Előzzük meg a nagy bajt! Mit lehet tenni, hogy gyermekünket ne a kütyük neveljék?

Ahogyan az előző cikkben is már hangsúlyoztam, a digitális világ nyújtotta előnyöket mindenki élvezi, és én nem is akarom cáfolni, de nagyon fontos az egyensúly megtalálása, főleg gyermekkorban, amikor létfontosságú szerepet játszanak a játék, a mozgás, a kreativitás, a kommunikáció és a közösségi élmények.

És kik azok, akikre hárul a gyermekek technológiahasználatának felügyelete és irányítása? Hát persze, hogy a szülőkre! Ki másra?! És hogyan lehet ezt jól csinálni? Hát nehezen. Tudom, mert két kamaszt nevelek! De azt is bátran állítom, hogy nem lehetetlen! Megfelelő adag szeretettel, kedvességel, határozottsággal, kitartással és temérdek beszélgetéssel, érveléssel, magyarázattal… no, meg egy kis technológiaval a technológia ellen - minden gyermeknek legyen következetes szülői felügyelettel ellátott okoseszköze, ami segítséget nyújt főleg a tartalom és az időkorlátok beállítása esetén. Igyekezni kell megtanítani már kicsi kortól gyermekeinket a tudatos képernyőhasználatra.

Az unalomból vagy megszokásból végzett céltalan tartalomfogyasztást kerüljük el és cseréljük le valódi társasági tevékenységekre! Ilyen tevékenységek lehetnek a különféle társasjátékok, családi kirándulások, kerékpározások, labdás vagy más szabadtéri játékok, mozgásos tevekenységek, különböző sportok űzése… és sorolhatnám a már lerágott csont ízű példákat, amiket szülőként már mindenki nagyon jól ismer, de a lényeg az az, hogy meg kell találni az online és offline idő közötti egyensúlyt! Nagyon fontos tudatosítani magunkban és arra törekedni, hogy a készülékhasználatot ugyanannyi időtartamú mozgásos tevékenység kövesse. Valamint szakérők a világ minden szegletéből javasolják a képernyőmentes napok bevezetését. Ennek nagyon jó hatása van minden családtagra, de főleg a családon belüli kapcsolatokra.

Nemrégiben, nagy örömömre, a Bethesda Gyermekkórház kezdeményezésére és az MCC Ifjúság- és Tanuláskutató Intézetek társszervezésében, 40 szervezet fogott össze, és egy szakmai fórum keretében létrehoztak egy 10 pontos chartát, ami megfogalmazza a gyermekek képernyőhasználatával kapcsolatos alapelveket. A 4. javaslati pontban meghatározták, hogy a

gyerekek kikapcsolódását szolgáló napi átlagos képernyőideje ne haladja meg óvodáskorban a 30 percet, alsó tagozatos korban a 60 percet, felső tagozatos korban és később a 90 percet”.

A további pontok a következőket ajánlják: „10 éves kor alatt semmiképpen, 14 éves kor alatt lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okoseszköze (okostelefon, laptop, okosóra, stb.), 3 évesnél fiatalabb gyermekek egyáltalán ne töltsenek időt képernyő előtt, kivéve távollévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából, 14 éves kor alatt gyerekek ne regisztráljanak közösségi oldalakra, a lefekvés előtti utolsó órában minden képernyő használata kerülendő, a képernyőidő rovására minden gyermek és fiatal mozogjon legalább napi 60 percet, törekedni kell a tudatos képernyőhasználatra, a megszokásból végzett, céltalan tartalomfogyasztás kerülendő, a túlzott vagy problémás képernyőhasználat a mentális egészséget veszélyeztető kockázatokkal jár, ezért kerülendő, egyetlen gyermeknek se legyen következetes szülői felügyelet nélküli okoseszköze és a családokat (szülőket, nagyszülőket, gyermekeket) szükséges felvértezni a megfelelő tudással és készségekkel annak érdekében, hogy a digitális világgal való kapcsolatuk egészséges legyen. Szülők esetében ezt a tevékenységet már a várandósság ideje alatt meg kell kezdeni.”

Helyettesítsük a kütyükkel töltött időt olyan gyakorlatokkal és játékokkal, amelyek fejlesztik a szociális készségeket és ösztönzik a kommunikációt, az empátiát és az együttműködést.

Hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok, hozzunk létre pár alapvető, de lényegesen könnyitő szabályt, amit előzőleg beszéljük meg gyermekeinkkel, lehetőleg velük együtt fogalmazzunk meg, és természetesen tartsunk be mi is, hiszen a példamutatásnak nagy értéke van a szemükben. Ilyen szabályok lehetnek a következők:

• amikor nem használjuk vagy készülékmentes idő van, akkor a TV legyen kikapcsolva és helyezzük a telefont látókörön kívül, csökkentsük az értesítések számát, de inkább némitsuk le (ez mind csökkenti a kísértést),
• lefekvéskor némítsuk le a telefont, tabletet. Legjobb, ha ezeket elzárva tartjuk, de mindenfélekképpen távol az alvó helyünktől, és kapcsoljunk ki minden más eszközt,
• amikor használjuk a technológiát, azt kizárólag a cél elérése miatt tegyük vagy távollévő családtagokkal való kapcsolattartás céljából, stb.

Szülőként mindig, de mindig legyen konkrét indokunk, magyarázatunk a képernyőidő-korlátokra és elegendő időnk és türelmünk, ahányszor csak sor kerül a vitára, elégedetlenségre, haragra, veszekedésre (és megsúgom, hogy sajnos ezekből nagyon sok van, mivel a függőség nagyon nagy tud lenni már egészen kicsi kortól). És, hogy ne legyen túl drasztikus a képernyőmegvonás, a napi képernyőidő egy része lehet közös tevékenység, mint például, amikor együtt mesét néz, fejlesztő játékot játszik, mondókázik, zenét hallgat vagy filmet néz a család.

Igyekezzünk minél több minőségi időt tölteni gyermekeinkkel és ösztönözzük őket is, hogy ugyanezt tegyék társaikkal, barátaikkal. Ilyen játékok, tevékenységek vagy gyakorlatok lehetnek a következők:

• közös séták és beszélgetések,
• kerékpározás, sportolás, játék a szabadban,
• különböző kézműves programok, amelyekre ellátogatunk vagy mi magunk rendezünk és akár a kis barátokat is meghívhatjuk ezekre,
• kincskereső kalandok kitalálása és megszervezése (a ház körül, a környéken, a parkban, templomkertben), ahol a gyerekeknek egy térkép alapján meg kell találniuk különböző tárgyakat,
• tervezhetünk külömböző témájú látogatásokat, kirándulásokat: állatkert, művészeti vagy múzeumi délután/est, galérialátogató délután/est, színház-bábszínház látogatás, koncert déután/est stb.,
• otthon is lehet tartani külömböző témájú tevékenységeket: gyurmázás, agyagozás, festészet délután/est, mesemondó délután/est, kedvenc társasjáték délután/est, kerti party, kedvenc emlékeim est (amikor régi fényképeket lehet nézegetni és jókat beszélgetni róluk), csillagles stb.
• és milliónyi példát tár elénk a mesterséges inteligencia is, ha rákeresünk!

Ha munkánk és időnk nem engedi az „efféle” programokat, akkor simán válasszunk bármilyen tevékenységet, ami más, mint a kütyük, és több, de minimum kettő-három személy bevonását igényli, hisz a lényeg, hogy közösségi élményekkel gazdagodjanak gyermekeink. Sőt, adjuk meg nekik az esélyt arra, hogy ők maguk találják ki az ilyen fajta elfoglaltságokat – mi is meglepődünk majd, milyen ügyesek és kreatívak tudnak lenni! És máris nyert ügyünk van, mivel mással vannak elfoglalva, nem pedig a készülékekkel!

Ha netalántán még ezek sem férnének bele, mert „nagyon sok a dolgunk”, elárulom, még akkor is kéznél vannak a mindennapi tevékenységek – hát vonjuk be őket a házimunkákba, a közös kertészkedésbe, sütéstbe, főzésbe és minden másba a ház körül! Ezeknek igen fontos szerepe van a megfelelő fejlődés elősegítésében!

És miért ilyen fontos mindenfélekképpen bevonni gyermekeinket a házimunkába, hány évesen lehet ezt elkezdeni, és mit végezhet el a korának megfelelően a kisgyermek? Mindenre választ kapnak egy következő cikkben!

Dongi Edina-Stefánia

gyógypedagógus és iskolai tanácsadó

Szatmár Megyei Nevelésügyi Erőforrás és Tanácsadó Központ (CJRAE Satu Mare)