EXKLUZÍV INTERJÚ GYENES MANIVAL. Harmadik legnehezebb Dakarján van túl

Tegnap este ért haza Szatmánémetibe Gyenes Mani az idei Dakarról, amely számára a 13. volt. A babonás szám nem hozott szerencsétlenséget számára, hiszen elérte a kitűzött célját: bekerült motoros összetett kategóriában a legjobb 30 versenyző közé, 27. lett a Malle Moto, azaz a Rally2 kategóriában pedig a 11. helyen végzett. Arról kérdeztük az igen szerény Dakar Legendát, hogy milyen is volt az idei versenye, milyen nehézséggel nézett szembe, volt-e mélyponton, s hogy fog-e még indulni jövőre.
 

Szatmár.ro: Nehézségi szintet nézve, összehasonlítva a Dakar versenyeit az ideit hová rangsorolná? Mennyire volt ez nehezebb mint a többi?
Gyenes Mani: Ha átgondolom mind a tizenhárom Dakart, amelyen részt vettem eddig, akkor van három olyan, ami nagyon nehéz volt számomra, de mind másban volt nehéz. 2007-ben, amikor először voltam az afrikai Dakaron, akkor azért volt nehéz, mert nem volt semmilyen tapasztalatom. Nem tudtam semmit a navigációról, nem volt tapasztalatom a dűnézésben, nem tudtam megoldani a nap közben felmerülő problémákat. Akkor volt ugyan szerelőm, de napközben is felmerültek gondok, amiket meg kellett volna oldanom. Az ezért volt nehéz. 2009-től már Dél-Amerikába ment át a verseny, ott is voltak nehéz Dakarok, de mégis a legnehezebb a 2018-as volt, a rendkívüli meleg miatt. Volt olyan, hogy 40 fokban motoroztunk. Az idei volt a negyedik szaud-arábiai Dakar, de az itt rendezett négy közül ez volt messzemenően a legnehezebb. S ha mind a tizenhármat áttekintem, akkor ez volt a harmadik legnehezebb Dakarom.

Szatmár.ro: Miért volt a legnehezebb?
Gyenes Mani: Szaud-Arábiában ez volt a leghosszabb, több mint nyolcezer kilométer. Az utolsó 5-6 Dakarnak mindig csak 12 szakasza volt, ennek 14 versenynapja. S a legnehezebb volt az első héten az időjárási körülmények. Általában a szaud-arábiai Dakaron többnyire jó az idő. Azt tudtuk, hogy északon, két városnál Al’Ula-nál, meg Hail-nál, mivel hegyes környék, hidegebb van, ezzel tisztában voltunk. Idén viszont három éjszakát Hailban töltöttünk, mivel három körpálya volt, ami innen indult és ide tért vissza. S mind a három éjszakán keresztül nagyon hideg volt. Már alig vártam, hogy eljöjjünk onnan délebbre, hogy melegebb legyen. Mikor a pályán voltunk, akkor nem volt gond, hiszen 20-25 fok körül volt, ami pont ideális motorozásra. De reggel, amikor én nagyon korán, olyan 4 óra körül elrajtoltam, akkor az összekötő szakaszt, azaz 200-300 km-t abban a hidegben motoroztam a mért szakaszig. Ilyenkor, amit lehetett felvettem magamra. Azok a körülmények nagyon megnehezítették a versenyt. A másik, hogy nagyon sokat esett most az eső. Ott nincsenek is felkészülve ennyi esőre, nincs csatornázás. Mindenhol állt a víz. A helyieknek ez teljesen újdonság volt, Rijádban álltak és nézték, ahogy folyik az összegyűlt víz. A többieket ez nem annyira zavarta, mivel azok, akik gyári csapattal vannak kint, azoknak van lakóautója, szerelőik. Levetkőznek, s a lakóautóban megszárítják a ruháikat. Mivel Malle Moto kategóriában versenyzek, amikor beérkeztem csont vizesen, esélyem se volt, hogy azok a vastag ruhák, a légzsák megszáradjanak másnapra. Persze alsó öltözetem volt új, száraz, de ahogy arra rávettem a vizes felső védőruhákat, azonnal átáztak. Csizmám nem volt csak egy, mivel nincs hely, hogy hova tegyek másikat, azt reggelente teljesen vizesen vettem fel. A bukósisakom is teljesen vizes volt, s reggel 4 fokban nem volt egy leányálom felvenni. Kesztyűm, szemüvegem volt másik, azokat tudtam cserélni.

Szatmár.ro: A csizmával akadtak is gondok az utolsó előtti szakaszon. Hogy sikerült megoldani?
Gyenes Mani: Utolsó előtti szakaszon, a kipufogó melege megolvasztotta a csizmám talpát, levált. Egy mért szakaszt úgy mentem, hogy lógott a csizmám talpa, s az nagyon idegesítő volt. Kicsit ki is billentett a koncentrációból, mert erre is kellett figyelnem. Mikor beértem a mért szakasz végére, akkor odaragasztottam ragasztószalaggal, hogy kibírja az összekötő szakaszt a táborig. Mikor beértem a táborba, akkor még azt is meg kellett ragasszam, hogy kibírja az utolsó versenynapot. Szerencsére a verseny végéhez közel történt ez, s nem hamarabb.

Szatmár.ro: Milyen érzés, mi jár a fejében, amikor befut az utolsó mért szakasz végén? Vagy inkább az jobb, amikor már a pódiumra gördül be?
Gyenes Mani: Mindenképp a mért szakasz végén van az euforikus állapot. Mire bemotorozok az összekötő szakaszon a táborig, pódiumig, akkor már lemegy a stressz. Akkor tudatosul bennem, hogy már megcsináltam. A mért szakaszok végén, mind a tizennégy alkalommal, mikor beértem a zászlóhoz, akkor lement a teher, jó érzés volt, beértem. Onnan már lehet akármennyi az összekötő szakasz, az már nem olyan fontos. A Dakar egy nagyon nehéz verseny, mert ha nem lenne az, akkor sokkal többen lennének rajta. De az a pillanat, amikor az ember átér a kockás zászlón, az mindent megér. Az idei utolsó szakaszon pedig, mikor beértem, az mindenek felett állt, tudtam, hogy vége és megcsináltam.

Szatmár.ro: Volt-e mélypont, amikor úgy gondoltad, hogy feladja?
Gyenes Mani: Ezen a versenyen egyáltalán nem. De 2018-as versenyen viszont volt olyan, hogy úgy gondoltam nem fogok többet menni. Akkor volt egy olyan érzésem, hogy túlléptem a szervezetem tűréshatárát, a korlátait. Vannak mélypontok, nehéz a verseny. De mikor beérek a célba, az motivál, hogy mindig visszatérjek. Az a pillanat, amit akkor ott átélek, amikor már látom a célt, van még hátra 100 méter, full gázzal megyek, s amikor oda beérek, s elengedem a gázt, hogy csak gurulok, s érzem, hogy ez megvolt, megcsináltam, AZ a pillanat a legjobb a Dakaron, talán az egész évben. A mostani euforikus érzést, hogy befutottam, még a 2020-as Dakaron se éreztem, amikor megnyertem a kategóriámat. Ez egy nagyon nehéz verseny volt, s megcsináltam, s elértem a célomat.

Szatmár.ro: Mi volt az idei cél?
Gyenes Mani: Két célom volt. Az egyik, hogy egészségesen jöjjek haza. A másik, hogy bekerüljek a top 30-ba, s 27. helyen végeztem. Ami lehet mások szemében nem tűnik soknak, viszont azt tudni kell, hogy összetett kategóriában vannak a gyári versenyzők is, akikkel az én kategóriámból nincs hogy felvegyük a versenyt. Sokkal nagyobb büdzséből gazdálkodhatnak, szerelőik vannak, könnyebb a dolguk.

Szatmár.ro: A Dakaron belül mennyire fair play a játék? Mennyire számíthatnak a versenyzők egymásra a bajban?
Gyenes Mani: Nagyon. Mindenki ismeri egymást. Olyan nincs, hogy verseny közben egymásnak keresztbe tegyünk. Persze mindenki hajt a jobb eredményre, de mindig a fair play szabályok szerint.

Szatmár.ro: Lesz-e folytatás jövőre, indul a jövő évi Dakaron?
Gyenes Mani: Nagyon remélem. Szeretnék menni ameddig lehet. Ameddig a főszponzorom, az Autonet Import Kft. mellettem van, s támogat, addig versenyzek. Nagyon hálás is vagyok, hiszen őnélkülük nem tudnék részt venni, versenyezni. Úgy érzem mellettem állnak. Volt idén egy nagyon szerencsés találkozásom, amikor éppen hazafelé repültem. Találkoztam a főszponzorommal, s pont neki tudtam megmutatni elsőként az érmemet, s meg is köszöni a támogatást.

Szatmár.ro: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Gyenes Mani: Jövőre szeretnék egy új motorral indulni. Ezzel a motorral már háromszor mentem, s egy idő után már annyira elhasználódnak az alkatrészek, hogy hiába cserélem ki azokat, lehet, ha pont egy 1 eurós kis semmi hibásodik majd meg, s amiatt nem sikerül.
Egy másik nagy tervem, álmom viszont, hogy pár éven belül átüljek motorról autóba. A motoros a legnehezebb, a legveszélyesebb és fizikailag is a legmegterhelőbb kategória. Nagyon sokan átülnek motorról autóba, ami egy sokkal könnyebb és biztonságosabb kategória. Viszont tízszer nagyobb költséggel jár. Ami a motorozás mellett szól, hogy sokkal nagyobb a reklámozottsága és nézettsége is. Emellett az autóknál sokkal jobban számít a technika, sokkal jobban kiüt mint a motorosoknál. Amíg a motoros kategóriákban 70 %-ban számít a motoros és 30 %-ban a motorja, addig az autóknál pont fordítva van, 60 %-ban számít a technika és 40%-ban az, aki vezeti. Hogy bekerüljek az autós kategóriában a top 30-ba, oda egy erős kocsi kellene, s nagyon nagy finanszírozási háttér. Gyenge autóval pedig nem érdemes elindulni.

Dakar2023 számokban:

• 11. hely az egyénileg versenyzők rangsorában – Rally2, Malle Moto
• 27. helyen végzett a motoros kategória általános besorolásában
• 14 szakasz
• 1 prológus
• 1 szünnap
• 14 a sátorban eltöltött éjszakák száma
• 8035 a megtett kilométerek teljes száma
• 3984 a mért kilométerek száma
• 0 Celsius-fok Szaúd Arábiában, a Dakar első napján
• 12 azon szakaszok száma, amelyeken napkelte előtt elindult a gyorsasági szakaszra
• 300 méter magas volt néhány dűne, amin át kellett motoroznia a verseny egyik szakaszán, az Üres Negyedben.