Ezeket a gyerekeket éri a legtöbb zaklatás a Szatmár megyei diákok szerint

A bullying szót egyre többször hallani napjainkban: ez egy olyan átfogó fogalmat jelent, mely egyszerre utalhat a terrorizálásra, erőszakoskodásra, kegyetlenkedésre, megalázásra, zaklatásra, illetve a kevésbé súlyosnak gondolt szívatásra és rendszeres kötekedésre is.

Olyan ismétlődő viselkedést jelent, amellyel egy csoport vagy egy személy egy másik csoportot vagy személyt érzelmi, szóbeli vagy fizikai formában bántalmaz, mely magányossághoz, depresszióhoz, szorongáshoz, illetve alacsony önértékeléshez vezethet, és szélsőséges esetben akár öngyilkosságba is hajszolhatja a megalázott felet.

Sajnos ez nem idegen az iskolás korú gyermekektől sem: iskolai zaklatásnak minősül például, ha a kipécézett diákot csúfnevekkel illetik, szidalmazzák, megverik, a haját húzgálják, hamis pletykákat terjesztenek róla, ha a társai kizárják a köreikből, illetve másokat is arra buzdítanak, hogy ne álljanak vele szóba. A bullying színtere azonban nem csak az iskola lehet, hanem az internet is, ahol a kiszemelt gyereket negatív kommentekkel, megalázó üzenetekkel árasztják el – írja az iskolai bántalmazásról szóló tanulmányában a Szatmár Megyei Nevelési, Oktatási és Humánerőforrás Központ.

A központ az említett tanulmány elkészítéséhez egy felmérést végzett, melyben 3801 Szatmár megyei diák vett részt 70 tanintézményből (35 városi és 35 vidéki iskola), de külön kérdőívvel készültek a pedagógusok számára is, akik szám szerint 677-en vettek részt az adatgyűjtésben.

Az eredmények szerint a bullying az iskolai környezetben elsősorban diák és diák között valósul meg: a gyerekek 11,3 százaléka úgy ítélte meg, hogy sok zaklatás van a diákok között. Nem elhanyagolható azonban az a tény sem, hogy a tanulók 2 százaléka úgy nyilatkozott, a bullying a tanár-diák viszonyban is jellemző jelenség.

A felmérésben részt vevő diákok szerint a legtöbb iskolai bántalmazás a rossz tanulmányi eredményekkel rendelkező diákok éri (1150 erre vonatkozó válasz), de nincsenek könnyű helyzetben azok sem, akik szegény családból származnak (1137). Több mint 1000 diák szerint az eminens diákok is fokozottan ki vannak téve a bullyingnak, de az árva gyerekek (617) is lehetnek hasonló bántalmazások céltáblái. A skála másik végén a külföldön munkát vállaló szülők gyermekei (341) és a jó anyagi helyzetben levő diáktársak (297) állnak.

Az adatgyűjtés során a pedagógusokat is megkérdezték a bullying jelenségéről. A tanároknak csak a 11,7 százaléka vélte úgy, hogy az iskolában sok vagy nagyon sok iskolai bántalmazás történik a tanulók között. Ezen felül néhány tanár más irányú zaklatásról is beszámolt, kiemelve azokat az eseteket, amikor a diákok viselkednek megkérdőjelezhető módon a tanárral, illetve amikor a tanárok egymás között mutatnak hasonló magatartást. „A pedagógusnak példaképként kell szolgálnia a gyerekek számára a másokkal való kapcsolatépítésben, épp ezért nagy figyelmet kell fordítania az általa gyakorolt magatartásra” – hangsúlyozzák ezzel kapcsolatban a központ munkatársai.

A megkérdezett diákok 71 százaléka úgy nyilatkozott, soha nem volt iskolai zaklatás áldozata. A fennmaradó 29 százalékba tartozó tanulók túlnyomó többsége verbális bántalmazásról számolt be, de több mint 350-en fizikai bántalmazást is átéltek már.

Ha e helyzetben segítséget szeretnének kérni, akkor a legtöbben (2626) egy tanár segítségét kérik, a szülőkhöz 2229-en fordulnának, az iskolaigazgatóhoz 923-an, az iskolai tanácsadóhoz pedig mindösszesen 667-en.

A Megyei Nevelési, Oktatási és Humánerőforrás Központ mindezekkel kapcsolatban megállapítja, hogy úgy tűnik, a diákok és bizony a tanárok egy része is normalizálja az erőszakos magatartást, melyre egyszerű, veszélytelen játékként tekintenek.

Felmérték az internethasználatot is

A központ munkatársai arra is rákérdeztek az adatgyűjtés során, hogy a diákok mennyi időt töltenek az interneten. A válaszadók 52,3 százaléka napi 2-3 órát internetezik, 12 százalékuk pedig több mint 5 órát lóg a neten egyetlen nap alatt. Azok aránya, akik még egy órát sem interneteznek, 15,2 százalék. Fontos kérdés továbbá e témában az, hogy a szülők mennyire figyelnek oda a gyermekük internetes tevékenységére.

Sajnos úgy tűnik, a szülőket kevésbé foglalkoztatja, hogy mégis mivel tölti idejét a gyermeke az weben, a diákok közel felének internetes tevékenységét csak kis mértékben felvigyázza a szülő, 20 százalékuk pedig teljes mértékben szülői felügyelet nélkül használja a világhálót.  

Következtetések

„A jelen tanulmányban ismertetett adatok folyamatos és konzisztens fellépést tesznek szükségessé az iskolai erőszak leküzdése érdekében. Ezt azonban csak a tanárok részvételével, a szülőkkel és az e szempontból fontos intézményekkel való hatékony együttműködés által lehet megvalósítani” – mutat rá a központ, mely több konkrét javaslatot is megfogalmaz e téma kapcsán. 

Többek között azt javasolják, hogy azonosítani kell az agresszióra hajlamos diákokat, akiket ezt követően érdemes bevonni egy egyéni pszichopedagógiai tanácsadásba, és szüleikkel is érdemes rendszeres találkozókat tartani, melyek keretében szakemberrel beszélhetik meg az adott problémát. Hasznosnak ítélnék továbbá, ha a diáktanács kivenné a részét a diákok közötti pozitív kapcsolatépítésben, illetve azt is, ha a tanárok tanfolyamokon, pedakörökön, szemináriumokon, tapasztalatcseréken vennének részt e témát illetően.

A teljes jelentés ide kattintva érhető el.