Félelmek és tévhitek miatt marad sereghajtó Románia a szervadományozásban

Románia az utolsók között van Európában a szervadományozás terén, miközben több mint négyezer beteg vár életmentő transzplantációra - mondta a PressOne-nak adott interjújában Guenadiy Vatachki, az Országos Transzplantációs Ügynökség (ANT) vezetője.

2023-ban még 82 donort sikerült azonosítani, 2024-ben azonban már csak 69-et. Az elutasítás aránya folyamatosan nő: tíz év alatt 20 százalékról több mint 30-ra. Vatachki szerint ez részben azért van, mert Romániában hiányzik a „donorkultúra”, vagyis kevés szó esik a szervadományozásról mind az orvosképzésben, mind a társadalomban. A döntést többnyire a gyászoló családnak kell meghoznia, akik sokszor nem kaptak előzetesen információt, és a szerettük elvesztése miatt érzett fájdalom terhe alatt nehezen tudnak igent mondani.

Jelentős akadály a vallási félelem is. Bár a Román Ortodox Egyház hivatalosan támogatja a szervadományozást, sok pap mást mond híveinek. „Nem ritka, hogy a pap azt állítja: aki szerveket adományoz, nem jut a mennyországba” - magyarázta Vatachki.

Emellett a tévhitek is tovább rontják a helyzetet. Egyesek attól tartanak, hogy ha valaki beleegyezik a donációba, „fekete mentők” vadásznak majd rá, vagy hogy a donorokat nem látják el rendesen, mert „úgyis kell a szervük”. A szakember szerint mindez teljesen alaptalan, hiszen a folyamat csak akkor indul el, ha az agyhalált hivatalosan megállapították. Addig a beteg minden szükséges kezelést megkap.

Egyetlen donor akár nyolc ember életét is megmentheti, a szövetek pedig további betegek életminőségét javíthatják - emlékeztet az ügynökség vezetője, hozzátéve, hogy a transzplantáción átesett személyek közel annyi ideig élhetnek, mint egészséges embertársaik, míg műtét nélkül sokszor évtizedekkel rövidebb lesz az életük.

Guenadiy Vatachki hozzátette, hogy sok nyugat-európai országban automatikusan mindenki donornak számít, hacsak életében nem rendelkezett erről másképp („opt-out” rendszer). Vatachki szerint Románia erre még nem áll készen, mert sokan tiltakozva fogadnák a dolgot. Ehelyett azt javasolja, hogy az állam rendszeresen kérdezze meg az embereket, például ügyintézéskor, akarnak-e donorok lenni, így a döntést mindenki saját maga hozhatná meg, nem pedig a családot nyomná e teher egy tragédia közepén.

„A transzplantációra váró betegek nem tűnnek el. Ez a szükséglet velünk marad. Ha nem beszélünk róla időben, a családok nemet fognak mondani, és egyre kevesebb életet tudunk megmenteni” - figyelmeztetett az ügynökség vezetője.