Gyenge testbe zárt erős lélek volt. Dsida Jenőre emlékeztek Szatmárnémetiben
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) kezdeményezésére, a szatmárnémeti G. M. Zamfirescu Kulturális Központ támogatásával május 15. és 17. között szervezik meg Szatmár megyében a Dsida–Páskándi–Jakabffy Napokat. A programsorozat nyitányaként csütörtök délután a tragikusan fiatalon elhunyt Dsida Jenőre emlékeztek a szatmári Titulescu téren található mellszobornál.
Az jelenlevőket, akik között számos prominens vendég is volt, először Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa köszöntötte, aki amellett, hogy megemlékezett a Szatmárhoz ezer szállal kötődő alkotókról, azt is kiemelte, hogy az idei program sajnos szegényebb lett a tervezettnél, hiszen Láng Gusztáv irodalomtörténész, kritikus április 12-én, 88 éves korában elhunyt. Mint Muzsnay elmondta, Láng Gusztávban Dsida Jenő és Páskándi Géza életének és munkásságának egyik legjobb ismerőjét tisztelhettük. „Sokszor volt ő emlékezéseink, tanácskozásaink vendége, s hetekkel ezelőtti váratlan halálával szegényebb lett Szatmárnémeti, az a város, melyhez gyermek- és iskolás éveinek köszönhetően szorosan kötődött” – fogalmazott a főszervező, akinek javaslatára a résztvevők egyperces néma csenddel adóztak az irodalomtörténész emléke előtt.
Muzsnay Árpád után Maskulik Csaba tolmácsolta Kereskényi Gábor polgármester üzenetét. „Ez a szobor nemcsak költészetének örök érvényű üzenetét hirdeti, hanem emlékeztet bennünket arra is, hogy olyan kivételes költő szülőföldjén állunk, akit városunk, Szatmárnémeti ajándékozott a magyar irodalomnak. Dsida Jenő szatmári születésű költőként nemcsak a magyar irodalom, hanem városunk kulturális örökségének is egyik legfényesebb csillaga. Büszkék lehetünk arra, hogy művészete itt gyökerezett, és innen indult a magyar költészet egyik meghatározó alakja. Ez a szobor emlékeztet minket arra, milyen fontos megbecsülnünk és továbbadnunk a múlt értékeit a jövő generációinak. Egy közösség identitását és összetartozását épp az ilyen alkotások erősítik, amelyek egyszerre állítanak emléket Dsida életművének, és egyben hidat képeznek az emberek között – akár határokon átívelően is” – hangzott el a beszédben.
Maskulik után Schönberger Jenő római katolikus püspök lépett a mikrofonhoz. Mint elmondta, a megemlékezés résztvevői nemcsak egy szobor előtt, hanem egy egész életmű előtt hajtanak ma fejet, egy csodálatos lélek előtt nyitnak szívet. „Dsida Jenő: egy fiatalon elhunyt költő, aki örök nyomot hagyott nemcsak az erdélyi irodalomban. Harmincévesen távozott, de amit hátrahagyott, az egy teljes, mélységeiben is ragyogó életmű. És ha megkérdezzük, mi volt Dsida Jenő titka, mi az, ami ennyi év után is ilyen elevenen tartja szavait, a válasz ott rejlik költészetének soraiban: a hit. Nem hivalkodó, nem tanító szándékú, hanem csendes, elmélyült, római katolikus keresztény hit. Az a fajta hit, amely nemcsak az ünnepnapokon, hanem a szenvedés napjaiban is megtartja az embert. [...] Dsida Jenő gyenge testbe zárt, erős lélek volt. Betegségeit, szorongásait, az első világháború utáni zavaros éveket nem szitokszóval vagy daccal, hanem alázattal fogadta. Hite vezette át a veszteségek és félelmek sivatagán, és mindig megtalálta az Istenhez vezető utat – akár egy elhagyott templomban, akár egy szál virágban, akár egy anyai érintésben” – fejtette ki a püspök, majd a Psalmus Hungaricus című költeményt idézte. Schönberger Jenő úgy fogalmazott, Dsida Jenő költészetének minden rezdülésében ott az Isten jelenléte, s olyan hite volt, amely először nem papírra íródik, hanem a szívbe.
„Ma nemcsak egy költőre emlékezünk. Ma egy példaképre emlékezünk. Egy szatmári fiatalemberre, aki soha nem mondott le a reményről. Aki nem vált megkeseredetté. Aki nem hárította át a felelősséget. Aki keresztényként élt – a szó legszebb, legemberségesebb értelmében” – zárta a püspök.
Schönberger Jenő után Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, a Magyar Országgyűlés volt elnöke lépett a mikrofonhoz. Beszédében Szili Katalin a hit mindenkori megtartásának fontosságát hangsúlyozta, hiszen a hit segít át minket a nehéz időkön és mindazon akadályokon, amelyeket az élet állít elénk. Kiemelte, hogy noha Dsidának mindössze harmincegy esztendőnyi földi lét adatott meg, egy egész életművet hagyott örökül – olyan fantasztikus életművet, mely a magyar irodalom legnagyobbjai közé emeli őt. „Életműve mindannyiunkat arra sarkall, hogy merítsünk abból a jóságból, hitből és reménységből, amit költészetében ránk hagyott” – fogalmazott Szili. Zárásként a miniszterelnöki főtanácsadó köszönetet mondott Szatmárnémeti vezetésének, hogy az idei évben is lehetőséget teremtett a megemlékezésre, majd azon reményének adott hangot, hogy ez nem változik a következő években sem, és a költő tisztelői évek múltán is összegyűlhetnek majd a büszt körül.
A felszólalók sorát Fehér Imola, Méhes György-debüt-díjas költő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tanára zárta, aki érzékletes betekintést nyújtott Dsida lírájába, majd megemlékezett Láng Gusztáv irodalomtörténészi tevékenységéről is, aki egyik legnagyobb hatású monográfiáját épp Dsida Jenőről írta.
A megemlékezésen, az elhangzott beszédek között a megyeszékhely magyar tannyelvű középiskoláinak diákjai, Nagy András, Csatári Erik, Szemák Viola, Bihary Fanni, Németh Nóra és Nagy Boglárka szavaltak, valamint fellépett Ungvári P. Tamás előadóművész.
Az esemény zárásaként a jelenlevők megkoszorúzták a költő mellszobrát, mely előtt a 44-es számú Dsida Jenő Cserkészcsapat állt díszőrséget.
A háromnapos rendezvény további programja ide kattintva érhető el.
