Falvak mécsesei – Tizenkettedik alkalommal adták át az elismerést

A Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont immár tizenkettedik alkalommal szervezte meg pénteken a Falvak mécsesei díjátadót, melyen évről évre a vidéki településeken kiemelkedő kulturális tevékenységet folytató, vagy a népi hagyományok megőrzésében és életben tartásában elismerésre méltó tevékenységet kifejtő személyeket jutalmazzák.

Az idei rendezvényre a szatmári Poesis multikulturális központban került sor. „2011-ben, azaz tizenegy évvel ezelőtt került sor az első Falvak mécsesei díjátadóra, s íme, ma már a tizenkettedik kiadásnál járunk. Ez is egyértelműen azt bizonyítja, hogy egy olyan értékes projektről van szó, mely megyénk kulturális potenciálját hivatott katalizálni” – mondta el beszédében a forrásközpont vezetője, Robert Laszlo, hozzátéve, hogy az elmúlt 12 évben közel 150-en vehették már át az elismerést.

„Köszönöm, hogy a megye minden szegletéből vannak, akik továbbviszik a hagyományos, helyi értékeket. Jó példa ez a mai fiatalok számára, akiknek tovább lehet adni, a helyi értékek iránti szeretetet. Bízom benne, hogy 100 év múlva is lesznek még a hagyományos kultúra iránt elhivatott emberek, így majd a helyi kulturális sokszínűséget” – köszöntötte az ünnepelteket Pataki Csaba, a megyei tanács elnöke is.

A korábbi évek hagyományához hűen idén is tíz személy vehette át a díjat.

Boros Gerzon – Szatmárudvari. 1957. augusztus 18-án született Kak faluban. Az 1970-es árvíz után Szatmárudvariba költözött, de mind a mai napig Kak szülöttének tartja magát, hiszen gyermekkori emlékei továbbra is e településhez kötik. Ennek ellenére az egész község kiemelt helyet foglal el szívében: az iskolát Kakszentmártonban járta ki, édesapja Berenden született, a tőle örökölt földet pedig abban a reményben gondozza, hogy majd az ő leszármazottai is hasonlóképp cselekednek. Mindig is érdekelték a helyi hagyományok és népszokások. 15 évvel ezelőtt kezdett el régi, a korábbi nemzedékek által használt tárgyakat gyűjteni, mára ezekből pedig egy egyedi kollekciót hozott létre.

Id. Kovács Ferenc – Szatmárhegy. 1947. augusztus 29-én született a Máramaros és Szilágy megye határán található Sülelmed városában.1965-ben jelentkezett a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. Gyakorlatának első évét Nagyváradon töltötte, majd a második évben átkerült Szatmárnémetibe. Lelkésszé szentelését követően, 1972-től a hiripi református gyülekezet élére került. Itt alapított családot, felesége Elchlinger Ida, akivel három gyermeket neveltek fel. Hiripen 1972 és 1980 között szolgált, majd 1980-tól kezdve Szatmárhegy lelkipásztora. 2007-ig Erdődön is ő látta el a lelkipásztori feladatokat. Munkája nem korlátozódott azonban a parókiák igazgatására és a templomi szolgálatra, igazi keresztény vezető lévén, jelentős tevékenységet fejtett ki mind egyházi, mind társadalmi, kulturális és oktatási szinten. 2012-es nyugdíjba vonulása alkalmából Pro Partium díjjal tüntették ki.

Id. Szarvas Károly – Egri. 1953. június 25-én született Egriben. Népes családból származik, és óvodás korában már egy sor ősi magyar népdalt megtanult, melyek egész életútján elkísérték. Iskolás évei alatt a helyi néptánccsoportban táncolt, majd népdalrepertoárjával varázsolta el hallgatóságát. A népdalok iránti szeretete soha nem hunyt ki, mind a mai napig legalább olyan nagy szeretettel énekel, mint évtizedekkel ezelőtt.

Falvak mécsesei díjat vehetett még át az avasfelsőfalui Ana Hotca, az avaspataki Vasile Ileascau, a krasznaterebesi Vasilena Motica, a kegyei Codrut Vlad Rebic, a németországi Karl Heinz Rindfleisch, a felsőboldádi Vasile Stoica, illetve a bikszádi Torz Ana is.