Évekre börtönbe küldik a férfit, aki rendszeresen bántalmazta a gondjaira bízott lányt

Sokkoló ügyben mondott ítéletet a héten a Nagykárolyi Bíróság: több éves börtönbüntetésre ítélték azt a férfit, aki hivatásos nevelőszülőként fizikai és szexuális bántalmazást követett el egy kiskorú lánnyal szemben. Felesége megúszta felfüggesztettel.

Az ügyben készült vádirat szerint az akkoriban hivatásos nevelőszülői feladatokat ellátó férfi többször is szexuálisan zaklatta a gondjaira bízott, akkoriban még kiskorú lányt: intim területeken simogatta őt, ráadásul két alkalommal arra is rákényszerítette, hogy orálisan elégítse ki. A történteket nem csak az teszi rendívül súlyossá, hogy a férfi visszaélt nevelőszülői hatalmával, hanem az is, hogy a lány mentálisan sérült, akit azzal fenyegett meg, hogy ha eljár a szája, akkor a „bolondok“ közé kerül. A hivatásos nevelőszülő azonban nem csak szexuálisan bántalmazta a gyereket, hanem fizikálisan is: többször tarkón vágta és a hajánál fogva megrángatta.

Az illető felesége sajnos partner volt mindebben, sőt ő maga is többször bántalmazta a gyereket, melynek okán a jelenlegi ügyben ő is vádlottként állt a bíróság elé. A házaspár mindkét tagja azzal védekezett, hogy a lány rossz magaviseletű volt, állításuk szerint előszeretettel lopott a házból és hazudott is, ha pedig megütötték, az legfeljebb azért történhetett, hogy felhívják a figyelmét, hogy ezt vagy azt nem szabad csinálni.

Ami a férfival szemben megfogalmazott, szexuális bántalmazásra vonatkozó vádakat illeti, a házaspár szerint a lány egyszerűen csak szeret a figyelem középpontjában lenni, ezért találhatta ki mindazt, amit a hatóságoknak előadott. Sőt, azt sem tartják kizártnak, hogy a lány ezen vádakkal akar bosszút állni a családon azokért a büntetésekért, amelyeket a házukban töltött időszak alatt kapott.

Nehéz helyzetből indult

A szóban forgó lány helyzete már a születésekor sem volt egyszerű. Anyja a kórházban hagyta őt, ahonnan átkerült egy gyermekotthonba, kétéves korában pedig a szóban forgó hivatásos nevelőszülőkhöz helyezték ki. A gyereket epilepsziával, ADHD-val és ebből adódóan viselkedési és tanulási zavarokkal diagnosztizálták, az orvosi bizottság megállapítása szerint halmozottan fogyatékos.

Mindezek ellenére a lány a középiskolát is kijárta. Tizenegyedikes volt, amikor egy általa rajongásig szeretett tanárnőjének beszámolt a bántalmazásokról. Szerencsére panasza értő fülekre talált, a pedagógus pedig az iskolai mediátor és az asszisztensnő segítségét kérte, majd a hallottakról értesítették az iskola vezetőségét is. Az igazgató jelezte a diáklány által elmondottakat a gyermekvédelmi hatóságnak, mely a maga rendjén a rendőrséghez fordult.

A rendőrség szakembere ismét kihallgatta a lányt, aki részletesen beszámolt az elszenvedett zaklatásokról, illetve elmondta azt is,  azért csak most, a történtek után két évvel kért segítséget, mert attól tartott, hogy ha betölti a 18. születésnapját, a férfi még súlyosabb dolgokra fogja kényszeríteni őt. Hozzátette, az átélt borzalmak és a folyamatos félelem miatt szuicid gondolatai voltak, ezért úgy döntött, mindenképp segítséget kér.

A vádhatóság a nyomozás során kihallgatta a lány pedagógusait, köztük azt a tanárnőt is, akinek elsőként számolt be a diáklány a történtekről. E tanárnő és több más kollégája is megerősítették, hogy az elmúlt időszakban a tinédzser viselkedésében drasztikus változás következett be: ápolatlan és apatikus lett, az iskolai tevékenységek iránt a legkisebb érdeklődést sem mutatta, holott IX. osztályban ez még nem volt rá jellemző, illetve magatartása is egyre rosszabb lett. Az elszenvedett bántalmazásokról szóló beszámolóját mindenki őszintének érezte.

Az ügyészek természetesen meghallgatták a nevelőszülők gondjaira bízott többi gyermeket is. Többen is megerősítették, hogy a férj és feleség többször is bántalmazták a szóban forgó lányt. „Ütötték-vágták, ahol érték“ - fogalmazott az egyik gyerek, aki legalább két olyan alkalmat fel tudott idézni, amikor az áldozat sírt a kapott pofonok nyomán.

Nagy szerencse egyébként, hogy a bántalmazott gyerek az iskolában támogatókra talált, ugyanis a házaspár rokonai közel sem voltak róla jó véleménnyel. Az egyik szemtanú „retardáltként“ jellemezte a lányt, akit „még a tanárai sem szeretnek“, „fantáziavilágban él“ és „nem nyílik meg másoknak.“ Egy másik szemtanú pedig úgy fogalmazott, „semmiféle gyengéd gesztust nem tehettél felé. Behúzódott egy sarokba. Csak akkor beszélgetett velünk, amikor kedve volt hozzá. Mindig a szobájában ült. Akkor se csatlakozott hozzánk, ha társasjátékozni hívtuk.“ Ugyanez a szemtanú a vallomása második felében úgy vélekedett, hogy a lány csak figyelmet akart, ezért találta ki a történteket - a két állításban található ellentét a bíró figyelmét sem kerülte el.

Hogyan vélekedett a bíróság?

„A bíróság megállapítja, hogy a vádlottak által az áldozattal szemben elkövetett bűncselekmények mély és visszafordíthatatlan hatással voltak annak életére, befolyásolva érzelmi, pszichológiai és társadalmi fejlődését. Az áldozat által elszenvedett traumák – aki már eleve rendkívüli sebezhetőségi helyzetben volt egészségi állapota és a természetes családi védelem hiánya miatt – különösen súlyosak, és indokolják jelentős kártérítés megítélését. Az áldozatot megfosztották attól az érzéstől, hogy biztonságban, stabilitásban és védelemben éljen, amelyet minden gyermeknek meg kellene kapnia egy családi környezetben. Ezek helyett folyamatos bántalmazásnak és szenvedésnek volt kitéve. Az ismétlődő agresszió mély nyomokat hagyott, nemcsak érzelmi szinten, hanem abban is, hogy mennyire képes társadalmilag beilleszkedni és jövőt építeni“ - olvasható a bíróság indoklásában, mely alapján 50.000 lejes kártérítést ítéltek meg az áldozat számára.

Nem csak a kártérítés kapcsán született azonban ítélet, hanem a bűncselekményekre nézve is. A férfit családon belüli erőszak és nemi erőszak miatt állították bíróság elé, melyért 5 év 4 hónap letöltendő szabadságvesztést szabtak ki rá. Feleségére folytatólagosan elkövetett családon belüli erőszak miatt pedig 6 hónapot, 2 évre felfüggesztve.