„Három évig sikítva ébredtem” – Stahl Judit évekig cipelte a gyerekkori traumáit

A gyerekkori félelmeiről és a szüleivel való bonyolult kapcsolatáról vallott Stahl Judit Kadarkai Endre podcastjében. Noha az egykori televíziós műsorvezető rengeteg fájdalmat hordoz magában, így is nagyon sok mindent köszönhet az édesanyjának és az édesapjának, akik azt is megmutatták neki, hogy több lábon kell állnia. Mint elmondta, az édesapja halála után évekig küzdött a gyásszal.
 

„Elég nehéz édesanyám volt/van. Sok mindent kaptam, ami pozitív, és sok mindent, ami negatív. Voltak rendkívül helytelen döntései, amikről már ő is tudja, hogy helytelenek voltak. Ezek nagyon mélyen érintettek, de biztos vagyok benne, hogy soha többet nem követné el az unokáival szemben, ezért gondolom, hogy ezeket bánja" – jelentette ki Stahl Judit Kadarkai Endre Hallgatlak – Jótanácsok az élethez című podcastjének legutóbbi adásában, amit a story.hu szemlézett.
 

Az egykori tévés egy konkrét esetet is felidézett a beszélgetés során...

„Nagyon nehéz azt megtanulni, hogy visszamenjek ahhoz a kislányhoz, aki én voltam egykor, és megtanuljam szeretgetni és megvigasztalni az összes szomorúsága és szorongása kapcsán.Négyéves koromtól hagytak úgy otthon engem a szüleim egyedül, hogy elmentek este, rám zárták az ajtót, és azt mondták, egy ilyen okos kislány tudja, nincs mitől félni. Na, most akkor én ezek szerint buta voltam, mert rettegtem– emlékezett vissza Stahl.
 

Az üzletasszony ennek ellenére kiemelte, hogy rengeteg értéket kapott szüleitől, különösen a kitartást, hiszen látta, milyen keményen dolgozott édesanyja, aki mindig elérte, amit akart. Az édesapja viszont egészen más világot képviselt.

Az apukám matematikaprofesszor volt, tehát nagyon elméleti ember, ezért két nagyon eltérő karakterű szülőm volt. A praktikus, a földön álló az az anyu, az apu meg a rendkívül bölcs– fogalmazott.

Évekig sikítva ébredt az édesapja elvesztése után

A volt televíziós műsorvezető azt is elmondta, hogy a szülei útmutatásával értette meg azt is, hogy több lábon kell állnia. Ez volt az oka annak, hogy párhuzamosan végezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát a cukrász szakmunkásképzővel. Az édesapjától tanulta meg az emberi tartás és tisztesség alappilléreit is, ezért mély nyomot hagyott benne a halála.
 

„Az apu betegségénél láttam azt, hogyan lehet lefogyni, elfogyni. Ha látsz ilyet, megváltozik a véleményed a testről. Hatvankilenc éves volt, amikor elment, meghalt. Úgy ment el, hogy tudta, meg fog halni, és fél évet várt rá. Fél évig volt az az állapot, amikor mondták, hogy beteg, és nem tudják megmenteni. Kérdezte, hogy akkor ő most mit csináljon? Feküdjön le, és várja, míg meghal?" – emlékezett vissza az üzletasszony.
 

Édesapja az utolsó pillanatokig aktív maradt, ő pedig végig ott volt mellette.
 

Minden délután, este ott voltam nála, aztán összecsuklottam. Ha valamiben jó vagyok, akkor az az, hogy ha baj van, ott legyek. Amikor apu elment, három évig sikítva ébredtem, nem volt jó mellettem aludni– mesélte Stahl Judit.
 

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát!