Földrengések: ezek a legbiztonságosabb megyék Romániában

Az Országos Földfizikai Intézet (INFP) folyamatosan tudósít weboldalán az ország területén észlelt gyenge földmozgásokról és erősebb, akár a lakosság által is észlelhető földrengésekről. Szerencsére utóbbiakból kevesebb van, de minden eshetőségre felkészülendő, a kormány nemrégiben elfogadta a földrengés okozta vészhelyzetek kezeléséről szóló rendeletet, mely egy szeizmikus zónatérképet is tartalmaz.

Ahogyan arra számítani lehetett, a legveszélyesebb szeizmikus zóna (intenzív földrengés-aktivitási terület) az ország keleti felében található vrancea-i övezet, mely nem csak Románia kétharmadát érinti, de hatással lehet Moldovára és Bulgáriára is. Vrancea mellett körvonalaztak további 13 területet is, melyek szakértői számítások szerint fokozottan ki vannak téve a felszíni földmozgás jelentette veszélynek. Ezek között találjuk Szatmárt is, ahogyan az az alábbi térképen is látható.

Az elemzések szerint egyébként a földrengések által leginkább veszélyeztetett megyék Vrancea, Buzau és Prahova, őket pedig Bacau, Vaslui, Galati, Braila, Ialomita, Dambovita, Ilfov, illetve a főváros követi. Ezzel szemben, a legkevésbé aggódniuk a Hunyad, Fehér, Arad, Kolozs, Beszterce és Szilágy megyei lakosoknak kell, de a Krassó-Szörény, Gorj, Mehedinti, Dolj, Bihar, Suceava, Maros és Hargita megyék esetében is alacsony a földrengések jelentette veszély.

Szatmár megye számára nem ismeretlenek a földrengések

Ahogyan arról a Szatmár Megyei Könyvtár különleges kollekciókkal foglalkozó részlege beszámolt, a földmozgások tekintetében 1900 óta nyugodtnak számító Szatmár megyében több jelentős földrengést is feljegyeztek az idők folyamán, melyek elsősorban a két legfontosabb szeizmikus zónában, azaz Nagykároly és Halmi-Sárközújlak területén jelentkeztek. Ezekről az 1855-ben pappá szentelt Brázay János, katolikus plébános közölt értékes információkat az Emléklapok a Mező-Petri-i község és r. K. Plebánia törtenetéből a templom száz éves jubileumára című munkájában, melyet 1886-ban adtak ki Nagykárolyban, de megsüvegelendő a két muzeográfus, Neța Iercoșan és felesége, Ana tevékenysége is, akik a XX. század elejéig tárták fel a Szatmár környéki földmozgásokat. E munkákon túl értékes információk rejlenek a régi egyházi könyvekben is.

Az első ismert földrengés, melyet Szatmár megye területén is érezni lehetett, 1092 július 6-ra datálható. A XVIII. században is több földrengést jegyeztek fel, kiemelhetjük például az 1784. február 1-én, illetve az 1795. március 3-én történt földmozgást is, melynek epicentruma az Ér völgyében volt. Hasonlóan „mozgalmas” volt a XIX. század is, annak is elsősorban az 1829-1839 közötti időszaka: a lemezek mozgása ezekben az években is elsősorban az Ér folyó környékét érintette, sőt Érendréden, Nagykárolyban, Kaplonyban, Királydarócon, Érdengelegen, Érhatvanban, Irinyben, Mezőpetriben, Szilágypéren, Piskolton, Pórteleken, Szaniszlón, Szatmárnémetiben, Érszodorón és Mezőteremen is jelentős károkat okozott. Mindezeken túl érezni lehetett Szatmár megye területén több olyan földrengést is, melyeknek epicentruma a szomszédos Máramarosban vagy a Szilágy megyei Zsibón volt.

Az 1900-es századfordulóig 171 földrengést jegyeztek fel a megyénkben, de ezek között szerencsére csak 13 volt erős és 2 nagyon erős. Az egyik „nagyon erősként” jellemzett földmozgás 1829. július 1-én történt, a másik pedig öt évvel később, 1834. október 15-én. Utóbbit egyébként Szatmár megye történetének nagy földrengéseként is említhetjük, hiszen igencsak komoly károkat okozott: Érdengelegen pl. ledöntötte a görögkatolikus templom tornyát.

Legutóbb október végén észleltek földmozgást Szatmár megye területén, erről részletesebben ide kattintva elérhető cikkünkben írtunk.