„Fénydobozokban” Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelme

Kiállítást és múzeumtúrát szervez a Szatmár Megyei Múzeum és a Kulturális Turisztikai Iroda.

Az Iparos Otthon fogadta be azt a lightbox-kiállítást, amit a Petőfi ünnepi év alkalmából a múzeum kínál híres költőnk művészete és élete csodálóinak. A kiállítás kísérőeseménye az a múzeumpedagógiai foglalkozás, amelyre III-X osztályokat várnak a szervezők, előzetesen egyeztetve a 0723617126 telefonszámon. Az egyéni látogatók február 21-től vehetik szemügyre az Iparos Otthon emeleti haljában a kiállítást, minden hétköznap 9-16, és szombaton 10-14 óra között. 

Egy romantikus szerelem története elevenedik meg a ledes fénydobozok vásznain. A kétnyelvű rövid összefoglalókban fényképek társaságában villannak fel azok az események, amelyek itt Szatmár megyében történtek pontosan egy év leforgása alatt a költővel és szerelmével, Júliával.

A nagykárolyi akkor még Szarvas vendéglő (a jelenlegi polgármesteri hivatal) ablakából Petőfi Sándor által megpillantott Júlia 1846-ban még csak 17 éves volt. Az esti megyebálon szikraként lobbant fel Petőfi szerelme Júlia iránt. Nem sok eséllyel indult a lány kegyeiért és másnap a kezéért, ugyanis a szigorú apa, a Károlyi birtokok jószágigazgatója a társadalmi és rangbéli különbségeket figyelembe véve, hallani sem akart a frigyről. Ekkor Petőfi „társadalmi tekintély és összeköttetés nélküli, szeleburdi fiatalember volt” ( Berenczei Kováts Jozefa elmesélése szerint).

Sokfordulatos szerelmi történet az övék, apai tiltás, félreértések, barátok, barátnők közbenjárása, egy „majdnem- frigy” másvalakivel, véletlenek, titkos üzenetek, melyeknek emlékét sok szerelmes vers őrzi. 



Az utókor emlékezete már a forradalmi szabadságharc tragikus eseményeinek fényében látja ennek a kalandos és romantikus szerelemnek az emlékét. Júlia 18 éves volt, amikor 1846-ban az apai hozományból kitagadva, az erdődi várkápolnában szerelmes „igen”-t rebegett nemzeti költőnknek, aki mint tudjuk 1849-ben, 26 évesen örökre eltűnt a segesvári csatában, beteljesítve saját váteszi verssorait: „Szabadságért feláldozom Szerelmemet.” 

Júlia 21 évesen már özvegy lett, második, túl korán jött házasságában boldogtalan, sorsüldözött asszony volt. Abban az időben és korban az elkallódástól és lecsúszástól védte meg őt és kisfiúkat, Petőfi Zoltánt e frigy -hiszen vagyont apjától nem kapott. 39 évesen halálos betegségben hunyt el. 

Az irodalomtudomány, a társadalmi változások csak most kezdték el értékelni Júlia irodalmi munkásságát, fordításait, leveleit, vallomásait és Naplóját, amelyek segítették őt szenvedéssel teli életében.

Büszkeséggel emlegetjük és soroljuk a szatmári helyeket, házakat, ahol megfordultak, emléktáblákkal jelöljük a lábuk nyomát, példaképeink ők. Munkásságuk, helytállásuk, küzdelmük fontosak számunkra. 

E meseszép kiállítással szeretnénk emléküknek adózni, gyermekeinket beavatni letűnt korok ragyogó világába!

Márk-Nagy Ágota, múzeumpedagógus
Szatmár Megyei Múzeum