Felemelő karácsonyi koncert a Szentlélek templomban - Képgaléria

Az előző évekhez hasonlóan, a szatmárnémeti Szentlélek-plébánia közössége idén is egy rendkívüli koncerttel ajándékozta meg karácsony első napján az érdeklődőket.

Sokéves hagyomány, hogy a Szentlélek-plébána karácsonykor koncerttel ajándékozza meg a közösségét, s nemcsak a plébániához tartozókat, hanem minden szatmárinak szólt az ünnepi műsor. A „Karácsony valódi üzenete“ címet viselő koncertre december 25-én délután került sor a szatmárnémeti római katolikus Szentlélek-plébánián, ami zsúfolásig megtelt idén is, hiszen már híre van az eseménynek, s sokan várnak rá.

Pfeifer Tibor, a koncert főrendezője így írt az ünnepi műsor előkészületeiről:

„Nagy szeretettel és szorgalommal készülünk együtt a „kis csapatunkkal” (ami idén százegy főből áll) az idei karácsonyi előadásunkra. Lehet, hogy a kedves olvasóinkban, majdani nézőinkben fel sem merül milyen gigászi munka, szervezés, szeretetből történő anyagi hozzájárulás folyik a háttérben.

Hónapokon átívelő, minden vasárnapot érintő kóruspróbák. Mindezek mellett külön próbák vannak a zenész csapattal, és akkor még mindig nem tértem ki a szervezői és alkotói munkára. A szervezés és a koncepció kialakítása már az év elején elkezdődik, többnyire januárban, hiszen ebben az időszakban még bennünk van és a levegőben is még élénken lehet érezni a nemrég megélt, meghitt, karácsonyi hangulatot.

A mozgatórugóját mindezeknek, sok-sok impulzus alkotja, ha visszagondolok az elmúlt bő évtizedre, tizenöt évre. Volt bennünk bizonyítási vágy, a kihívás izgalma, a siker örömének megélése, a tenni akarás, a megszűnni és lankadni nem hajlandó energia, a barátság és az együttlét öröme, talán a szórakozás igénye és bizonnyal még kihagytam még jó pár dolgot.

Bár oly sok minden fontos és elengedhetetlen az iménti felsorolásból az előre haladáshoz, de mára már a közösségen belül nyílt titokká vált hogy a jó Isten a fő mozgatórugója az általam megálmodott, megszervezett, de ami ennél sokkal fontosabb, az együtt megvalósított karácsonyi előadásainknak.

Általa és Ővele legfőbb cél a közösségépítés, illetve az éppen aktuális témát érintő, boncolgató üzenetek, leghitelesebb, legőszintébb tolmácsolása a kedves nézők, és nem utolsó sorban az elvadult a világ felé.

(...) Az egyik meghatározó kórustag, egy hölgy, azzal a visszajelzéssel illette ezt a közös munkát, idézem: „Semminek, de tényleg semminek nincsen olyan összetartó ereje a programok közül plébániánkon, mint a karácsonyi előadásainkra való készületünknek. És nem is az előadás a legfontosabb, hanem az odáig elvezető, közös út.” (...)

Természetesen, mint az élet bármilyen területén oly gyakran lenni szokott, nem mindig minden taps és rivaldafény. Sok gondra, megoldandó problémára, meg elégedetlenségre kell számítania mindannak, aki egy ilyen terjedelmű, több mint száz tagot, gyermeket, édesanyát, édesapát, kamaszt és fiatalt magába ölelő csoporttal, közösséggel próbál meg együtt dolgozni, egy irányba haladni.

Nem mindig volt ez így, de Istennek hála, csoportunk kinőtte immár magát és mára több nagyszerű más vallású tagunk van, akár református, akár ortodox testvérünk; de vannak görög katolikusok is, illetve más szatmári római katolikus közösségekből is. Ők jelenlétükkel színesítik, gazdagítják közösségünket és segítségünkre vannak, hogy minél többen, együtt tudjuk megélni karácsony, a kis Jézus születésének örömét.

Igen, van amikor nehéz. Azt hiszem még eddig minden évben volt olyan pillanat, amikor a csapat néha kicsit megfáradt, ellankadt, a lelkesedés is egy picit olykor vissza esik, hiszen a a kóruspróbák nehézsége mellett mindenki hordozza munkahelyi feladatok mellett az otthoni munka felelősségét is.

Ilyenkor rendezőnek, nagyon de nagyon hálátlan feladat jut osztályrészül, hogy ebből az állapotból kimozdítsa a teljes csapatot, de talán nem ez a legnehezebb, inkább ez a legfájdalmasabb része a készülődéseinknek és mára már azt is bizonnyal tudom, Isten nélkül lehetetlen!

Hála Neki, hála a Szentlélek szüntelen jelenlétének a szívünkben, eddig még mindig túl tudtuk magunkat tenni az ilyen nehezebb, embert és türelmet próbáló periódusokon is. Mégis miért csináljuk, kérdezhetnék?

Az idei első próbánkon, szeptember harmadikán történt. Mindenkitől megkérdeztem külön-külön, milyen szándékkal társult és mi vezérelte őt ide hozzánk, éppen ebbe a csapatba?

Azt az élményt amit ott közösen átélhettünk, a sok érzést nehéz lenne megfogalmazni, papírra vetni… Meg sem próbálom, mert úgysem sikerülne: hangosan kimondtuk, nyíltan felvállaltuk mindenki előtt, ki miért is van ott.

Mégis, talán egy dolgot kiragadnék. Az egyik édesapa azt mondta, szó szerint: „Én azért jöttem, hogy jobb legyek.” Ilyen és ehhez hasonló gyönyörű gondolatok kerültek akkor megosztásra,. Ez az elkötelezettség karácsonykor reményeim szerint mindenkinek a cél elérését, a beteljesedést hozza majd el.

Ha személy szerint én kell megfogalmaznom miért is csinálom - akkor talán ha nagyon őszinte akarok lenni - azt kell mondanom, hogy már volt olyan nap, periódus, amikor talán még hangosan ki is jelentettem: többet nem csinálom.

Viszont ugyanakkor ott bent, valami, amit gondviselésnek neveznék, mások talán azt mondanák, hogy a lélek mélyén meghúzódó szeretet (szeretném ezt hinni) - amit a gonosz sokszor ostoroz, le, oda a mélybe, hogy ne látsszon - szóval ezek az érzések mondatják ki velem újra és újra, nyomatékosítják és éreztetik,hogy tenned kell, ezt rád bíztam... Még akkor is, ha néha az akaratom ellenáll, az összeszűkült idő, az évek számának sorakozása ellene szól.

És ilyenkor gyenge vagyok nemet mondani, de szívem mélyén nem is nagyon szeretnék, csak engedem, hogy a jó Isten vezérelje a tollat, sugallja az ihletet, világosítsa az elmét, hogy végül a karácsonyi műsor az nem a mi, hanem az Ő műve legyen, amit mi, egész egyszerűen, szerény, kicsiny, apró ámbár őszinte szeretetünkkel tűzdelünk meg és ékesítünk évről évre.“

Alig múlt el az idei koncert, már elkezdődött a 2024-es szervezése, ami jubileumi lesz, hiszen a templom szentelésének 30. évfordulója lesz november 20-án.

Fotó: Szentlélek-plébánia közösségi oldala