Ezer diák szavalta együtt Kovács András Ferenc versét Szatmárnémeti központjában - Képgaléria/Videó

A magyar költészet napján mintegy ezer szatmári diák gyűlt össze a Batthyány (Coposu) sétányon található rendezvénytéren, közismertebb nevén a „gödörben”, hogy közös versmondással ünnepeljenek.

A Kölcsey Ferenc Főgimnázium, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, a Református Gimnázium és az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjai ebben az évben Kovács András Ferenc egyik költeményét szavalták el, így állítva méltó emléket Szatmárnémeti szülöttének, a tavalyi év végén 64 éves korában elhunyt költőnek.

A szavalókat a korábbi évek hagyományához híven idén is Frumen Gergő, a Harag György Társulat színművésze vezette. A színész segédlete azonban nem merült ki a versmondás irányításában, Frumen Gergő ugyanis magát a választott költeményt is igyekezett közelebb hozni a fiatalsághoz. „Ez egy metaforikus vers. Igazából az életről szól, meg egyáltalán arról, hogy mi szükség van a művészetre, mi szükség van gondolkozni, verset írni, ha amúgy is meghalunk. Nyilván ezekben a kérdésfelvetésekben mindig benne van a remény, mert ha egyértelmű lenne a válasz, akkor nem tennénk fel ezeket a kérdéseket. Olvassuk tehát úgy ezt a verset, hogy közben ezeket a kérdéseket morzsolgatjuk magunkban: mi szükség van a művészetre, mi szükség van a dalra, a versre, a festészetre, mi szükség van a sportra, mi szükség van bármire, ami emberré tesz minket, ha úgyis meghalunk?” - hangzott el.

A rövid bevezetés után a diákok a színművész útmutatásával elpróbálták a verset, majd jöhetett a tényleges közös szavalat, melyhez nem mellesleg politikusaink is csatlakoztak. Jelen volt az eseményen Kereskényi Gábor polgármester, Maskulik Csaba városmenedzser, Pataki Csaba megyei tanácselnök, illetve Magyar Lóránd és Nagy Szabolcs parlamenti képviselők is.

A közös szavalás egyébként nem ismeretlen a tanintézmények számára, ugyanis A vers mindenkié című kezdeményezés már több éves hagyománnyal rendelkezik városunkban. A Szatmár Megyei Tanfelügyelőség, a LiterArt Egyesület és a Harag György Társulat szervezésében megvalósuló program amellett, hogy szeretné méltóképpen megünnepelni a magyar költészet napját, azt is célul tűzte ki maga elé, hogy újra megkedveltesse a fiatalokkal a lírát.

Idén ezt Kovács András Ferenc Őszi-téli dallamok című költeményével tették meg.

Ki nyárból őszbe ballag át,

Sugárból szőne balladát –

Fölötte tépett, őszes ég,

Vörösbe tévedt szőkeség.

Ki őszből télbe lépeget,

Lehelne szélnek éneket –

Fölötte köd, hó, szent hideg,

S a dallam sem szól senkinek.

Ki tél s tavasz felé megyen,

Miért töprengjen éneken?

Örökre úgyse tartana

Fölötte dal, se ballada.