Felmentették a sofőrt, aki halálra gázolt egy tízéves kislányt

A Nagykárolyi Bíróság néhány nappal ezelőtt ítéletet hirdetett egy 2018 szeptemberében történt halálos közlekedési baleset ügyében, amelyben egy tízéves kislány életét vesztette. A tragédia a DN19-es országúton, egy belterületi szakaszon történt: a gyermek futva, a kijelölt gyalogátkelőtől távol próbált átkelni az úton, és egy érkező autó elütötte. A sofőrt gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták, az eljárás pedig több mint hét évig tartott.

A vádirat szerint a Bihar megyei férfi 67 km/órás sebességgel haladt, holott a megengedett sebesség 50 km/óra volt az adott útszakaszon. Az ügyészség álláspontja szerint e gyorshajtás hozzájárult a balesethez, a vádlott ezzel szemben azzal védekezett, hogy a kislány hirtelen, egy árnyékos területről futott az úttestre, és nem volt esélye reagálni. A bíróság a helyszíni jegyzőkönyveket, a fedélzeti kamerafelvételt, a tanúvallomásokat és a szakértői jelentéseket is megvizsgálta, mielőtt meghozta döntését.

A fedélzeti kamera felvétele szerint a kislány jobbról, futva lépett az útra, közvetlenül az autó elé, és az ütközés pillanatok alatt bekövetkezett. A közlekedési szakértők számításai alapján a veszélyhelyzet csak akkor vált felismerhetővé, amikor a gyermek már szinte az úttesten volt, körülbelül egy méterre az út szélétől. A BMW ekkor nagyjából 23 méterre volt tőle, vagyis ennyi választotta el a becsapódás helyétől. Ez a távolság pedig nem volt elegendő ahhoz, hogy a sofőr meg tudjon állni, még akkor sem, ha azonnal fékez. Egy 67 km/órás sebességgel haladó autó teljes megállásához legalább 42 méter szükséges, tehát a baleset fizikailag elkerülhetetlen volt. A szakértők szerint elméletileg, ha a sofőr pontosan 50 km/órával ment volna, és abban a pillanatban fékez, amikor a gyermeket megpillantotta, talán sikerülhetett volna elkerülni az ütközést. A bíróság viszont hangsúlyozta, hogy ez csak számítógépes modell alapján készült becslés: a valóságban a fényviszonyok, az árnyékos útszél és az emberi reakcióidő miatt ilyen gyors reagálás nem várható el senkitől.

A vádlott vallomása szerint az ütközés pillanatáig nem látta a kislányt. Elmondása alapján csupán egy pillanatra észlelte, hogy valami megmozdul az út szélén, azonnal fékezett, de a becsapódást már nem tudta elkerülni. Hozzátette, hogy a nap épp szemből sütött, a jobb oldali útpadka pedig fák árnyékában volt, ami tovább rontotta a láthatóságot. A férfi utasa is megerősítette, hogy az autó nem haladt nagy sebességgel, és a gyermek hirtelen, futva lépett az úttestre.

A helyszíni vizsgálat emellett megállapította, hogy az út egyenes, száraz és jól belátható volt, a gyalogos azonban nem a kijelölt gyalogátkelőt használta, holott az a közelben volt.

A bíróság szerint a tragédia közvetlen oka a gyermek szabálytalan és hirtelen úttestre lépése volt. Bár a vádlott túllépte a sebességhatárt, az ügyben eljáró bíró úgy ítélte meg, hogy ez a körülmény önmagában nem elegendő a bűncselekmény megállapításához, mivel a baleset még szabályos sebességnél sem lett volna elkerülhető. A bíró arra a következtetésre jutott, hogy a sofőr cselekedetében nem volt meg a büntetőjogi értelemben vett gondatlanság, ezért a férfit felmentették a gondatlanságból elkövetett emberölés vádja alól.

A polgári jogi felelősség kérdésében azonban más döntés született. A sebességtúllépés szabályszegésnek minősül, ezért a sofőr felelősségének egy részét a bíróság megállapította. Az ítélet szerint a balesetért 60 százalékban a gyermeket, 40 százalékban a sofőrt terheli felelősség. A vádlott biztosítóját ennek megfelelően 80 ezer euró kártérítés megfizetésére kötelezték: a kislány szülei és két testvére fejenként 20–20 ezer eurót kapnak. A biztosítónak ezen felül meg kell térítenie a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház 1.988,75 lejes kezelési költségét is, kamatokkal együtt. 

Az ítélet indoklása szerint a kártérítés célja nem a büntetés, hanem a hozzátartozók erkölcsi veszteségének méltányos ellentételezése. A bíróság szerint a megítélt összeg „észszerű egyensúlyt teremt a család szenvedése és a biztosító terhei között”. A perköltségek az állam terhére maradnak, mivel a vádlottat a büntetőügyben felmentették.