Fiatal Duna-nagykövetek Stuttgartban

Stuttgarti konferencián vett részt a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákja, a X. C osztályos Szilágyi Mátyás. Az alábbiakban az ő beszámolóját publikáljuk.

November 6. és 8. között lehetőségem volt elutazni Stuttgartba egy konferenciára, ahol mi, az úgynevezett Fiatal Duna-nagykövetek lehetőséget kaptunk arra, hogy megbeszéljük azt, hogy mit tudunk tenni egy jobb jövőért a Duna térségében.

Szerdán éjjel az óra csörgésére picit idegesen reagáltam, viszont hamar elenyészett ez, miután rájöttem arra, hogy hova is fogok most menni. Pattantam is be az autóba, hiszen indulnunk kellett. Budapestig Császár Béla német tanárommal, a projektért felelős kísérőmmel autóval mentünk, onnan pedig repülőgéppel folytattuk az utunkat a távoli Stuttgartba. Számomra ez volt az első olyan alkalom, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy repülőgéppel utazhassak, ezért picit izgultam a repülés elején, de hamar rájöttem, hogy itt a levegőben biztonságban érezhetem magam.

Helyi idő szerint fél 11-kor érkeztünk meg Stuttgartba. Hamar megtaláltuk a metrónkat és kb 40 perc után már be is értünk a központba. Ezután a szervezők üdvözöltek minket, és rögtön kezdődött a program.

Először egy nagyon érdekes keresztrejtvényt kellett megoldanunk, aztán pedig csoportokba szóródtunk szét. Minden csoport kapott egy feladatot, amit meg kellett oldjon, aztán pedig be is kellett mutatnunk ezt. A mi csapatunk feladata a bolygónk szennyezettségnek a helyzete és megoldási javaslatok keresése volt, amit aztán bemutattunk egy plakát segítségével. Ezután következett a második program, aminek a keretében először úgynevezett körkörös szelfiket, aztán egy teljes filmet is csináltunk. Amikor végeztünk mindennel, már sötét volt kint, metróba szálltunk és a szállás felé vettük az irányt. A szálláshoz érve elfoglaltuk a szobáinkat, azután pedig gyorsan lementünk vacsorázni, hiszen a mai napon volt még egy program tervezve számunkra. Elmentünk az Európa Központba (Europa Zentrum), ahol a bevándorlásról egy filmet vetítettek le nekünk. Fél 11 volt már, amikor visszaértünk a szállásra.

Másnap reggel korán keltünk, hiszen egy nagyon hosszú, de érdekes nap előtt álltunk. Reggeli után indultunk a Kultúrminisztériumba. A demokráciával kapcsolatos sok információra jöttünk rá, hogy  miért is fontos ez, aztán pedig csoportmunkában kulcsszavak segítségével bemutattuk és megindokoltuk azt, hogy miért választottuk ezeket a szavakat. Ebéd után következett a városnézés, amit egy app segítségével bonyolítottunk le, ami elvezetett minket különböző látványosságokhoz.
 

Eljutottunk az állomáshoz, ami még jelenleg építés alatt van, a városi könyvtárhoz, ami nekem nagyon tetszett, hiszen én nagyon szeretek olvasni, ezért számomra ez a hely fantasztikus volt.

Ezután megnéztük a helyi operaházat, a Régi- és az Új kastélyt, végül pedig a helyi parlamentet, egy nagyon érdekes vásárcsarnokot, majd legutoljára a városháza marad, ahova bementünk és kipróbáltunk egy nagyon érdekes liftet. A lift érdekességét az adta, hogy soha nem állt meg, azaz folyamatosan mozgásban volt.

A városnézés után visszamentünk a Minisztériumba, ahol kezdődött a következő program, ami a vitázásról szólt. Elmondták azt, hogyan zajlik le egy vita, hogyan kell felépíteni a beszédünket, és mik a szabályok egy ilyen esemény során. Ezután egyénileg témát kellett választanunk, amiről az elhangzott információk alapján mellette vagy ellenne kellett érvelnünk. Az én témám a sportcsapatok megbüntetése volt, abban az esetben, ha a szurkolók nem megfelelő módon viselkednek. Vacsora után egy önkéntes beszámolt arról, hogyan zajlanak le a konferenciák az Európai Unió keretében és melyek a fő feladatok.

Miután ennek vége lett, végre szabadok voltunk, ezért úgy határoztunk, hogy elmegyünk a helyi tévétoronyhoz. Megcsodáltuk ezt a csodás épületet, sajnos azonban megtudtuk, hogy nem lehetséges a toronyba felmenni az időjárás miatt (köd volt és esett az eső). Csüggedten visszafordultunk, és visszamentünk a központba, ahol még egy kicsit beszélgettünk magyarországi, szlovákiai, szerbiai, németországi, horvátországi, ukrajnai és moldvai barátainkkal, majd visszamentünk a szállásra.

Másnap reggel korán keltünk s elindultunk a Baden-Württemberg-i parlamentbe. Bemutatták először a parlament történelmét, majd megmutatták nekünk a különböző irodákat, végül beléptünk a nagy gyűlésterembe. Itt elmagyarázták azt, hogyan választják meg a helyi tartománynak a miniszterelnökét, amit aztán el is játszottunk, amit nagyon érdekesnek és vagánynak tartottam.

A parlament meglátogatása után visszamentünk ebédelni és eközben elbúcsúztunk egymástól, hiszen lassan elérkezett ennek a csodás rendezvénynek a vége. Mivel a repülőgépünk későn indult,  ezért némettanárommal sétáltunk egyet a városközpontban, mégegyszer megcsodáltuk a város szépségeit és néhány templomot is meglátogattunk.

Rájöttem, német tanárom mennyire jól ismeri ezt a várost is, hiszen sok mindenre felhívta a figyelmemet.

Már majdnem félhomály volt, amikor a repülőtérre érkeztünk. Nyolckor már Budapesten voltunk, aztán pedig beültünk az autóba és hazautaztunk.

Számomra ez a rendezvény nagyon érdekes és hasznos volt, hiszen rengeteg új dolgot tudhattam meg Európáról, a vitákról, a demokráciáról, és arról is, hogy mik a mai világ legnagyobb problémái, és mit is kell tenni ellenük ahhoz, hogy megoldódjanak.

Köszönettel tartozom Császár Béla tanár úrnak, hogy elkísért és javasolt a projektre, majd mindent bevetett, hogy elfogadják jelentkezésemet.