Elviselhetetlen fájdalmakkal küzd az Omega legendája: „Nem engedem műttetni magam”

Csendes, visszafogott, meghitt ünnep. Molnár György – vagy ahogy mindenki becézi: Elefánt – imádott felesége, gyermekei és családtagok részvételével koccintott egy izraeli borral, majd elfújt 74 szál gyertyát. A legendás zenész csak annyit kért a 74. születésnapjára a Teremtőtől, hogy múljanak el a fájdalmak és félelmek, amelyekkel immár évek óta együtt kell élnie.

Az Omega már halott, ám az emléke örök. Generációk kedvence volt a népszerű rockbanda, és a rajongók már elsiratták Kóbor Jánost, Benkő Lászlót és Mihály Tamást. De Debreczeni Ferenc, Ciki, a dobos, folyamatosan koncertezik, különböző formációkkal lép színpadra. S talán ezt tenné Molnár György Elefánt, a virtuóz gitáros is, ha nem kellene szembenéznie újabb és újabb betegségekkel, sőt, olykor elviselhetetlen fizikai fájdalmakkal.

– Sajnos, alig tudok járni. Kiújult a gerincsérvem, minden egyes mozdulat pokoli kínokkal párosul – mondta Molnár György. – A rákot már legyőztem, az onkológusom mosolyogva mondta, hogy 'ez ügyben már nem kell találkoznunk, Gyurikám'. Azóta évente többször is megyek kontrollra, biztos, ami biztos alapon, a leleteim jók, és ez a legfontosabb. De a testem mintha direkt ellenem dolgozna. Volt korábban az a súlyos otthoni balesetem, amikor elestem, majd hónapokig tartott, mire úgy-ahogy felépültem. Még szerencse, hogy nem hajítottam el a botokat, amelyekre támaszkodtam, mert most újra ezek segítségével közlekedem. Megyek – vagy inkább visznek – mindenhová. Orvoshoz, gyógymasszőrhöz, kiropraktőrhöz. Még Londonból is eljött hozzám egy olyan természetgyógyász, aki számomra új módszerrel próbál rendbe hozni. Egyvalami biztos: nem engedem műttetni magam, nem kockáztatok. Inkább foggal-körömmel harcolok a gyógyulásért.

Szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Nos, Molnár György otthonhoz kötött életében jut idő alkotni. Az Omega legendája a közelmúltban több dalt is írt, amelyeket hamarosan a nagyközönség is megismerhet.

– Az Utolsó mohikán című nóta hellyel-közzel már készen van – folytatta a zenész. – Már megvan nagyjából az is, kikkel és mikor állunk a közönség elé, de erről még korai lenne beszélni. Írtam még három további nótát, mert van időm számokat szerezni, dallamokat gyártani. Otthon vagyok, kezembe veszem a gitárt, és valóban alkotok. A családom, a feleségem mindenben támogat. A 74. születésnapom alkalmával megható volt, ahogy felköszöntött a gyerekeimmel és a családommal együtt. Egy rajongótól kaptam egy izraeli bort, olyan édes volt, mint egy likőr. Ami a folyamatos fájdalmaim mellett elkeserít, az a gyerekeim helyzete. 14 és 16 esztendősek, elkezdődött az iskola, de lassan már nem lesz tanár, aki kellően felkészítse őket, pedig az ország egyik legjobb tanintézményébe járnak. El tudom képzelni, mi lehet máshol... Amikor azt mondja a gyermekem kétségbeesve, hogy 'Apu, egy hete nincs órarendünk, fogalmunk sincs, milyen óráink lesznek…'

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.