Gyakornoki staféta átadása és újkenyér ünnepe Szigetlankán

Egy év gyakornoki szolgálat után adta át a stafétabotot Veréb Nikolett gyakornoklelkész Csatári Leilának újkenyér ünnepén Szigetlankán. Egyik úgy búcsúzott, hogy el sem megy, másik úgy érkezett, hogy voltaképpen már ott volt.
 

Újkenyér ünnepére készülve, a helyi szokásoknak megfelelően, teológiai hallgatók hirdették az Igét a bűnbánati alkalmakon: Varga Tamás, Vajda Szabolcs (ők már segédlelkészekként) Veréb Nikolett, Pop Titus, Csatári Leila és Kocsis Norbert.
 

Vasárnap, új kenyér ünnepének úrvacsorás istentiszteletén Csatári Leila új gyakornok úgy hirdetett Igét Szigetlankán, hogy az utóbbi években teológusként többször is megtette már azon a helyen, tehát csak gyakornoki minőségében volt ez debütálás. A leköszönő gyakornok pedig még egy ideig gyülekezeti tagként gazdagítja a szolgálók sorát.

Csatári Leila új gyakornoklelkész a Lukács evangéliuma 14. észének 15. verse alapján prédikált: „Boldogok azok, akik Isten országának vendégei.” Mi is ezzel az érzéssel ülhetünk a templompadokban, ezzel a boldogsággal, hogy Isten országának, Istennek magának a vendégei vagyunk. Nyilván ez különböző területekre vonatkozik, különféle körökben gondolhatunk ennek a mondatnak az igazára. Érvényes ez a mostani istentiszteletre és minden másikra. Ilyenkor az Úristen az Ige asztalát is és az Úr asztalát is sajátos alkalmakkor és vendégül lát lelkünket megelégíti olyan táplálékkal, ami erősít, ami feltarisznyáz, ami kell, hogy az életben hűségesen tovább tudjunk haladni.  Másfelől pedig igaz ez a mondat akkor, amikor az élet egészére gondolunk, a világban megmutatkozik Isten országa, jelen van a Gazda és ő mindennap táplál bennünket. Mindennap elhelyezi élet utunkra az ő áldásait. Amikor ez tudatos a mi számunkra és így tudunk feltekinteni a gazdára és elvenni a javait, sáfárkodni azokkal, akkor ennek a boldogsága járhat át, hogy a mennyei Atya gyermekei és eltartottjai, jól tartottjai vagyunk a földön. Harmadszor érvényes ez a mondat, amikor a mennyeknek országára gondolunk, arra a túlsó világra, amit remélhetjük, hogy egyszer befogad bennünket a Krisztus kegyelméből és örökkévalóságig örvendezhetünk a mennynek kincseiben, boldogságában, a mennyei lakomában. Boldog az, aki Isten országának, magának Istennek vendége. Ezt a tanítást, hogy: aki felmagasztalja magát, az megaláztatik, aki pedig megalázza magát, az felmagasztaltatik, zárja az Úr ezzel. Jézus ara tanít, hogy el kell jutni abba a magaslatba is, amikor úgy tudok adni, hogy a földön nem terül vissza, emberektől nem terül vissza, csakis Istentől. Úgy, hogy boldog leszek cselekedetemben és úgy, hogy az igazak feltámadásakor érzem magamon az Istennek jóváhagyó és jótetsző tekintetét és megtapasztalhatom a mennyek országa teljességét. Ennek az országnak lehetünk boldog vendégei ezen a napon is, és jöjjünk ezeket a tanulságokat megszívlelve ehhez az asztalhoz. – mondta az igehirdető, ezzel készítve a híveket az úrvacsorára is.
 

Az igehirdetést követően Rácz Ervin lelkipásztor a Rómabeliekhez írott levél 1. részének 15. versével köszöntötte a leköszönő és a beköszönő gyakornoklelkipásztort: „szívem szerint kész vagyok az evangéliumot hirdetni nektek.”

Veréb Nikolett úrvacsorai ágendásbeszédét követően éltek a gyülekezet jelenlevő tagjai a szent jegyekkel. Isten gazdag áldása maradjon mindkét gyakornok és a gyülekezet életén.