Elvesztette a múltját, a jelenét és a jövőjét

Hiába dolgozik az ember keményen hosszú évtizedeken át, hiába ér el kiemelkedő sikereket, ha a körülmények összeesküdnek ellene, minden romba dőlhet. Ezt mutatja annak az egykori vállalkozónak is a története, aki rövid idő alatt a mennyből a pokolba került.

A férfi egy szorgos család egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot még a kommunizmus idején. Édesapja a ’70-es években szinte tégláról téglára épített sikeres vállalkozást: egy Szatmár közeli faluban saját termelőüzemmel rendelkeztek, illetve egy műhelyet is fenntartottak, ahol elsősorban fémmegmunkálással és fémből készült, széles körben keresett termékek előállításával foglalkoztak.

A férfi elmondása szerint édesapja nem olyan típusú főnök volt, aki egy irodából dirigál az alkalmazottaknak, hanem ő maga is keményen kivette a részét a feladatokból, és ezzel mind munkásai, mind környezete megbecsülését, tiszteletét kivívta. Kitartásának köszönhetően családja számára az átlagnál jobb életkörülményeket tudott biztosítani, és az üzleti sikerek azt is lehetővé tették, hogy az alkalmazottak is becsületes, sőt abban az időben kiemelkedőnek számító bért vihettek haza.

E virágzó családi vállalkozásba csatlakozott be már egészen fiatalon jelen történet főszereplője. Az édesapja mellett leste el a sikeres üzletépítés mikéntjét és kóstolt bele a kemény munkába is. Ha kellett, mínusz 20 fokban pakolta az árut, ha kellett, beült az áruszállító teherautó kormánya mögé. Az édesapja által képviselt morális értékeket, azaz a kitartást, a tisztességet és az őszinteséget ő is magáénak érezte, és e szellemben kezdett saját mellékvállalkozásokba is. A szerencse még ekkor is hű társuk volt, és minden kezdeményezésüket siker koronázta. A tetemes bevételek egy részéből saját maguknak teremtették meg a kényelmes életet, a másik részét pedig rendszeresen visszaforgatták a vállalkozások fejlesztése érdekében. S holott adott lett volna a lehetőség, hogy külföldön folytassák mindazt, amit itt megalapoztak, a férfi úgy döntött, ő itt, Szatmár megyében szeretne érvényesülni.

A család élete sokáig már-már álomba illő volt, viszont egy szempillantás alatt az egész rémálomba fordult. A férfi elmondása szerint a cég ügyfelei egy idő után nem teljesítették a kifizetési kötelezettségüket, ezért a kieső bevételek miatt a cég elkezdett adósságokat felhalmozni. Az adóhatóságnak feltűnt a számottevő adósság, ám a rendszeres számonkérésen túl segítséget nem tudtak nyújtani, mondván, a cég adósai más megyékből származnak, odáig pedig az ő kompetenciájuk nem terjed ki. 

Annak ellenére, hogy a férfi elmondása szerint mindennapjaikat innentől kezdve egy rosszindulatú végrehajtó keserítette meg, a család úgy döntött, megpróbálnak bővülni. Beruháztak egy üres telekre, melyre egy, a korábbinál nagyobb műhelyet építettek volna, viszont az építkezéshez szükséges engedélyeket végül nem adták meg nekik, így maga a fejlesztés terve is füstbe szállt, az adósság azonban maradt, az addig felépített élet pedig lassacskán elkezdett darabjaira hullani.

Annak érdekében, hogy legalább a házukat megmentsék, a férfi és családja egy ügyvédhez fordult, akiről úgy hallották, más cégeket is képes volt kihúzni a slamasztikából. A férfi szerint azonban a jogi képviselő munkája csapnivaló volt, sőt, azt állítja, az ügyvéd a későbbiekben összejátszott ellenük a végrehajtóval is. Az egykori vállalkozó még bíróságon is kereste az igazát, s noha első fokon megnyerte a pert, másodfokon már nem neki kedvező ítéletet hoztak. A több színtéren folyó csatározás végül nem hozott eredményt: a férfi által kétes lefolyásúként jellemzett árverések nyomán odalett a családi ház, odalett a telek, mindkettő áron alul került más, ugyancsak vállalkozásokban utazó családokhoz.

A férfi az azóta eltelt években minden lehetséges úton-módon megpróbálta visszaszerezni azt, amiért annyi éven át keményen dolgozott, viszont akárhova fordult, elmondása alapján csak megalázó elutasítást kapott. Annak érdekében, hogy legalább a család tartozásait rendezni tudják, külföldön szeretett volna munkát vállalni, viszont az a nagyszebeni állásközvetítő cég, amelyhez jelentkezett, puszta átverés volt, emberek tucatjait, ha nem százait károsították meg. A férfi próbálkozott egy másik állásközvetítő irodában is, viszont az ezeknek fizetendő honorárium olyan magas lett volna, hogy a fizetésből szinte alig-alig maradt volna valami a kezében.

Tapasztalva, hogy ezek a munkaközvetítők elsősorban a lehúzásra mennek, megpróbált saját maga önerőből elhelyezkedni, s noha talált is állást, viszont egészsége végül olyan szinten megromlott, hogy egy idő után kénytelen volt ezeket feladni. A helyzeten az sem segített, hogy idő közben okmányai is lejártak, ám mivel az ingatlanok elvesztése nyomán már nincs lakcíme, ezért a megújítást sem sikerült elintézni. Lakcímre akkor tehetnének szert, ha az albérletük tulajdonosa bejelentené őket, ám ez a bérleti díj olyan szintű emelkedését vonná maga után, melyet jelenlegi, igencsak szűkös bevételükből egyszerűen már nem tudnának megfizetni.

Egészen szövevényes, számos nehézséggel tartalmazó történet ez, ám egy biztos: az édesapa által 40 éven át, fia által pedig 30 éven át építgetett élet egy szempillantás alatt omlott össze. Az egykori sikeres vállalkozó jelenleg is keresi azokat a lehetőségeket, melyek révén a szerinte jogtalanul elvett javakat visszaszerezhetné, ezzel igazságot szolgáltatva a megtiport családnak. Mint ő fogalmazott, elvették tőle a múltját, e jelenét és a jövőjét, és az is bántja, hogy jelenleg egyetemista korú gyermekét nem tudja segíteni. Ha évekkel ezelőtt a család nem kerül bele ebbe a végtelen örvénybe, ma talán 100-200 embernek munkát biztosító vállalkozásuk lehetne, melynek vezetését biztos szívvel hagyná örökül egyetlen lányának, ám a felhalmozott tartozások, a fenyegetések, a simliskedő ügyvédek, rosszindulatú végrehajtók és bankok miatt mostanra nem maradt más, mint az igazság utáni szüntelen kutatás.