Hallásból hit – Anyák napja Szigetlankán

„Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, sőt becsesebb, mint a jóság. Van egy fajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen, íztelen, és mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, vírusos vidéken a forralt víz, amely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember… Az a tapintat, ami nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.” – írja Márai Sándor nem csak az édesanyákról, de talán rájuk jellemző a leginkább.
 

Szatmárnémeti-Szigetlanka református templomában május első vasárnapján az édesanyákat köszöntötték versekkel-énekekkel és természetesen a nagymamákat, dédnagymamákat, keresztanyákat… sem hagyták ki a köszöntések sorából. Sőt azokat is köszöntötték, akiket nem ért gyermekáldás, de a gyülekezetben úgy lehetnek jelen, mint édesanyák, hiszen ők is ígéretet tettek arra, hogy a gyülekezet gyermekeinek hitbeli fejlődése érdekében minden tőlük telhetőt megtesznek.

“A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” (Róma 10,17) – szólt az Ige sorozatban 32. alkalommal Pál apostolnak rómabeliekhez írott levele alapján. Hallomásból hiszékenység, hallásból hit származik, fontos tehát, hogy hiteles hitet tudjunk átadni. Mit érzékelünk, mit hallunk meg, hogyan tudunk különbséget tenni a hiteltelen és nem hiteles között? Az előbbi olyan, mint a pióca, energiavámpír, az utóbbi erőforrás, megmagyarázhatatlanul jó ott lenni. Fontos, hogy a szülők részéről hitelesen szóljon a Krisztus beszéde, melynek a szívünkben kell laknia, hogy természetesen áradjon. – szólt a prédikáció üzenete.