet megszabadulni, mert a kereszt megtalál minket. A keresztet kell elfogadni, mert lelki gyógyuláshoz vezet. Krisztus keresztje ugyanis nem pusztán szenvedésének eszköze volt, hanem Isten szeretetének legmélyebb kinyilatkoztatása. A kereszt által Isten közel van minden ember fájdalmához és küzdelméhez. Nem elég csak szemlélni a keresztet, meg is kell vallani a hitünket, tanúságot kell tenni róla. Sajnos a kereszt ma eltűnőben van a közéletből. A keresztény ember küldetése, hogy megvallja hitét, ne szégyellje Krisztust, hanem örömmel kövesse. A kereszthordozás nemcsak önmagunk, hanem szeretteink és azok üdvössége érdekében is felajánlható áldozat. A püspök atya zárásként közös imára hívott, azt kérve, hogy keresztjeink viseléséhez Krisztust Urunk adja meg a szükséges kegyelmet.
 

A szentmise végén ünnepi beszédek hangzottak el. Elsőnek a gróf Károlyi család leszármazottja Francesca Dürkheim grófnő felidézte, hogy Csanálos az első községek között volt, ahová őse Károlyi Sándor svábokat telepített le, mert felismerte a svábok mély ragaszkodását katolikus hitükhöz. A Károlyi család azóta is elkötelezett maradt e kapcsolathoz. Ezt tanúsítja édesapja, Károlyi Lajos példája is, aki végakaratában e térséget, Kaplonyt jelölte meg nyughelyéül. A történelmi változások ellenére a család mindig támogatta azokat az intézményeket: templomokat, iskolákat, kórházakat, amelyek a közösségi élet alappillérei. A grófnő hangsúlyozta, hogy akinek lehetősége van, annak kötelessége is van mások javára tenni, ahogy azt a család generációi példázták.

Soltész Miklós államtitkár ünnepi beszédében két szimbolikus eseményt kapcsolt össze: Mindszenty József bíboros emléknapját és a csanálosi templom 300 éves jubileumát. Kiemelte, hogy Mindszenty vállalta a keresztet a magyarságért és a kereszténységért, ahogyan a sváb ősök is hittel és áldozattal vállalták új hazájuk építését. Méltatta a csanálosi közösség kitartását, amely a történelem viharai ellenére is templomot és iskolát épített, és számos papi és szerzetesi hivatást adott. Beszédében kitért arra is, hogy bár sok mindenről nem dönthetünk, az ima és a közös akarat mégis hatalmas erő, amely sorsfordító történelmi pillanatokban is képes irányt mutatni. Ezért imádkozni kell egy méltó egyházfőért, aki a béke, a hit és a keresztény alapok védelmezője lesz. Arra is buzdította a jelenlévőket, hogy közösségként imádkozzanak a megmaradásért, hivatásokért, keresztelésekért, és a magyarság hűséges megőrzéséért.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke ünnepi beszédében a csanálosi templom 300 éves jubileumát összekapcsolta a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-es béke történelmi jelentőségével. Bár a történészek máig vitatják a béke értelmét, az a tény, hogy három évszázad múltán itt él egy virágzó közösség, bizonyítja annak hasznát. Kiemelte a betelepített sváb ősök bátorságát és hitét, akik nyugatról kelet felé indultak új hazát kerestek. Ez ritka népvándorlási irány a történelemben. Beszédében hangsúlyt fektetett a régió templomszerető népére, akik a háborúk, a deportáció, a kivándorlás viszontagságai ellenére is kitartottak és hazatértek. Úgy vélte, ma ismét eljött az idő, hogy sokan visszavágynak a szülőföldjükre, ahol még őrzik az alapvető emberi értékeket. Köszönetet mondott a Károlyi családnak a templomért, és arra buzdított, hogy a fiatalokat is hasonló szellemiségben neveljük. Ha így teszünk, 300 év múlva is lesz, aki megtölti a templomokat, mert ezek az értékek túlélnek országokat és rendszereket.

Schupler Tibor, Csanálos polgármestere ünnepi beszédében köszönetét fejezte ki a jelenlévőknek, hogy együtt ünnepelhetik a csanálosi templom fennállásának 300. évfordulóját. Kiemelte, hogy ez a jubileum nemcsak emlékezés, hanem kötelesség is: hálát adni az elődök hitéért és kitartásáért, valamint továbbvinni örökségüket. Külön köszönetet mondott Tzier Ernő plébánosnak a templom történetét feldolgozó könyv elkészítéséért. A polgármester hangsúlyozta a közösség szerepét a vallási és kulturális értékek megőrzésében. Köszönetet mondott a magyar kormánynak a támogatásért, valamint a helyi lakosságnak, akik hűséggel és becsülettel állnak ki hitük és közösségük mellett. Beszédét azzal zárta, hogy a közösség tudatában van vállalásainak, és készen áll azok teljesítésére.

Befejezésül Tzier Ernő plébános köszönetét fejezte ki a közösségnek az ünnep megszervezésében nyújtott segítségért, a vendégeknek pedig a közös együttlétért. Hangsúlyozta, hogy a három évszázados múlt nemcsak emlékezésre, hanem felelősségvállalásra is kötelez, hiszen a hit, a templom és a közösség megőrzése közös feladat.

Forrás: szatmariegyhazmegye.ro