A veszélyek árnyékában – Kölcseys diákok egy nehéz témájú projektben vettek részt Lengyelországban

Sokan haboznak, merjenek-e részt venni Erasmus+ projektekben. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai viszont bátran jelentkeztek egy nehéz témájú projektre, aminek célja megismertetni a fiatalsággal az emberkereskedelem veszélyeit. Nyolc napon keresztül fejleszthették tudásukat egy Lengyelországban szervezett ifjúsági Erasmus+ projekt keretein belül.

A pályázaton 13 diák vehetett részt, akiket az iskola vezetősége a 79 jelentkező közül egy igen komoly szűrési folyamat során választott ki eredményeik, benyújtott motivációs levelük, angol nyelvi készségeik és egy angol nyelven történő személyes interjú alapján.

A diákokat Csíki Renáta tanárnő és Forgács István aligazgató kísérte el Lengyelországba. Résztvevő diákok: Sacal Hanna, Dénes Máté, Barra Krisztián, Nagy Henrietta, Riedl-Kovács Zile Csenge, Nagy Alexandra, Sürger Vivien, Gádoros Kata, Loga Szilárd, Katona Dalma, Juhász Ruben, Pázmán Henrietta, Nagy Blanka.

Az Erasmus pályázattal kapcsolatban tartott sajtótájékoztatón, amelyen a résztvevő diákok és kísérőtanáraikon kívül, jelen volt még Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője, kihangsúlyozta, hogy óriási előnyt és magabiztosságot kölcsönöz a tanulók számára egy ilyen és ehhez hasonló projekteken való részvétel. Hiszen számos olyan készséget fejleszt, többek közt akár egy motivációs levél megírása, interjún valón részvétel, amely a későbbiekben, az élet számos területén, de akár a jövőbeni munkavállalás során is hasznos lehet. Már maga az a tény, hogy mernek jelentkezni pályázatokra, gátakat szabadíthat fel bennük, s ugyanakkor a kezdeményezőkészségüket is növeli.

Forgács István aligazgató azt is hozzátette, hogy a nemzetközi projekteken való részvétel, az adott téma feldolgozásán túl, további előnyöket, szemlélettágítást rejt magában. Adott esetben például megismerkedhettek a lengyel oktatási rendszerrel, kultúrával, betekintést engedett egy lengyel iskola életébe, s akár személyes kapcsolatok is kialakulhatnak.

A diákok a sajtótájékoztatón elmondták, hogy még a kiutazásuk előtt készülniük kellett, s kutatómunkát végeztek a témában, hiszen konkrét eseteket kellett bemutatniuk kintlétük során. Két konkrét esetet dolgoztak fel. Maga a projekt témája igen aktuális, hiszen az emberkereskedelem nemcsak az utcáról elrabolt személyre értendő, de példaként előkerült a fokozott veszélyt jelentő, s egyre gyakoribb hamis, azaz fake-oldalak megjelenése, amelyek külföldön kedvező munka- és tanulási lehetőséggel kecsegtetnek, amelyek során a kiutazók veszélyes körülmények között találhatják magukat. A pályázaton való részvétel során arra is kitértek, hogy hogyan tudják felismerni ezeket a helyzeteket, s mi a teendő ilyenkor.

Az alábbiakban Sürger Vivien X. F osztályos diák beszámolója következik:

1. nap:

Korán reggel, 7 órára odaérni az iskolához nehéz volt. Sokan szerettek volna még aludni akkor, vigasztalt az, hogy nem maradunk sokáig az iskolánál. Hamar útnak eredtünk, többen mély álomba szenderültek, de voltak olyanok (mint én is), akik annyira izgultak, hogy még a szemüket sem pihentették. A köd rátelepedett a fákra, ezzel sejtelmes hangulatot keltve, s ez fokozta a bennünk élő várakozás feszültségét. Érkezésünkkor Yullia fogadott minket. Meleg kisugárzásával rögtön elvarázsolt mindenkit. Miután lepakoltuk a batyuinkat, megkezdődött a bemutatkozás. Körbeülve jobban szemügyre vehettük a lengyel diákok csoportját. A bemutatkozás egy igazán memóriaigényes játékkal kezdődött: a sorra kerülőnek el kellett mondania a nevét, majd egy mozdulatot kellett bemutatnia. A következő embernek ezt utánoznia kellett, majd folytatta a saját nevével és mozdulatával. Azoknak, akik utoljára kerültek sorra, igazán nehéz dolguk volt. Ezt a tevékenységet követte egy vacsora, aztán pedig a lengyel diákokkal együtt készítettünk plakátot az elvárásainkról.

2. nap:

Ezen a napon a jogainkról tanultunk. Két kedves rendőr látogatott el hozzánk egy prezentációval, amiben bemutatták, milyen jogaink vannak. Délután – habár már sok információval láttak el – bemutathattuk az előzetesen elkészített saját prezentációnkat is az emberkereskedelem romániai jelenségeiről. Ugyanígy tett a lengyel csapat is. Megismertünk néhány valós történetet is, ami sokunkat megdöbbentettek. A két workshop között lázas tánctanítás zajlott: mi megtanítottuk vendéglátóinknak az „ördög útja” nevű táncot, ők pedig egy tradicionális lengyel tánccal mozgattak meg minket.

3. nap:

A harmadik nap egy játékkal indult bemelegítésképp, pontosabban a „princess, castle, kingdommal”, majd miután mindenki kellőképpen felébredt, megkezdődött a munka. Első feladatunkat ismét csapatban oldottuk meg. Minden csapatnak egy rövid szerepet kellett összeraknia az emberkereskedelemmel kapcsolatosan. Minden darab fantasztikusra sikerült, mindenki nagyon élvezte a szerepjátékot. A második workshop azzal kezdődött, hogy Yullia egy prezentációt mutatott be a félrevezető információk felismeréséről, a gyűlöletbeszédről és a cyberbullyng-ról. Mindebből sokat tanultunk, s így ma már könnyebben felismerjük, ha valaki hamis tényeket közöl. Online játékkal is készült számunkra a csoportvezetőnk, amivel, miközben elszórakoztunk, elmélyíthettük tudásunkat is.

4. nap:

Ezen a napon kiderült, hogy a harmadik nap első fele csak bemelegítés volt a mai naphoz képest. Pablóval, a rendezővel ismerkedhettünk meg, aki délelőtt a jelenetkészítés alaptechnikáit mutatta be, és demonstrálta egy interaktív program keretein belül. Különböző szerepeket kaptunk, és a cél egy olyan jelenet megteremtése volt, amely bemutatja a veszélyérzetet keltő viselkedésformákat különböző szituációkban. Délelőtt megírtuk a jeleneteket, majd az ebédet követően, leforgattuk az előzetesen megírt ötleteket Pablo segítségével. A napot egy kulturális esttel zártuk, amely során betekintést nyertünk a két ország hagyományaiba a csoportok által készített prezentációk Segítségével, illetve megkóstolhattunk egymás tradicionális ételeit.

5. nap:

Az ötödik nap megrázó volt mindannyiunk számára, ugyanis ellátogattunk az Auschwitz-Birkenau Múzeumba, az egykori koncentrációs táborok helyszíneire. Felidéztük a múlt szörnyűségeit, ezt követően pedig elutaztunk Krakkó városába. Az idegenvezetőnk érdekes információkkal gazdagított a város múltját illetően, majd a történelmi városrészt csodálhattuk meg.

6. nap:

A hatodik nap Katowicébe látogattunk el, ahol először is egy kreatív programban volt részünk, amelyet egy, külföldieket segítő szervezet rendezett. Különböző technikákkal díszíthettünk ki gyertyákat, és rengeteg dolgot tudhattunk meg a szervezet munkájáról. Ezek után, elmentünk várost nézni, és felfedeztük a Sziléziai Múzeumot, amelynek érdekessége az, hogy egy bányából alakították ki. Az ebéd folyamán egy tradicionális lengyel nemzeti sajttal és tőzegáfonyával ízesített húst fogyaszthattunk. Ezt követően, meglátogattuk a karácsonyi vásárt, és felfedeztük Katowice központját.

7. nap:

A reggelt egy éneklős játékkal kezdtük, majd a "princess, castle, kingdom" nevű játékot játszottunk, hogy a hangulatot megteremtsük. Ezután, a Canva programmal elkészítettünk egy útikönyvet, amely a fiatalok számára nyújt információkat a rájuk leselkedő veszélyekről, így összefoglalva mindazt, amit tanultunk. Az ebédet követően, egy művészi workshop keretein belül, rajzokkal jelenítettük meg ötleteinket az emberkereskedelem témájával kapcsolatban. A vacsora után megkezdődött a búcsúbuli, ahol lengyel barátainkkal egy utolsót szórakozhattunk.

8. nap:

Az utolsó napunk reggele a díjkiosztó ceremóniával kezdődött. Megkaptuk a Youthpass diplomáinkat, illetve néhány édességet. A Helyi Kezdeményezések Központjának (Center of Local Initiatives) igazgatója pár kedves szóval üdvözölt minket, és jókívánságokkal bátorított későbbi céljaink elérésére. Ezt követően, Yulilával, a projekt koordinátorával, összefoglalót tartottunk a projektről és az élményeinkről. A délutánt egy összefoglaló prezentáció elkészítésével és bemutatásával zártuk, utoljára visszaemlékezve a nyolc napos munkára és élményekre. Ezt követően, még volt némi időnk elköszönni, és egy utolsót táncolni a lengyel csoporttal, majd könnyekkel és ölelésekkel búcsúztattuk el őket.

A nyolc nap alatt nem vesztegettük az időt, ugyanis bő tudással és élményekkel lettünk mindnyájan gazdagabbak. Köszönjük a lehetőséget!