Ezért költöztetnék ki a börtönt Szatmárnémeti belvárosából

Alina Gorghiu igazságügyi miniszter legelőször tavaly októberben beszélt arról, hogy az országban hat olyan büntetés-végrehajtási intézet is van, amelyeket a belvárosból ki kellene költöztetni a városok szélére. Ezen javaslatáról memorandumot nyújtott be, mely a február 16-i kormányülésen terítékre is került.

A benyújtott memorandum szerint az elmúlt években számos korszerűsítést és bővítést hajtottak végre az ország börtöneiben a helyhiány jelentette probléma orvoslása céljából: a Büntetés-végrehajtási Intézetek Országos Igazgatósága (ANP) keretében 2021 és 2023 között megvalósuló fejlesztéseknek köszönhetően több mint 2000 új férőhelyet sikerült teremteni, illetve jelen pillanatban is dolgoznak további 1275 hely kiépítésén és 363 hely korszerűsítésén. Emellett nemrégiben több olyan börtönt is azonosítottak szerte az országban, ahol a helyhiány leküzdése érdekében moduláris épületeket, ún. pavilonokat lehetne felhúzni, melyek összesen további 1800 férőhelyet jelentenének. Erről a Szatmár.ro az ide kattintva elérhető cikkben írt.

S noha az ANP a 2024-es évre vonatkozóan is megfogalmazta már fejlesztési terveit, a börtön-infrastruktúra bővítése és korszerűsítése komoly akadályokba ütközik, amennyiben ezek az épületek a szó szoros értelmében a belvárosokban találhatók. A benyújtott memorandum tanúsága szerint hat ilyen büntetés-végrehajtási intézet van az országban: a nagyváradi, a szatmári, a marosvásárhelyi, a jászvásári, a ploiești-i, a temesvári, illetve a szamosújvári.

A memorandum pontosan megfogalmazza azokat a nehézségeket és kockázatokat is, melyekkel ezen belvárosi övezetben található börtönöknek folyamatosan számolniuk kell. Mindenek előtt kiemelik, hogy az e helyzetben levő büntetés-végrehajtási intézetekben komoly kihívást jelent a megfelelő fogvatartási körülmények biztosítása, mely mind a rabokra, mind a személyzetre negatív hatással van.

Másodsorban hangsúlyozzák, hogy egy forgalmas, sűrűn lakott városi környezet kedvezően hathat egy szökés esetén, illetve harmadik érvként felhozzák azt is, hogy a belvárosi börtönökben sokkal könnyebben valósul meg az illegális kommunikáció a külvilággal. Tudniillik, az illegálisan bekerülő mobiltelefonok és rádiók használatát jelblokkoló rendszerrel igyekeznek megelőzni, viszont e rendszer a városi környezetben kevésbé használható hatékonyan és pontosan, mint egy, az agglomerációtól távolabb eső területen.

Végül, de nem utolsósorban kiemelik azt is, hogy nem csak a börtön jelent veszélyt a belvárosra, hanem a belváros a börtönre, hiszen ilyen körülmények között sokkal könnyebben kivitelezhető az illetéktelen személyek bejutása a büntetés-végrehajtási intézetbe.

Az említett börtönök városközpontból való kiköltöztetése tehát számos előnnyel járna a helyi közösség számára: egyrészt jelentősen csökkenne a szökések és erőszakos cselekmények esélye, másrészt javulnának a fogvatartási körülmények, de pozitív hozadékként tüntetik fel a memorandumban azt is, hogy a börtönök áthelyezésével az addig használt területet más célokra, a közösség hasznára lehetne fordítani.

Az igazságügyi miniszter által benyújtott memorandumban Goghiu arra tesz javaslatot, hogy a kormány már most kezdje meg a büntetés-végrehajtási intézetek áthelyezésére vonatkozó eljárást, beleértve a helyi hatóságokkal való együttműködést is. Ennek egyik első lépése az lenne, hogy mihamarabb azonosítsák azon önkormányzati tulajdonban álló területeket, amelyek alkalmasak lehetnének arra, hogy börtönt hozzanak létre.

Mit érdemes tudni a szatmári börtön jelenlegi épületéről? 

 
A szatmári börtön épülete jelenleg is szervesen kapcsolódik az Igazságügyi Palotához. Építését 1896-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején kezdték el, méghozzá követve az erdélyi börtönök modelljét, átadására pedig egy évvel később került sor. Akkoriban a törvényszéki fogház celláiban mindössze kb. 150 rabot tudtak fogva tartani, hisz nagyobb termekből alig néhány volt az épületben.
 
A törvényszéki fogház 1928. szeptember 1-ig működött, ekkor ugyanis az igazságügyi minisztérium rendelete révén központi korrekciós intézménnyé minősítették át, és a cellák „vendégszeretetét” nem csak férfiak, de nők és kiskorúak is megtapasztalhatták. Általában lopásért, orgazdaságért, testi sértésért, nemi erőszakért, rablásért, prostitúcióért és emberölésért kerültek be az emberek, akik nem mellesleg többnyire írástudatlanok és munkanélküliek voltak.
 
A helyzet ’44 után sem változott: ugyanúgy raboskodtak itt felnőttek és gyerekek, nők és férfiak. A dokumentumok szerint a fogvatartási rendszer rendkívül szigorú volt, rendszeresen alkalmaztak verést a rabok kényszerítésére, és a megalázás is a napi rutin része volt. A bentlakók mocskos, fűtetlen cellákban tengették mindennapjaikat, az ágyra lefeküdniük napközben nem volt szabad, illetve mondanunk sem kell, kevés rab ismerte meg itt töltött ideje alatt a jóllakottság érzését.
 
Az igazán mostoha időszak azonban csak 1977-ben köszöntött be, amikor is mind a nagyváradi, mind a nagybányai börtönt bezárták, így a Szatmárnémetiben raboskodó fogvatartottak száma hirtelen megduplázódott. A súlyos problémákat kétévente elnöki rendelettel enyhítették, az amnesztiát kapott bentlakók szabadlábra helyezése ugyanis ideig-óráig csökkentette az intézményben uralkodó túlzsúfoltságot.
 
1978-ban fontos lépéseket tettek a körülmények jobbítása érdekében: minden szobát mosdókagylóval és wc-csészével szereltek fel, illetve újragondolták a rabok cellákba történő elosztását is. A fegyelmezési, kényszerítő módszereken finomítottak: verés helyett egyszerűen mozgásképtelenné tették az erejükkel nem bíró egyéneket. Ekkor jelentek meg az első átnevelő intézkedések is, azaz a munkavégzés lehetősége, a szakképzés, illetve az írni és olvasni tanítás.
 
A ’89-es esztendő a szatmári büntetés-végrehajtási intézetben is jelentős fordulatokat hoz, ma már pedig a fogvatartottak egészségügyi, szociális, pszichológiai és oktatási segítségben részesülnek. A börtönlakóknak emellett joguk van látogatót vagy csomagot fogadni, telefonálni, online kommunikálni, vásárolni a börtön saját kisboltjában, illetve akár 3 órás hitvesi látogatást is kérelmezhetnek.
 
Természetesen a fegyelmezési módszerek tárháza is legalább ennyire széles. Enyhébb kihágásokért figyelmeztetés jár, majd az elkövetett szabálysértés súlyosságának függvényében az alábbi szankciókra számíthatnak a renitensek: a kulturális, művészeti vagy sporteseményeken való részvétel jogának felfüggesztése, munkavégzéshez való jog felfüggesztése, csomagfogadási és vásárlási jog felfüggesztése, hitvesi látogatásra való jog felfüggesztése, végső esetben pedig magánzárka.
 
Szatmárnémeti börtönében cikkünk megjelenésének pillanatában 405 fogvatartottat őriznek.