Hagyományos aratási ünnep Lázáriban

Szombaton délután kézről kézre járt az arató kasza, hiszen ekkor rendezték meg Lázáriban idén már negyedik alkalommal az aratási ünnepet.

Póti Csabától, a Lázári Keresztyén Generációk Egyesületének elnökétől megtudtuk, hogy minden évben más és más gazdához mennek, s nemcsak Lázári község polgármestere Béres Antal ragadja meg a hagyományos aratási eszközt, a kaszát, hanem sorra járt, kézről kézre, hogy megtapasztalják, milyen nehéz is volt régen ez a betakarítási művelet. Az elnök elmondta, hogy már ötödik éve készítik el az összetartozást jelképező „lázáriak kenyerét“, s az aratási ünnep lényegében ennek az első mozzanata.

Az ünnepségről szóló beszámolót közöljük, amely az egyesület közösségi oldalán is megtalálható:

„A Lázári Keresztyén Generációk Egyesülete július 15-én, szombat délután megszervezte a hagyományos aratás immáron több esztendeje hangulatában és szellemiségében megélhető ünnepét. Gyülekezővel kezdődött a református parókia udvarán az esemény.

A kedves egyesületi tagokon kívül megtisztelte jelenlétével az eseményt Lázári község polgármestere, Béres Antal úr is, aki földművelő gazdaként is fontosnak ítélte meg az ilyen jellegű hálaadó örömalkalmat természetesen az ünneplő közösséggel együtt.

A gyülekezést egy kis türelmet próbáló várakozás színesítette, amikor végre megérkezett ifjabb Csukat Lali gazda és kedves családjának nőtagjai: felesége és kislánya azon a szép és erős John Deere mezőgépen, amelynek rakodó tere az aratásra szállítandó egyesületi tagokat a nyitott utánfutón való utazás élményével ajándékozta meg.

Gyermeki örömmel kapaszkodtunk fel mindnyájan, nevettünk és segítettük, közben ugrattuk egymást tréfákkal míg kiérkeztünk a szép búzatábla szélére.

Ott aztán a jelen lévő Kecskés Sándor atyánkfia régi és az alkalomra illendően előkészített arató kaszájával elkezdődött az aratás. Sorban próbáltuk ki azt, hogy ez mennyire nem egyszerű de mégis annál örömtelibb folyamat.

Nagy élmény volt. A hölgyek pedig a marokszedés valóságával mutatták meg azt, hogy az is mennyire fontos: ügyességet és tudást igénylő munkafolyamat. Mindenki belekóstolt az aratás édes munkafolyamataiba.

A test munkája közben a lélek örömének és hálaadásának élményét élhettük át. Hiába, a hagyomány életben tartása, megelevenítése szent kötelesség, hogy gyermekeink, unokáink, hogy a lázári generációk emlékezzenek rá.

Kézről-kézre járt az arató kasza. Megpróbáltuk és rá jöttünk, hogy fizikailag nagyon fárasztó munkáról van szó, de mégis ezt a munkát az emberi lélek öröme járja át. Örvend az ember és közben hálás a jó Istennek, hogy a mezőn elvégzett munkáját a jó Isten áldásos búzaterméssel ajándékozza meg.

Búzával, amelyből kenyér és minden fontos liszttermékek készülhetnek. Búzával, amelynek kenyere a lélek kenyér-Krisztusa amelynek tápláló ereje élet, öröm és reménység.

S mint akik megérdemlik munkájuk miatt az eledelt egyesületünk okos, előrelátó és gondoskodó asszonytagjai elemózsiás kosarakat varázsoltak elő, amelyből földi finomságok kerültek elénk, megkóstolhattuk és józízűen falatozhattunk úgy mint régen elődeink a mezőn.

Imádkoztunk, hálát adtunk, a legifjabb Csukat Kamilla pedig gyermeki énekével ragadtatta el lelkünket... bizony-bizony áldásos élményt élhettünk meg együtt.

Az aratás hagyománya jelképesen megtörtént. A kévéket az utánfutóra pakoltuk, felszálltunk vidáman ismét mindnyájan és az utánfutón utazva visszatértünk a parókiára. A kévéket pedig oda helyeztük megőrzésre, hogy majd augusztus 20-ra a kenyér ünnepére az ügyes, alkotó asszonyi kezek azokból megcsodálandó termékeket hozzanak létre.

Hála legyen Istennek az élményért, az együttlétért, a közösségért, az aratás öröméért és a szervezők ügyességéért!

Most már készülhetünk augusztus 20-ra a kenyér ünnepére. Szerintünk, aki arról lemarad, az bizony egy nagy élménnyel lehet szegényebb!“