Fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a szatmári tömegközlekedési vállalat

Pénteken fennállásának 20. évfordulóját ünnepelte a Transurban Rt., Szatmárnémeti tömegközlekedési vállalata.

„Az elmúlt hat évben a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal befektetett a járműpark korszerűsítésébe, 45 új autóbuszt vásárolt, fejlesztette az intelligens közösségi közlekedési rendszert, és ingyenes utazást biztosít a diákoknak és nyugdíjasoknak. Gratulálunk a vállalat minden alkalmazottjának, akik az elmúlt 20 évben hozzájárultak ahhoz, hogy hatékony és minőségi tömegközlekedést biztosítsunk Szatmárnémetiben” – írta tájékoztatásában a városháza.

A szatmárnémeti közösségi közlekedés története azonban jóval korábbra nyúlik vissza: 1900-ban kezdődött, amikor egy keskeny nyomtávú vasútvonal épült, amelyet a városon belül később villamosvonallá alakítottak.

Az elektromos villamost 1900. november 8-án avatták fel. A jármű a CFR-vasútállomásról indult, végighaladt a Griviței utcán, a Traian sugárúton, a Mihai Viteazu, majd a Horea utcán, megkerülte a főteret - a régi városháza előtt, amelyet 1902-ben lebontottak -, majd folytatta útját a Cuza Vodă és a Mircea cel Bătrân utcákon, áthaladt a régi Szamos-hídon, végigment a Cloșca sugárúton és a Gara Ferăstrău utcán, ahol abban az időben egy gőzhajtású fűrészüzem működött. A keskeny nyomtávú vasút egészen Erdődig húzódott, és a Szamos-hídnál a villamossal egy időben egy gőzmozdony vontatta személyszállító vonat is közlekedett.

A villamosokat a budapesti Ganz gyár szállította: két nagy, négytengelyes, négy motorral szerelt, valamint három kisebb, kéttengelyes, kétmotoros jármű alkotta a flottát. Az elektromos áramot a gőzturbinás dinamókkal működő villanytelep biztosította, amely a Szamos jobb partján helyezkedett el, a régi híd közelében.

1906. december 31-én a MÁV, amely addigra átvette a vonal üzemeltetését, úgy döntött, nem tartja fenn tovább az erőművet, így a villamosforgalmat felfüggesztették. Ettől kezdve már csak a gőzvontatású személyvonat közlekedett. 1920-ban a keskeny nyomtávú vasutat kivonták a belvárosból, a Traian sugárútról a Vasile Lucaciu utcára irányították át. Az 1920-as és 1930-as években a közösségi közlekedést a gőzvontatású vonat mellett konflisok, azaz fogatolt bérkocsik biztosították. 1932-ben megjelentek az első magántaxik is a városban.

1957-ben megalakult a 2. számú Községi Vállalat, amely akkor még mindössze egyetlen MAO TSE DUN típusú autóbusszal rendelkezett. Az autóbusz, amelynek rendszáma 50225 volt, a CFR állomás és a városközpont között közlekedett, sofőrje Palincaş Gheorghe volt.

A vállalat székhelye a régi villanytelep területén, garázsa pedig a Corvinilor utcában működött. 1960-ban a város két öreg MAO TSE DUN autóbuszt kapott, ugyanebben az évben indult el a hivatalos taxiszolgáltatás is, egyetlen WARSAVA típusú személyautóval, rendszáma 375.

1962-ben három TV2 típusú autóbusz került a flottába. Amikor Szatmár megyeszékhelyi rangot kapott, a vállalat neve Szatmári Községi Vállalat maradt, a közlekedési részleg pedig már külső állomásokat is működtetett Nagykárolyban, Avasfelsőfaluban és Tasnádon.

1973-ban új központot avattak a Gara Ferăstrău utca 9. szám alatt, amely egy adminisztratív épületet és egy 200 autóbusz befogadására alkalmas karbantartóbázist is magában foglalt. A vállalat 1979-ben érte el legnagyobb kapacitását: ekkor összesen 117 autóbusz tartozott az állományába, ebből 85 Szatmárnémetiben, 10 Avasfelsőfaluban, 6 Nagykárolyban és 5 Tasnádon közlekedett. A szatmárnémeti járműpark 32 városi és elővárosi útvonalat szolgált ki, miközben a taxipark is 40 autóra bővült.

1980-ban a helyi közlekedés kivált a Községi Vállalatból. 1990-ben megalakult a Transurban Önálló Ügyvitelű Vállalat, megszüntették a külső telephelyeket, valamint a teherszállítási és taxiszolgáltatásokat. Végül 2006. január 1-jén hivatalosan is új fejezet kezdődött Szatmárnémeti közösségi közlekedésének történetében: megalakult a mai formájában működő TRANSURBAN Rt. - derül ki a cég rövid történetéből.