Felejthetetlen kalandok az Edu Well Net Egyesület által szervezett nagytarnai táborban - Képgaléria

Kaland, tudás, barátság, kézművesség, zene, felfedezés — talán ezekkel a szavakkal lehetne leginkább összefoglalni az Edu Well Net Egyesület által július közepén szervezett nagytarnai tábort.

A hétfői indulás is izgalmakkal teli volt, hiszen ismerős és ismeretlen gyerekek együtt indultak busszal az ottalvós táborba, kísérőikkel együtt. A felnőtt kísérők — Jeromos Andrea, Halász Zita, Márka Réka, Szabó János Szilárd, Szabó Beáta — a tábor szervezésétől a végéig azon igyekeztek, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodjanak a kicsik.

Mindenki izgult és kíváncsi volt, hogy mit is tartogat majd az egy hetes nagytarnai együttlét. A Természet és Szeretet Otthona elnevezésű táborhelyet a megérkezést követően birtokba vette a lelkes társaság, majd az ismerkedős játékokat követően közösen bejárták a telket. Központi helyet kapott a telek végén levő tó és a kis „félsziget”, ahol előszeretettel tanyáztak a táborlakók.

Első napon előkerültek a pecabotok is, és igazán nagy élményt jelentett amikor egy „aranyhal” horogra akadt. A kívánságok megfogalmazása után a halak visszatérhettek élőkörnyezetükbe — mi azóta is várjuk, hogy teljesüljenek kívánságaink — a békák, vízipókok, szitakötők, stb. közé. Az Emlékezés Sétányára kihelyezett könyvek is kézbe kerültek, a nagyobb gyerekek olvastak is belőle.

A szervezők minden nap egy kvízjátékra hívták a gyerkőcöket, akik Romániáról (Nagytarna községről), Japánról, Olaszországról, Amerikai Egyesült Államokról, Magyarországról tanulhattak érdekes dolgokat. De nemcsak tanultak egy-egy országról, hanem a jellegzetes ételeket is megkóstolhatták, például kukoricalisztes, szilvalekváros süteményt, szushit, pizzát, hot dogot, sült pillecukrot. A meleg ellenére is érdeklődően figyelték a bemutatókat és utólag is emlékeztek egy-egy érdekességre.

Első este a tábortűz köré gyűlve beszélgettünk arról, szerintük milyen lesz az együtt töltött idő. Sok gyerek első táborozó volt, de nem okozott ez a tény sem különösebb problémát.

Hétfőn este, akárcsak a többi napon az „X faktor” jelentette a fénypontot. A zsűri figyelemmel követte a produkciókat, az előadásmódot is, de a legjobb kijelölése nem okozott különösebb gondot. A nevezők változatos dalokkal, táncokkal álltak elő, és szívüket-lelküket beleadva próbáltak szórakoztató előadást bemutatni.

Második nap a reggeli elfogyasztása után elindultak felfedezni Nagytarna látványosságait, így jutottak el a Smaragd tóhoz. Időnként a nagy meleggel küzdve értek el a célhoz, a látvány azonban kárpótolt mindenkit, hiszen a tó színe mélyzöld volt. A gyerekek egy része kissé csalódott volt, hisz azt remélték, hogy igazi smaragd áll ki a vízből, és beúszhatnak érte. A 7,59 kilométeres gyaloglást jól megérdemelt pihenő követte, majd fonalgrafikával mindenki elkészíthette személyre szabott alkotását. Igazi remekművek születtek. A vízi csata is elmaradhatatlan elem volt a táborban, melyet a gyerekek leleményes ötletekkel varázsoltak még felejthetetlenebbé.

A tábor felénél kincskeresés, pakk-pakk játék került elő a gyerekek tarsolyából, de a reggeli zumba-edzés is igazi kihívásnak bizonyult. A kreatív énjük előbújt, és érdeklődéssel vettek részt a kézműves tevékenységekben: hetes fonással táborkarkötőt alkottak, illetve névre szabott mandala könyvjelzőket színeztek.

Meglepő módon kicsitől nagyig azon iparkodtak, hogy mindenki elkészüljön a saját kis alkotásával, még ha nem is mindig volt kedve hozzá.

Utolsó előtti napon aztán magasra lett a léc téve, hiszen a 100 éves hársfákig gyalogoltak, majd együtt imádkoztak az 1870-ben épült Szent Anna Kápolnában.

A közelben levő borkút vizét is megkóstolták és elfogyasztották a jól megérdemelt uzsonnát. A pihenő után visszaindultak a táborhelyre, de nem hagyhatták ki a kis patakban zajló hűsölést. Nemcsak pihenésre és lehűlésre volt ideális a helyszín, hanem egy gólyát egész közelről vehettek szemügyre, és a színes szitakötők tánca is káprázatos volt.

A visszaút a meleg miatt nehézkes volt, de a buszmegállóban való pihenés során menyasszonyi menetet láthattak, melynek érdekessége, hogy autentikus avasi népviseletet viselt az ifjú pár.

A csütörtöki kirándulás során közel 13 kilométert gyalogoltunk, így igazán megérdemelt volt a pihenés, a hűsölés. Délután pólókat batikoltak (rózsaszín és zöld színűeket), aztán a nap táborzáró nagy tábortűzzel, pillecukor-sütéssel és megabulival zárult.

Az utolsó tábori este nem hozott álmot a gyerekek szemére, ezért csillagokat lestek, látták a Tejutat szabad szemmel, és több csillagképet is felismertek. A hosszú, élménydús nap után az elalvás már könnyen ment.

Az utolsó reggel közös játszással kezdődött, majd a csomagolással, a tábor kiértékelővel folytatódott. Minden gyerek, és felnőtt kísérő személyre szóló oklevelet kapott emlékeztetőül, melyet a névre szóló pólókkal együtt megőrizhetnek.

Arra a kérdésre, hogy milyen volt a tábor? Talán az a legjobb válasz, amit egy táborlakó fogalmazott meg: „Több táborban voltam már, de eddig ebben éreztem legjobban magam. És ez igaz, azért mondom”. A hazautat ismét busszal tették meg a gyerekek.

A táborban új barátságok kötődtek, valódi élményekkel lettek gazdagabbak a gyerekek, de talán a legfontosabb, hogy kütyük nélkül önfeledten tudtak együtt játszani, örülni a nyárnak, az együtt eltöltött idő minden pillanatának.